Az egyik már távol élő gyerekem jelezte, e hét elején haza tudna jönni, erre felelt a másik, aztán a harmadik és a negyedik is jött. Nem Mindszentekre, nem temetőért és halottakért, hanem a család tagjai, egymásért. Mert egyre többre becsülik az együtt tölthető perceket, órákat és napokat. Egyikük mondta is, könnybe fúló szemmel, ő nem tudja, nem akarja elfogadni annak valós lehetőségét, hogy nem mindig leszünk s maradunk meg a számára...
Kit félt? Mitől félt? Minket félt? Magát félti? Mit őrizne? Mire van lehetősége, és mire nincs?
Véges az időnk, végesek lehetőségeink, véget ér minden itt a földön. Nem mindegy mit kezdek napjaimmal, az erőmmel, a rám bízottakkal, mellém rendeltekkel, köreimmel, tereimmel, lehetőségeimmel, míg végleg elfogynak. Van kit féltenem, van mit féltenem, ha szeretek...

A SEREGEK URÁNAK SZAVA SZÓL. EZT MONDJA A SEREGEK URA: FÉLTEM A SIONT, NAGYON FÉLTEM. NAGY HARAGRA INDULTAM, ANNYIRA FÉLTEM ŐT...

Miféle érzelem a féltés, a gerjedezés, a harag feltartóztathatatlan, elsöprő növekedése? Mi ébreszti? Mi növeli? Ki ellen van? Kiért, miért indul? Számít ki haragszik, mi az oka, célja?
Vajon hogyan néz, milyennek lát minket Isten? A választottakat, a keresztényeket, az övéit?
Miért félt minket? Mitől félt, aki szeret minket? Vajon az igazságos ítélettől oka van félteni?
Mifélék a mi igazságaink? Miféle szeretet határozza meg? Istenszeretet, felebaráti szeretet, vagy önszeretet? Magunk miatt gerjedünk haragra? Az ellenünk elkövetett vétekért indulunk a másik ellen, vagy a másikért, aki ha bűnben marad, a mélán ráfelelő ítéletbe vész?

Hétvégén itt volt három unokám. Egyszer csak nagy csetepatét hallottunk a kisszoba felől. Kiderült, az egyik megnézte a másik mobilüzeneteit, mire amaz dühös lett, megütötte, s még folytatta volna, de a harmadik útjába állt, s mivel annak dühe ettől nem csillapodott, ő kapta a következő ütést... Ki, kit féltett, ki miért volt dühös, ki ellen támadt, kiért volt, mindaz, ami történt? Mennyire összekeveredhet a jogos, a jogtalan, a féltés, a gerjedelem és a harag!

Háromszor mondja népe miatt Isten: FÉLTEM...NAGYON FÉLTEM...ANNYIRA FÉLTEM...
A régi fordítás szerint, mintha egészen mást jelentene, ami itt van írva:
NAGY GERJEDEZÉSSEL GERJEDEZTEM... NAGY HARAGRA GERJEDTEM ELLENE...

"Az Úr a te Istened, megemésztő tűz, féltőn szerető Isten ő..." V. Mózes 4:24.

Aki szeret, annak fáj a hűtlenség, lépésre kényszerül, mert nem akarja elveszteni azt, akit szeret. Haragja az ok, az okozó ellen fordul, aki-ami elválaszt. Ám aki szeret, nem magáért haragszik, érezteti a rossz erejét, de szüntelen készül visszaölelni, készül megbocsátani...

Kedden hírt hallottam, egy józsefvárosi pap felől, akit nyáron ismertem meg. Mikor az évfordulós ünnepkor tüntetés volt, odament azokhoz, akik kővel hajigálták a rendőröket, és arra kérte őket (igen szelíd ember) hagyják abba, ne így tiltakozzanak. A meghökkentő, hogy épp ezután, hogy épp őt fogták meg, kapták el a rendőrök, sorfaluk elnyelte, s ahol érték ütötték a gumibottal. Miért? Hisz őket védte. Mi volt a céljuk?

"A bűn realitás... legyen kicsi, vagy nagy, közös tőről fakad. Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés, az ember kiválása a tiszta jóból, lázadás Isten ellen...Viszont hihetetlen hány látszólag ártatlan gesztusunk szolgálja, készíti elő a lélek egy-egy vétkes döntését.."

Pilinszky János: Szög és olaj

SÍK SÁNDOR

                                  AZÉRT

Azért, hogy az emberek annyiszor úgy cselekszenek,
Mintha gonoszabbak lennének a fenevadaknál,
Sírj értük és imádkozzál,
Mert igen nagyon nyomorultak.

