„Gyümölcsfákat" nevelnek

Megérkezésükkor fákat ültettek, de nem tudják, hogy esznek-e majd a gyümölcsökből. Híres nagygyülekezetből mentek el gyülekezetet építeni, ahol szinte mindent az alapoktól kezdve építenek. Istentől kaptak ígéretet családjuk és gyülekezetük lelki növekedésére.

Aszódra látogattam a Rápolty családhoz. A város ismeretlen volt előttem, annyit tudtam, hogy híres evangélikus település, ahonnan sokan járnak a fővárosba dolgozni. A parókia nappalijába lépve harsány gyerekzsivaj fogadott, a két Rápolty fiú, Dávid és Benedek a nagyon menő traktorjukkal büszkélkedtek nekem. Öröm volt megérezni az élettel teli családi légkört olyan településen, ahova a lakosok többsége „csak aludni” jár haza a munkahelyéről.

A Pest megyei település igazi agglomerációs város: nem véletlen, hogy a gödöllői HÉV-vonalat eredetileg Aszódig építették volna meg. A formálódó református gyülekezet százhúsz főt számlál, mint kiderült, nehéz felderíteni a többi háromszázat, akik reformátusnak vallották magukat a legutóbbi népszámlálás során, ehhez nagy segítség a kötelezően választható hit- és erkölcstan. Sok erdélyi magyar települt le Aszódon, a református közösség gerincét erdélyiek jelentik, akik magukkal hozták református identitásukat. Jóval kevesebben vannak tősgyökeres aszódiak a gyülekezetben. Közel tíz éven keresztül Barthos Gergely hévízgyörki lelkész tartotta a vasárnapi istentiszteleteket és a szerdai bibliaórákat.

A reformátusoknak jelenleg nincs templomuk, a művelődési házban gyűlnek össze istentiszteletre, hétköznapi lelki alkalmaknak a parókia pincéjéből kialakított gyülekezeti terem ad otthont. A templomépítés nem a távoli jövő témája, ennek folyamata most a tervezési fázisban tart.  A gyülekezet hivatalosan a Hévízgyörki Református Egyházközséghez tartozik, Rápolty Dávid exmisszus lelkészként szolgál Aszódon. Felesége, Zsuzsa a Budapest-kelenföldi gyülekezet beosztott lelkésze, jelenleg vallástanárnak tanul.

Nyitottsággal az ingázókért, a betelepültekért
Mint mondta, három gyermek édesanyjaként nem unatkozik, és az aszódi gyülekezetben is van lehetőség a szolgálatra. „Ahhoz képest, hogy vasárnaponként negyvenen vagyunk a gyerekeket nem számítva, több programunk is van az istentisztelet mellett. Havi szinten működik női kör, a gyerekistentiszteleten szolgálóknak is tartunk imaközösséget, minden hónap harmadik szombatján házaskört szervezünk, tartunk női és férfi csendesnapokat, a havi úrvacsora után közös ebéden veszünk részt. Szerdánként bibliaórát, péntekenként ifit tartunk, református estéket is szervezünk missziós céllal.”

Arra voltam kíváncsi, hogy a többi felekezet hogyan fogadja a reformátusok aktivitását, és hogyan próbálják a történelmi felekezetek megszólítani az aszódiakat. Rápolty Dávid elmondta, a helyiek örülnek az élettel teli közösségnek.

„Az egyik evangélikus volt presbiter szerint nagyon jó olvasni rólunk a városi lapban, ahol mindig megjelenik beszámoló valamelyik programunkról. Jó látniuk azt, ahogy pezsdülést hozunk az alvótelepülésre, ez más felekezeteket is motivál, akikkel jó kapcsolatot ápolunk. Inkább az ingázókat nehéz elérnünk, akik este hat előtt nem érnek haza. A gyülekezet gerincét családosok adják, nyugdíjasok kevesen vannak. Van igény a szolgálatunkra: ideköltözésünk után nem sokkal kilenc házaspár részvételével tartottunk csendeshétvégét. Most nyáron ötvennyolcan megyünk táborba, ahová már a gyerekek is eljönnek, ez nagy szám a gyülekezet méretéhez képest.”

