Kicsi falu a szerb–román–magyar hármas határ közelében, neve és a régi épületek tanúsága szerint egykor gazdag település volt Módos. Ma tizenhat nemzet szülötte él benne együtt, köztük négy-ötszáz magyar. Itt vett házat néhány éve a határon túli magyarság segítése iránt elkötelezett Ágoston Sándor Alapítvány, melynek teológus önkéntesei gyakran járnak építkezésekre vagy szerveznek gyermektáborokat Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken és a Délvidéken. Így kerültek Módosra is, a 2005-ös árvíz idején. Az „özönvíz” jó néhány házat igen, a kialakult kapcsolatot azonban nem moshatta el. Az alapítvány vett a faluban egy házat, amelyben a helybeli gyerekek számára magyarórák indulhattak, de az imaházként funkcionáló épületben időnként református bibliaórát is tartanak a katolikus többségű településen, és színvonalas könyvtár is helyet kapott benne.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Délvidéken nem alakultak ki évszázados hagyományokkal rendelkező magyar kollégiumok, mint például Erdélyben. Így sem magyar iskolába nem járhatnak az itt felnövő magyar gyerekek, sem saját kultúrájukkal nem ismerkedhetnek meg. Elfelejtik anyanyelvüket, miközben beolvadnak egy idegen közegbe. Ezt jelzi, hogy sok gyermek már alig ért magyarul, holott nagyszüleik még magyarul beszélő magyarok voltak. Az ő nevüket azonban már szerbesített változatban anyakönyvezték, és alig szólalnak meg magyarul. Ezért rendkívüli jelentőségűek a magyarórák és a magyar nyelvű színjátszókör, melyeket egy helyi tanítónő szervez a gyerekeknek. Ezen kívül az Ágoston Sándor Alapítvány és a módosi szórvány lelkipásztora, Kiss Nándor nagybecskereki lelkész együttműködésével idén is egyhetes anyanyelvőrző táborba hívták a helyi és környékbeli gyerekeket, akik a megállíthatatlan folyamat dacára sokat fejlődtek az elmúlt években.

Az idei táborról az egyik önkéntes segítő számolt be portálunknak, az alábbiakban ezt olvashatják.

Június végén hallottam először a módosi gyerektáborról, és arról, hogy önkénteseket keresnek az idei táboroztatáshoz. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert már régóta szerettem volna (leendő magyartanárként is) részt venni anyanyelvőrző tevékenységekben a határon túli magyar területeken.

Magyarországi csapatunk végül három fővel indult: Papp Bence – aki már gyakorlott táboroztató –, húga, Katalin (aki hozzám hasonlóan először vett részt a táboroztatásban) és én. Vasárnap reggel ragyogó napsütésben vágtunk neki az útnak, Kecskeméten megvásároltunk mindent, ami szükséges volt: játékokat és dekorációs kellékeket, eszközöket a gyerekeknek.

Délután megérkeztünk Nagybecskerekre, ahol Kiss Nándor esperes és felesége, Angéla fogadott bennünket. Beszéltünk a tábor részleteiről és a felújításokról, átalakításokról, amelyek tavaly óta történtek. Ők másnap csatlakoztak hozzánk. Végül megérkeztünk Módosra, felfedeztük a terepet és kipakoltunk. Izgatottan vártuk a reggelt.

Másnap reggel 9-kor jöttek a gyerekek, körülbelül 25-en. Köszöntöttük őket, megbeszéltük a szabályokat, bemutatkoztunk egymásnak. Helyi segítőnk, Ábel Kornélia óvodapedagógus volt, aki a fordításban is sokat segített (néhányan nem beszéltek magyarul). Utána öt csapatvezetőt választottunk ki, a megalakult csapatok kijelölték a főhadiszállásuk helyét, a csapat nevét, és megrajzolták a zászlójukat. Elkészült a pontgyűjtő táblázat is, melybe minden nap végén bekerültek az aznapi eredmények. Hamar eltelt a hétfő: ügyességi feladatok, kreatív-alkotó foglalkozások, áhítatok és éneklés.

Kedd hajnalban bőséges esőt kaptunk, így az újonnan felszerelt ponyva alól az asztalokat és a padokat a kapualjba vittük, hogy semmiképp se ázzunk el. A jó időre késő délutánig kellett várni, így a délelőtt folyamán kreatív munka folyt: minden csapat elkészítette kartondobozból a saját színpadát: a gyerekek festettek, vágtak, rajzoltak, ragasztottak. A csapatvezetők itt is irányították a munkát: igyekeztek mindenkit bevonni a munkába úgy, hogy meghallgatták egymás ötleteit, és közösen készítették el a dobozokat. Nagy választék volt a kellékekből, ugyanakkor mindenki megalkotta a saját elképzeléseit. Délután a mozgást is be tudták pótolni Szilágyi Zoltán pancsovai segédlelkész jóvoltából, aki az első két napon volt velünk a táborban. A nap az általa készített érdekes előadással zárult.

Szerdán már ismét szép idő volt: folytatódtak az ügyességi feladatok, valamint a csapatok öt kulcsszó alapján szövegalkotási feladatot is kaptak, így saját ötleteikből építve, kooperatív módon gyakorolhatták a fogalmazást, helyesírást, valamint a hangos olvasást. A sportversenyek mellett (röplabda, foci) élvezték a gyerekek a zsákban ugrálást és a vízi lufis feladatokat is.

Csütörtökön a reggeli áhítat után a csapatok a korábban elkészített dobozaikon dolgoztak, majd azt a feladatot kapták, hogy az általunk elkezdett történeteket (melyeket előző este megírtunk) folytassák. Minden csapat a saját dobozához kapott történetet, melyet a dekoráció ihletett. Délután a nagy sportpályán mérhették össze tudásukat a gyerekek fociban és ugrókötélben, és mivel nagyon meleg volt, a várva várt vizes játékokra is sor került.

A pénteki nap hasonlóképpen zajlott: kreatív és ügyességi feladatok, reggeli és délutáni áhítat, mely során a gyerekek lélekben is gazdagodtak. Volt éneklés, finom ebéd, és a csapatok befejezték az előző napi történeteiket. Közösen feldíszítettük a standokat és a falakat, majd délután 4 órakor a szülőknek, nagyszülőknek mutathatták meg a gyerekek a saját csapatuk munkáját: a zászlót, a színpadot és felolvasták a hozzájuk tartozó történeteket.

A gyerekek megkapták az ajándékokat, a győztes pedig a Bajuszok nevű csapat lett, melynek tagjai oklevelet és külön ajándékot is kaptak. Végül elbúcsúztunk azzal a reménnyel, hogy jövőre ugyanitt találkozunk, és hasonlóan jól fogjuk érezni magunkat. Kissé fáradtan, de elégedetten zártuk a hetet.

Táboroztató társaimnak szeretném megköszönni, hogy rögtön bevettek a csapatba, és együtt valósíthattuk meg az idei módosi tábort. Úgy gondolom, mindnyájan lelkesen, aktívan, kreatívan és rugalmasan vettünk részt a szervezésben és a megvalósításban. Bízom benne, hogy legközelebb még több érdekes és szórakoztató feladattal segíthetjük a Módos környéki magyar gyerekek anyanyelvőrzését!