– Ebben az évben adják át először Magyarországon a keresztény könnyűzenei elismerést, a Szikra-díjat. Honnan jött az ötlet és miért csatlakoztak a kezdeményezéshez?

Horváth Gergely: – A fiataloké az érdem. A hazai keresztény zenei színtér felemeléséért küzdő ifjak egy maroknyi elszánt csoportja alapgondolatként egy olyan díjátadó megteremtését fogalmazta meg, amelynek legfőbb előképe a GMA Dove Awards, ám a mi viszonyainkra reagál; összegyűjt, plántál, hidat ver és lehetőségei szerint segít az edukációban is. ASzikra-díj ugyanakkor egy felekezetek közötti összefogás is. Mindannyian érezzük, mennyire fontos, hogy nyíltan megmutassa magát és szintet lépjen a szcéna. Már van mit megmutatni és persze van hova fejlődni is, ugyanakkor a magam részéről szükségesnek is látom, hogy széles körben elkezdjünk érdemben beszélgetni arról, hogy hol vannak és hol nincsenek határok, ha arról beszélgetünk, hogy „milyen zenét szeret Isten”. A kérdés személyes részére is ezekkel a szempontokkal tudok válaszolni: a Szikra egy tétre menő, közösségi vállalás elkötelezett emberekkel, ahol van jövőkép, abban hit és öröm – szóval én köszönöm a meghívást!

– Örömteli, hogy egyre több keresztény könnyűzenei együttes jön létre. Az utóbbi években milyen változáson megy át a keresztény könnyűzene?

Bolyki György: – Úgy látom, a keresztény „közeg” zenéje lassan ugyanazt a sokszínűséget mutatja, mint a világi zenei élet – és ez pozitív elmozdulás. Amire vigyázni kell, hogy ne lépjünk az elsekélyesedés útjára! Persze, ez attól is függ, hogy a keresztény zene hallgatói mire akarják használni a zenét: kíváncsiak-e a szövegére, be akarják-e fogadni, vagy csak ugrálni akarnak rá – tehát egyszerűen felhasználni arra, hogy élvezzék a saját érzéseiket. Közös a felelősségünk, alkotók és hallgatóik egyaránt fontos szerepet játszanak abban, milyen irányban fejlődik a zenénk.

– A keresztény könnyűzenének feladata-e és ha igen, akkor miért, hogy megszólítsa azokat is, akik a hit iránt érdeklődők, de közösséghez nem tartoznak?

Horváth Gergely: – Feladata-e bármilyen zenének, hogy megszólítson? Szerintem igen. Ha nem érzem a közlés igényét vagy valamilyen hatáskeltés vágyát, az jobban irritál, mint amikor egy zene zaklat vagy a szellemi tettlegességig menően provokál. Az akar valamit. Vagyis igen, határozottan benne tud lenni ez a megszólítás, de elsősorban akkor, ha megközelíthető. Bono, a U2 frontembere mondta nemrég, hogy szeretné, ha a zsoltárokban tapasztalható érzelmi hullámvasutak is megjelennének a hívők által írt dalokban. Például ha rosszul működő házasságban élünk, vagy kiakasztott a kormány – ezeknek az élményeknek a megjelenítése is fontos. A hullámvasút csúcsa az önfeledt boldogság, de ugye nem vagyunk mindig a csúcson, és akkor is vannak érzéseink és gondolataink, amikor mélyrepülünk. Ezek bevallása hozzátartozik a hívő élet nyíltságához, a közösbe való hiteles beemelése pedig alkotót és előadót igényel. Az őszinteség a feladat. Be kell vallanunk a mélypontokat, hogy megtanuljuk újra és újra hatni engedni a reménységünket. Ezt nem lehet akármilyen minőségben megénekelni. Másfelől pedig lehetünk határozottabbak. Amikor a motivációs hip-hop világában erős Deniz, akit nagyon kedvelek, azt énekli, hogy „Soha ne add fel az álmaid,/ A kudarcok ne törjék le szárnyaid,/ Gyerünk állj fel, próbáld meg még egyszer, / Nem létezik olyan, amit nem érhetsz el”, és látod a koncerten, hogyan skandálják kicsik és nagyok, és miként válik ez a négy sor mindennapi kenyerükké, akkor örülsz, hogy valaki pozitív erőt ad számukra. De azért ott van, hogy hívőként mit gondolunk arról az erőről, amire támaszkodunk, és az is lehet, hogy nem minden álomhoz kéne ragaszkodnunk, ám ezzel együtt működik, erőt ad. Sok Deniz-dal engem is tuningol. Ugyanakkor azt hiszem, hogy hívőként emelt szintű felelősségünk van az üzenetünk hiteles továbbadásával kapcsolatban.