„Isten Lelke adja meg a hitelességünket”
Rápoltyék az első helyben lakó lelkészházaspár Aszódon. A gyülekezet számára „minden új”: tanulják, hogy lelkipásztoruk a városban lakik, és a református hitgyakorlás is új számukra. „Az asszonyok jobban megtalálták a közös hangot Zsuzsival, a férfiaknak több idő kellett, hogy ne felszínesen kapcsolódjanak egymáshoz, ebben sokat segített a tavalyi építkezés. Arra tanítom őket, hogy férfiként érezzék: van súlyuk a döntéshozatalokban, ez elsősorban a felelősségvállalást segíti.”

„Eleinte viccelődtek a korunkkal, mi vagyunk az egyik legfiatalabb család a gyülekezetben, de Isten Lelke elvégezte bennük, hogy ne a korunk alapján ítéljék meg a vezetésünket. Csodának éljük meg, hogy nem az évek, hanem Isten Lelke adja meg a hitelességünket, időbe telt, amíg ezt megértették. Példaként élünk előttük, hatással vagyunk az életmódjukra.”

A fiatal lelkész tekintélye
Zsuzsa elmondta, férje tekintélyén sokat emelt, hogy mérnök végzettsége is van. „Voltak, akik könnyebben elfogadták a válaszait, mert nem pusztán egyházi személyt látnak benne. Dávid épületgépészként végzett a BME-n, így könnyebben értett szót a mérnökökkel. A gyülekezetben szinte minden férfi saját kezűleg építette a házát, ők minden házzal, kerttel kapcsolatos problémát önállóan oldanak meg. Számukra fontos, hogy a lelkész meg tudja fogni az ásót és fel tudjon húzni egy falat.”

„Mi is tanulunk, Kelenföldön minden szolgálatért felelt valaki, ott már nagyon régen kialakultak a szokások, itt mindent nekünk kell megmutatnunk, szolgálatba hívnunk az embereket” – fogalmazott Dávid. „Aszódon valóban mindent az alapoktól kell kezdeni, a gyülekezeti tagok is keresik a határokat, hogy kinek pontosan mi a feladata. Amikor Zsuzsi kislányunkat, Emmát várta, a helyiek nagyon segítőkészek voltak, ez jó indulást adott a szolgálatunknak.”

Hívőként először a családban
Rápolty Dávid és felesége nem lelkészcsaládban nőtt fel. Zsuzsa Brassóban született, szülei székelyudvarhelyiek, a felmenők között ugyan volt lelkész, de nem látott mintát a lelkészgyermeki létre. Mindkét családban reformátusok vannak, Dávidot eredetileg görögkatolikusnak keresztelték. A házaspár elmondta, keresik a lelkészcsaládi mintákat, tapasztalják, hogy gyermekeik másfajta életet élnek majd, mint ők.

Zsuzsa családja nehezen fogadta el, hogy lelkészként nem akar karriert építeni, most már látják ennek áldásait. Dávid szülei gazdaságot vezetnek, két öccse ebben a gazdaságban segít otthon. Mint mondta, a szülők megrökönyödve hallgatták, amikor fiuk azt mondta, hogy számára nem Zsuzsa, hanem Jézus áll az első helyen. Mindkét családban teljesen mást képzeltek el, mint amit végül Dávid és Zsuzsa közösen megél és megvalósít, a szülők ezt konfliktusok árán, de el tudták fogadni. Látják, ez jobb, mint amit ők képzeltek el nekik.

Nem feladatuk tudni a jövőt
Minden elindulás rizikóval, kérdésekkel teli, ez különösen igaz egy formálódó gyülekezet életében. A Rápolty házaspár, mint mondták, hálásak az aszódiakért, a városért, ameddig Isten ott tartja őket, maradnak. „Valaki nagyon furcsállta, hogy költözésünk után nem sokkal Dávid fákat ültetett a kertben, kérdezték, hogy vajon fogunk enni a gyümölcséről” – vitte tovább a beszélgetést Zsuzsa.