Azért, hogy az Isten olykor úgy cselekszik,
Mintha mostoha lenne és kaján:
Te hálát mondani meg ne szűnjél,
Mert nagyobb ő a mi szívünknél,
Agyunknál, szívünknél nagyobb.

EZT MONDJA AZ ÚR: VISSZATÉREK A SIONRA, ÉS JERUZSÁLEMBEN FOGOK LAKNI. AKKOR JERUZSÁLEMET IGAZ VÁROSNAK NEVEZIK, A SEREGEK URÁNAK SZENT HEGYÉT PEDIG SZENT HEGYNEK. EZT MONDJA A SEREGEK URA: FOGNAK MÉG ÖREGEMBEREK ÉS ÖREGASSZONYOK ÜLDÖGÉLNI JERUZSÁLEM TEREIN, ÉS MINDEGYIKNEK BOT LESZ A KEZÉBEN, MERT MAGAS KORT ÉRNEK MEG. A VÁROS TEREI MEGTELNEK FIÚKKAL ÉS LEÁNYOKKAL, AKIK VIGAN JÁTSZADOZNAK A TEREKEN.

VISSZATÉREK... Ki mondja, ki ígéri? A SEREGEK URA. Ebben az igerészben eleitől végig így szerepel, ilyen néven szerepel Isten. Miféle seregeknek ura, miféle seregnek parancsol, miféle sereg áll rendelkezésére, vár parancsára? Az emberi szemmel nem láthatók serege. Az emberi lélek megtartásáért. Ez a súlya szeretetének. Hogy el tud érni, meg tud ragadni, lehetősége van megtartani. Embert és népet. Seregek állnak rendelkezésére.

Mikor érezzük (látjuk) az Isten seregeinek jelenlétét? Az Ő akaratára bólintva, abba simulva.
Amikor Jézus a kísértőt elutasítja, angyalok szolgálnak neki, angyalok erősítik utolsó éjszakáján is a kertben. Isten előtt egyetlen akadály kővé dermedt szívem, mely már nem remél.

EZT MONDJA A SEREGEK URA: BÁR LEHETETLENNEK TŰNIK A MEGMARADT NÉP SZÁMÁRA, HOGY EZ ÍGY LESZ ABBAN AZ IDŐBEN, AZ ÉN SZÁMOMRA NEM LEHETETLEN, - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA. EZT MONDJA A SEREGEK URA: ÉN KISZABADÍTOM NÉPEMET NAPKELET FÖLDJÉRŐL ÉS NAPNYUGAT FÖLDJÉRŐL. HAZAHOZOM ŐKET, ÉS JERUZSÁLEMBEN LAKNAK; AZ ÉN NÉPEM LESZNEK, ÉN PEDIG ISTENÜK LESZEK, VALÓSÁGGAL ÉS IGAZÁN.

Ami az ember számára lehetetlennek tűnik, amire nincs esély, ami emberi szinten elérhetetlen, leküzdhetetlen, az Isten számára lehetséges. Szabad az Ő üzenetet komolyan vennünk.

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel..." Zakariás 4:6.

Ha elhatározza, megteszi, ki tudja szabadítani az ő népét a fogságból. Lehetséges lesz a lehetetlen. Ami addig annak látszott, megtörténik.

Amikor Isten szól, akkor mindig történik valami, mert szava teremtő erővel bír. Mi emberek, ha szólunk nem történik semmi, mert szavunk csupán emberi szó. Mi belekéredzkedhetünk, beleölelődhetünk.

REMÉNYIK SÁNDOR

                   KENYÉR HELYETT

"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Nem a sátán szól. Milliók zokogják.
Egyetlen jajkiáltás a világ,
Egyetlen kéztördelő mozdulat,
Egyetlenegy roppant fenyegetés.
A nyomorúság völgyei fölött
A bosszúálló Isten hegyei
Feltornyosulnak irgalmatlanul,
Nem indulnak változni kenyerekké.

"Változtasd a köveket kenyerekké!"
Hallom én is a rettentő igét,
Mint végítélet, úgy zuhan reám,
Szíven talál, mint kővé vált kenyér.
Az életemet mostan kérik számon,
Most köveznek kővé vált kenyerekkel.
Megálljatok... nagyon bűnös vagyok,
De talán mégsem úgy, mint hiszitek.
Én nem vettem el senki kenyerét,
Csak ép nem tudtam kenyeret keresni,
Csak éltem, éltem, ingyen, irgalomból,
Az Isten irgalmának hegyeit
Bebolyongtam virágot szedegetve,
Tudom, nem ér most falat kenyeret
Az egész szárazvirág-gyüjtemény.