Bolyki György: – Erre nem merek egyértelmű igent vagy nemet mondani. Ha egy alkotóban megszületik egy mű, nem tudja ahhoz igazítani, hogy most ezzel szól-e a hitetlenekhez vagy sem. Van, amikor igen, és van, amikor nem. Alapvetően azt gondolom, egy átadott életű, Isten szellemével betöltekezett muzsikusból óhatatlanul ki kell jönnie annak az örömnek, amit az Istennel való közössége okoz neki. Ez pedig nyilván komoly erővel tud hatni a zenét hallgató hitetlenekre is.

– „A Szikra-díj nem csupán egy gála, hanem összefogás, ami szakmai eseményekkel, workshopokkal és publikációkkal folyamatos támogatást nyújt a részt vevő produkcióknak, beleértve az abban közvetlenül és közvetetten dolgozó szereplőket, a dalszerzőtől az előadóig, a hangmérnöktől a menedzserig” – írják a szervezők. Hogyan fog megvalósulni ez az igencsak példaértékű és előremutató együttműködés?

Bolyki György: – Őszintén? Nem tudom! Producerként és előadóművészként is rengeteg hazai és nemzetközi projekt van a hátam mögött, de a Szikra-díj kapcsán szembesültem először azzal a kérdéssel, mit mondanék/tanácsolnék egy mai, kezdő – vagy akár már nem is annyira kezdő – keresztény produkciónak. Nagyon nehéz kérdés! Kezdve azzal, hogy semmiféle üzleti jellege nincs a keresztény zenei közegnek, így nincs piaci megmérettetés sem, egészen odáig, hogy a tartalom miatt sokszor olyan produkciókat sem küldünk le a színpadról, melyről világos, hogy amatőrsége miatt nem odavaló. Szóval még én is csak most kezdtem el azon gondolkodni, hol lehetne a leghatékonyabban fejleszteni a rendszert, mire érdemes először rástartolni.

Horváth Gergely: – Az a fő megfontolás, hogy segítsük az arra hivatott előadókat kilépni a gyülekezeti keretek közül. Idén, már első alkalommal nagy mandátum, hogy a zsűri tagja lesz a Gospel Music Association President & Executive Directora, Jackie Patillo. Andy Ziesemer – a The New Divide zenekarból – lesz az első workshop előadója, aki arról beszél majd, hogy szakmai és életviteli kérdésekben hogyan lehet összehangolni a hivatásbeli profizmust a hívő zenészi léttel. Kihívások, megoldások, és persze közös gondolkodás. Ez lesz a fő irány. Ahogy maga a gála, úgy a Szikra-projekt is évenként lép előre, vagyis folyamatosan alakul, mit tud vállalni a csapat a számtalan elképzelésből, mert év közben is szeretnénk jelentkezni szakmai programokkal. Az első szikra után azért őriznénk a parazsat...

– Öt kategóriában lehet jelentkezni a Szikra-díjra. Mivel biztatnák azokat akik még nem regisztráltak?

Bolyki György: – Azt remélem, hogy akinek olyan produkciója van, amivel érdemes a Szikra-díjra jelentkezni, az pontosan tudja ezt. Az ilyen kollégákat szerintem nem nagyon kell biztatni, ezért inkább azon dolgozom, hogy eljusson mindenkihez a kezdeményezés híre. Ha valakit mégis biztatni akarnék, azt mondanám: nagyon sokat lehet tanulni abból, ha a zsűri továbbjuttatja a művét, és abból is, ha nem. Aki szeretné megmérettetni magát, a művészetét, a tehetségét és a szorgalmát, itt az alkalom! Egyet megígérhetek: magasra tesszük a mércét, és kizárólag szakmai alapon fogunk dönteni.

Horváth Gergely: – A Szikra-díjkiosztón az életre keltő zenék gáláznak, úgyhogy: Adj életet!

A Szikra-díjról, a kezdeményezésről, a nevezés feltételeiről és a gáláról további információ a http://szikradij.hu oldalon érhető el.

Forrás: http://evangelikus.hu/szikra-dij-interju-bolyki-horvath