„Ezt nem tudhatjuk, nem is a mi feladatunk tudni, de reménységgel vagyunk, hogy eszünk a saját almafánkról. Idejövetelünk előtt, az egyik táborozás során került elénk Pál apostol, aki másfél évig maradt Korinthusban. Akkor ezt nagyon személyes üzenetnek vettük, és valóban, másfél év után elkerültünk Kelenföldről Aszódra. Nem aggódunk a jövőnk miatt, ha történni fog velünk valami, ezt Isten elkészíti nekünk, ott lesz velünk. Az Úr abban erősít meg, hogy az aszódi szolgálatban legyünk hűségesek.”

Isten tenyerén az egész család
Rápoltyék, mint mondták, a költözést és a gyermekek érkezését úgy élték meg, mint akik nem érzékelik a veszélyeket, mert nem volt idejük ezt végiggondolni. „Volt, hogy pénteken elkezdtük a költözést, szombaton befeküdtem a kórházba, szerdán már az új lakásba mentünk haza. Benedek így született meg, Emma már jóval nyugalmasabb körülmények között jött a világra. Isten mindig előttünk volt, és tudtuk, hogy mi vár ránk, mindig megüzente nekünk a változásokat, kihívásokat. Ő tényleg a tenyerén hordoz bennünket.”

 A család reggel hat és fél hét között ébred, együtt reggelizik, ehhez a későbbiekben is szeretnének ragaszkodni. „Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a gyerekeinkkel reggeli csendességet tartunk, együtt imádkozunk, felolvasunk a gyerekbibliából” – vitte tovább a beszélgetést Dávid. „Azt szeretnénk, hogy a gyerekek hitélete ne csak az étkezések előtti imádságban merüljön ki, hanem lássák a mi lelki táplálékunkat, és később ez nekik is életük forrása legyen. Érdekes látnunk a hitviláguk fejlődését, most már ők is megmondják, hogy miért imádkozzunk, például bicikliért, vagy hogy essen a hó, hogy legyen elég víz a pocsolyában.”

„Nekünk is növekednünk, tanulnunk, fejlődnünk kell”
„Lelkipásztorok vagyunk, tudtuk, hogy ez milyen nehézségekkel jár” – folytatta Zsuzsa. „Azt szeretnénk, ha gyerekeink később mégis ajándékként élnék meg, hogy lelkészcsaládban nőttek fel, és ez értéket jelent. Amíg nem térnek meg, addig nem szabad megtértként tekintenünk rájuk, sem a hitet, sem a templomba járást nem akarjuk kierőszakolni, és nem is tudjuk. Ígéretet kaptunk mindhárom gyermek esetében Istentől, hogy megtérnek majd, ebben a reménységben éljük családi életünket.”

Dávid és Zsuzsa kihívásként éli meg, hogy mindig lesznek olyanok, akik a fiatalságukra hivatkozva hárítják el az együttműködést, az Istennek való engedelmeskedést.  Ugyanakkor nyitottsággal is találkoznak, sokan vannak, akik érdeklődnek, meg szeretnék érteni, hogy mit hallanak, olvasnak. A házaspár elmondta, ez egyszerre áldott és nehéz feladat, közösen kísérik el a gyülekezeti tagokat a frissen formálódó istenkép kialakulásának útján. Türelemmel, lassan kell feléjük fordulniuk.

„Egy asszony fogalmazta meg, hogy ne legyenek elvárásaink vele szemben. Ezt azért is mondhatta, mert még nem érzi természetesnek, hogy a református közösséghez tartozik, és a gyülekezet is érzi, hogy nagyon új helyzetben vannak. A kert sokat segített megérteni a hitfejlődést: a gaz teljesen körülveszi a termést, ahogy az ellenségünk, a Sátán is mindent megtesz a hit növekedése ellen. Ha azonban Isten gyümölcsöt akar, akkor valóban lesz gyümölcs, erőt ad a csírának a kikelésre. A mi részünk ebben a tanulás, növekedés Jézus Krisztus ismeretében,erre kaptunk elhívást Istentől lelkészként, szülőként, családos emberként."

 

Képek: Somogyi Csaba, Rápolty család