Azt mondta, hogy lemegy a gyerekekkel nyaralni egy hetet vidékre, mert összeveszett Bélával, nem bírja látni sem. Székek repültek és a gyerekek játékai, heves indulatok dúltak és szitokszavak csapódtak egymásnak. Eltörött a telefonja is, nem lehet hívni, majd ő jelentkezik. Megadta a vidéki címet, ahol tartózkodni fognak, ott lakik a testvére, nyaralnak egy hetet, távol Bélától, nem akarja már látni, amikor visszajönnek, nem beszél meg vele semmit, költözzön el, vigye a cuccait, hagyja a kulcsot a postaládában, hagyja őket békén. Alexandra otthagyta a gyerekeket vidéken, és ő elutazott külföldre pénzt keresni. Erről nem szólt, külföldről nem volt szó, átejtette a gondozókat, a gyerekei apját, a munkáltatóját. Még önmagát is.

Alexandra szülei alkoholisták voltak, anyja már rég meghalt, elhamvasztották, az urnája még mindig ott van a konyhában, nincs pénzük, hogy eltemessék. Alexandra anyja gyakran vitt fel kuncsaftokat magához, az apja pedig nem törődött vele, mint ahogy senkivel sem igazán, csak verni tudta a gyerekeit, s hogy az anya ne szóljon bele, megvesztegette egy-egy üveg szesszel. Alexandra kamasz volt, amikor megelégelte apja durvaságát, fogta magát és a húgát, gyermekotthonba költöztek és a gondozók segítségének hála, folytathatták az iskolát. Mindez néhány évig tartott, amíg végül egy szórakozóhelyen rátaláltak a kerítők, droggal kínálták, kábult állapotban magukhoz vették, s onnan kezdve nem volt sem iskola, sem otthon, sem gondozók, sem család. Alexandra mindenkit átejtett, mert átejtették. Azt hitte, hogy pénzt keres, de rajta, vele kerestek pénzt mások. Használták, mint egy kutyát.

Alexandrának született egy gyereke, de nem bírt vele, ezért elvették tőle a gyereket, otthonba került.
Azután találkozott Bélával, született tőle még négy gyereke. Nem bír velük, nem bírnak velük ketten sem. Alexandra szereti a gyerekeit, szeretné, ha Béla törődne velük, levinné őket a játszótérre, és rájuk szólna, amikor kell, mert a fejükre nőttek a gyerekek, kiabálnak, visszabeszélnek, szemtelenül semmibe veszik mindkettőjüket. A lányai meglopják és a nevében idegenekkel flörtölnek az interneten, a fia nem hallja meg, amit mond, mintha levegő lenne, vagy kiabál vele, ha bármi apró dolog ellenkezik az akaratával. Alexandra gyakran panaszkodik, hogy amikor a gyerekei hazavárják, nem önmaga miatt várják, hanem a zsebpénz miatt, vagy azért, mert leviszi őket vásárolni. Csak kihasználják és semmibe veszik. Mint egy kutyát.

Kevés az a pénz, amiből havonta meg kell élniük, ebből albérletet aligha fognak tudni kivenni. A helyzet egyelőre kilátástalan. Alexandra nem tudja megtagadni a lányoktól a zsebpénzt, noha szeretne határt szabni, Béla pedig nem áll ki mellette, amikor mégis megpróbálja. Kudarcba fullad a próbálkozás, mert Alexandra nem tud haragudni a gyerekeire, s ha nem haragszik, akkor nincsenek határok sem. Ő határtalanul szeret.

Alexandra azért hagyta ott a gyerekeit vidéken és ment el dolgozni külföldre, mert szereti a gyerekeit és mindent meg akar adni nekik, a pénz viszont, amit itthon megkeres, nagyon kevés. Nem szólt tehát senkinek, elment külföldre, hogy kezébe vegye a saját sorsát és a gyerekei sorsát. Elment, mert Bélával nem bír együtt lenni, egyedül pedig nem tudja etetni a gyerekeit a magyarországi fizetéséből és esélye sincs albérletet kivenni, még annyi sem, amennyi Bélával együtt lett volna. Külföldre ment, hogy sok pénzt keressen a testével, mert a gyerekeit valamiből etetnie kell, eteti hát a gyerekeit a testéből.

Alexandra elküldte Bélát, mert nem bírt vele együtt élni, egy olyan férfival, aki nem foglalkozik sem vele, sem a gyerekeivel, éjszaka dolgozik és ezért nappal alszik, vagy a számítógép előtt ül egész nap. Alexandra nem akar egy olyan férfival élni, aki semmit sem tesz azért, hogy biztos lakhatásuk legyen. Így hát Alexandra átejtett mindenkit és elment külföldre dolgozni, átejtette a gondozókat, a gyerekei apját, a munkáltatóját.

Alexandra egy dolgot tud, és egy dolgot akar: hogy a gyerekeit felnevelje, ahogy azt az Isten rábízta. Ezért Alexandra elment külföldre és nem szólt róla senkinek. Még önmagának sem.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza – Zuglói Családok Átmeneti Otthonába évente több mint 300 család jelentkezik elhelyezésért, ebből 26 családnak jut hely. A megfelelő szocializációs minta hiánya, a tágabb családon belüli kapcsolatok megszakadása, életvezetési és esetenként pszichés problémák együttes következménye, hogy egy család elveszíti lakhatását. Az Otthonban családgondozók és szakgondozók segítik a családokat életvezetési tanácsokkal, segítő beszélgetésekkel, információátadással, ügyintézéssel, külső szakemberek bevonásával, nem utolsósorban pedig természetbeni adománnyal, hogy krízishelyzetükből talpra álljanak és komplex reszocializációs folyamaton menjenek át. A rendelkezésre álló egy-másfél év azonban az esetek 95%-ában nem elegendő ahhoz, hogy az otthonban tölthető idő lejártával a család megoldja a lakhatását, ez gyakran akár évtizedig tartó folyamat. Mégis: folyamat, ahol a nagy csodák a fennmaradó 5%-ban történnek, a kicsi csodák pedig az apró lépésekben. És ezekért megéri minden erőfeszítés.
(A szerző)

A borítókép csak illusztráció, szerzője: Horváth Dávid