"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Máskor talán feleltem volna rá,
Szóltam volna: "Nem csak kenyérrel éltek!"
Most torkom, szívem egyként elszorul,
Szédül a szó és megfullad a hang.
Csak Egy, csak Egy, csak Egy felelhet így,
-Nem én, nem én, az Ő nevébe se...
Testvéreim, ha volna rá hatalmam,
Testvéreim, ha tőlem függene,
Holnap puha sziklákon pihennétek,
Kenyérhegyek nőnének számotokra,
Hegyóriások csupa szín-kenyérből,
Merő aranykalácsból Alpesek...
De nincs hatalmam, - betegen bolyongok,
S még most is virágokat keresek.
S ha még találok egy-egy haloványat:
Tépelődöm, hogy megmutassam-e?
Asztalotokra merjem-e belopni -
Kenyértelen, üres asztalotokra
Kenyértelen kővilág kis virágát? -
Vagy morzsoljam szét a kezem között,
Mielőtt bárki rátekintene,
És fojtsam meg, mint gyermekét anya,
Mint bukott leány drága szégyenét?

"Változtasd a köveket kenyerekké!"
Hegyeket változtatnék - nem lehet.
Kenyértelen, kegyetlen kővilágban
Lehajtom megadással fejemet.
Testvéreim, ne könyörüljetek.
Kenyértelen, kegyetlen kővilágban,
A bosszúálló Isten hegyein
Én nektek most is csak virágot téptem.
Zuhogj fejemre, kővé vált kenyér:
Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

EZT MONDJA A SEREGEK URA: LEGYETEK ERŐSEK, TI AKIK HALLOTTÁTOK EZEKET AZ IGÉKET A RÓFÉTÁK SZÁJÁBÓL AKKOR, MIKOR LERAKTÁK A SEREGEK URA HÁZÁNAK ALAPJÁT, HOGY FELÉPÍTSÉG A TEMPLOMOT. MERT AZELŐTT NEM ÉRT SEMMIT, AMIT AZ EMBER KERESETT, SEM AZ, AMIT AZ ÁLLATÁVAL KERESETT.NEM VOLT BIZTONSÁGBAN AZ ELLENSÉG MIATT SEM A VÁROSBÓL KIMENŐ, SEM AZ ODA BEJÖVŐ, MERT AZ EMBEREKET EGYMÁS ELLEN INDÍTOTTAM.

Milyen jó, amikor Ő biztat, a teremtő erővel bíró: LEGYETEK ERŐSEK... Miért, ha eddig semmi se sikerült, semmi nem ért semmit, se amit kerestek, se amit vetettek, nem volt védelmük, kiszolgáltatottak voltak az ellenségnek...? A SEREGEK URA szól és ígér!

DE MOST MÁR NEM LESZEK OLYAN A MEGMARADT NÉPHEZ, AMILYEN AZELŐTT VOLTAM - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA. MERT BÉKESSÉGBEN VETNEK, A SZŐLŐ MEGADJA GYÜMÖLCSÉT, AZ ÉG MEGADJA HARMATÁT, ÉS MINDEZEKET A MEGMARADT NÉP TULAJDONÁVÁ TESZEM. ÉS BÁR ÁTKOZOTTAK VOLTATOK A NÉPEK KÖZÖTT, JÚDA HÁZA ÉS IZRAEL HÁZA, ÉN MEGSEGÍTLEK BENNETEKET, ÉS ÁLDOTTAK LESZTEK.

Ami eddig csupán reménység volt, azzal megajándékozza őket. Újra olyan lesz, mint azelőtt. Mielőtt ítélete bekövetkezett. Engedi teremni, amit kezdettől adott, ajándékozza az áldást.
NE FÉLJETEK, LEGYETEK ERŐSEK. MERT EZT MONDJA A SEREGEK URA: BÁR ÚGY HATÁROZTAM, HOGY VESZEDELMET HOZOK RÁTOK, MERT ELŐDEITEK MEGHARAGÍTOTTAK ENGEM - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA - ÉS AZT NEM BÁNTAM MEG, MOST VISZONT ÚGY HATÁROZTAM, HOGY JÓT TESZEK JERUZSÁLEMMEL ÉS JÚDA HÁZÁVAL.

Miért mondja? Mert kegyelmes és irgalmas Úr, nem örökké haragszik, nem örökké perel... Nem von vissza, nem bán meg semmit, ami történt, de most úgy határozott JÓT AKAR TENNI NÉPÉVEL... Mert szereti!

