Nos, mi így tettünk. Képzeletbeli utazásra mentünk térképpel a kezünkben, és vittünk magunkkal még olyan iratokat is, ami pontosan megmutatta nekünk az irányt. Azt is, hogy és mit éltek át, mit tanultak a bibliai személyek az Istennel, és Jézussal való találkozáskor.

Azért, hogy tanuljunk

„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.”

2 Péter 3, 18.

Mi tanuló közösségként értelmezzük magunkat, ahol együtt tanuljuk, kutatjuk a Bibliát, Isten kijelentését, mint ami gondolkozásunkat és későbbi cselekedeteinket meghatározza.

Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon lakói már izgatottan várták a Bibliahét programot. Ezt a hetet 2016. május 30-tól június 5-ig tartottuk. A bibliai történeteket közösen dolgoztuk fel, hogy a bemutatott történetek segítségével Jézus üzenete közel kerüljön hozzánk.

Mi is történt pontosan ezen az évek, évtizedek óta rendszeresen zajló évenkénti Biblahéten? Igét olvastunk, énekeltünk, imádkoztunk.

Kérdezheti most az olvasó joggal: minden nap ezt tesszük, nem? Mégis miben más ez a hét, miben különbözik a többitől?

A különbség az, hogy többet és koncentráltabban foglalkoztunk egy-egy történettel, és minden szempontból megvizsgáltuk azt. Eljátszottuk, megnéztük filmen, leszűrtük a tanulságokat, hallgattunk áhítatot, és közösen alkottunk valamit, ami megmarad: egy színező, egy kép, egy igés kártya.

Azért, hogy tegyünk

Ugyanakkor nemcsak ismereteket gyűjtöttünk, hanem szeretnénk mindazt, amit elsajátítottunk, alkalmazni a mindennapi életünkben, ha a hétnek vége. Például megállni egy percre és hálát adni, ha valami öröm ér minket.  Itt az otthonunkban, szolgálatunkban, gyülekezetünkben, és az egész társadalmunkban közbenjáróként jelen lenni és imádkozni másokért, így egyszerűen hordozni a terheket.

Meglátszik az eredménye annak, ha valamivel/valakivel igazán foglalkozunk. Ha gyakoroljuk az éneklést, akkor egyre jobban kitisztul a hangunk. Ha sokat gyakorlunk hangszeren játszani, akkor idővel egyre jobban fog menni a játék. Ha többet és többet tanulunk, mélyebb ismeretekhez jutunk, a lelki életben is igaz lesz ez az állítás.
 

Azért, hogy adjuk tovább

Ez a hét nemcsak rólunk szólt és arról, hogy itt mi jól éreztük magunkat, hiszen felelősek vagyunk szűkebb és tágabb környezetünkért. Ezért elkötelezettek vagyunk, hogy az evangéliumot továbbadjuk, képviseljük szóval és tettel egyaránt. Arra törekszünk, hogy az életünkben és mások életében is meghatározó legyen az evangélium.

1. nap, amikor Bételben (Isten Házában) jártunk, akkor szólt hozzánk Jákób, és valóban „angyal” járt a csodálatosnak elképzelt létrán. Jó tudnunk, hogy van kapcsolat ég és föld között, és „a létra” felülről indul lefelé, hogy összekösse a mennyei világot a földivel.

2. nap akadályba ütköztünk, egy hatalmas falat kellett lerombolni, de nem erővel vagy harci szerszámokkal, hanem kürtszóval és imával, Istent dicsérő énekekkel sikerült együtt, egy seregként átjutni az akadályon.

3. nap „Jézus tíz leprással találkozott”, megelevenedett a történet, a papok hitelesítették a tisztulást, majd a köszönetről és a háláról beszélgettünk mint kapcsolatépítésben fontos elemekről.

4. nap a kapernaumi százados járt közben szolgájáért, tanítva minket arra, hogy alázattal járulhatunk Jézus elé, kérhetjük őt, hogy segítsen. Neki egyetlen szava is elég és csoda történik.

5. nap a samáriai asszony kapott „élő vizet”, még korsóját is hátrahagyta, mert többet kapott Jézustól, mint amire számított. A történet arra tanított, hogy bátran továbbadhatjuk élményeinket, tapasztalatainkat, amit Jézus közelében átélünk.

Mindig az adott nap történetéhez kapcsolódva új énekeket ismertünk meg, például: „Együtt a sereg…”, „Az Úrért mi indulnunk…”, „Engedj Jézushoz menni…” Kiscsoportos foglalkozásokon feladatok megoldásával, gyakorlással, rajzzal, színezéssel éltük újra és mélyítettük el Isten szavát.