NE FÉLJETEK! EZEKET TEGYÉTEK: MONDJATOK IGAZAT EGYMÁSNAK! HOZZATOK IGAZ ÉS BÉKÉT SZERZŐ ÍTÉLETET KAPUITOKBAN! NE TERVEZZETEK MAGATOKBAN EGYMÁS ELLEN SEMMI ROSSZAT, ÉS NE SZERESSÉTEK A HAMIS ESKÜT. MINDEZT GYŰLÖLÖM ÉN - ÍGY SZÓL AZ ÚR. ÍGY SZÓLT HOZZÁM A SEREGEK URÁNAK IGÉJE: EZT MONDJA A SEREGEK URA: A NEGYEDIK, AZ ÖTÖDIK, A HETEDIK ÉS A TIZEDIK HÓNAPBAN TARTOTT BÖJT VIDÁM ÖRVENDEZÉSSÉ ÉS BOLDOG ÜNNEPPÉ LESZ JÚDA HÁZÁBAN. CSAK SZERESSÉTEK AZ IGAZSÁGOT ÉS A BÉKESSÉGET! EZT MONDJA A SEREGEK URA:

Mi volt a kérdés, amivel a nép küldöttei felkeresték a papokat, prófétákat? Sírjunk-e az ötödik hónapban, ahogy eddig? NE FÉLJETEK! Ne sírjatok, legyen boldog örömünnep az, ami eddig a sírás ünnepe volt! Lehetséges? Ha SZERETIK AZ IGAZSÁGOT ÉS A BÉKESSÉGET!
Miféle IGAZSÁG? Miféle BÉKESSÉG?

ELJÖNNEK MÉG A NÉPEK ÉS A TÖBBI VÁROS LAKÓI, ÉS AZ EGYIK VÁROS LAKÓI A MÁSIKBA MENVE MONDJÁK:JERTEK, MENJÜNK EL, KÖNYÖRÖGJÜNK AZ ÚRHOZ, FOLYAMODJUNK A SEREGEK URÁHOZ! ÉN IS MEGYEK! NAGY NÉPEK ÉS ERŐS NEMZETEK JÖNNEK JERUZSÁLEMBE, HOGY A SEREGEK URÁHOZ FOLYAMODJANAK, ÉS AZ ÚRHOZ KÖNYÖRÖGJENEK. EZT MONDJA A SEREGEK URA: AZOKBAN A NAPOKBAN TIZEN IS MEGRAGADNAK A MINDENFÉLE NYELVŰ NÉPEK KÖZÜL EGY JÚDAT RUHÁJA SZEGÉLYÉNÉL FOGVA, ÉS EZT MONDJÁK: HADD TARSUNK VELETEK, MERT HALLOTTUK, HOGY VELETEK VAN AZ ISTEN!

Ha így látnának minket, keresztényeket? Hogy megkívánnák tőlünk, amit Isten ajándékoz! Ha minket, választottjait látva ők is Hozzá és hozzánk akarnának tartozni! Eljön az az idő, mondja népének. Nagy nemzetek, erős népek jönnek, A SEREGEK URÁHOZ jönnek. Őt keresik, ha érzik, ha látják, hogy velünk van. He nem a mi szánk beszél, dicsekszik, hanem Ő maga határoz úgy, hogy velünk van.

FÉLTI népét az Isten, mert szereti, de népének azt üzeni, NE FÉLJETEK! Van mitől félni, van miért félteni, de amikor Ő akar JÓT tenni, nem kell többé félni se ellenségtől, se más népektől, mert miénk az, amit Ő ajándékoz, arra lenne szüksége mindenkinek, s ha VELÜNK VAN, akkor minket kérnek, hozzánk csatlakoznak...

AZ ÉN NÉPEM LESZNEK, ÉN PEDIG ISTENÜK LESZEK, VALÓSÁGGAL ÉS IGAZÁN...

Mit kaptunk Tőle, ha kevésnek érezzük? Vagy elveszítettük? Ha pedig nem kaptuk Tőle, akkor miért igazoljuk, mintha kaptuk volna? Irigylésre méltók vagyunk? VELÜNK AZ ISTEN?

HADD TARSUNK VELETEK, MERT HALLOTTUK, HOGY VELETEK VAN AZ ISTEN!

"A kötelességtudók, akiknél a jobbik kéz szükségszerűen mindig tudja hol és mit tesz a bal, vajon eljuthatnak a szeretet őrületéig, a kegyelem ingyenességéig... az Atyáig?"   Pilinszky J.