"A dabasi új harangok-

SZÁZ ÉVE TÖRTÉNT...
"A dabasi új harangok-

A nemzet és a harangok sorsa összefonódik. Békeidőben a harangszó magától értetődően része a mindennapjainknak. Háborúban a méltóság zenéje ágyúbömböléssé
alakul át, majd a vészterhes idők végeztével az ércbikákból újból harangot öntenek. A harangavatás mindenkor felemelő,
ünnepi pillanat, közösségformáló esemény volt és ma is az.
Száz évvel ezelőtt, 1908. március 24-én a felsődabasi katolikus közösség gyarapodott egy kivételes méretű, 11 mázsás haranggal.
Szucsánszky József földbirtokos adománya délelőtt 9 órakor érkezett meg az alsódabasi vasútállomásra. Innen lovas
kocsival, zenekísérettel szállították át Felsődabasra, ahol már rengetegen várták.
Az adományozó mindenkit vendégül látott, az egész napos avató ünnepség Lokayesek Károly köszöntőjével kezdődött.
Az új harang fél egykor szólalt meg, hangja a legszebb volt az egész alsódabasi járásban.
A délutáni lakoma során Benyáts Lénárd sári esperes méltatta az esemény jelentségét. Az ünnepségen gróf Vay Péter is részt vett egy bosnyák vendége kíséretében. Az adományozó érdemeit
Dinnyés Dezsô és Gyóni Géza emelte ki. A harangavató éjszakába nyúlóan ért véget a "Dabas és Vidéke- hetilap tudósítása szerint.
Az alsódabasi reformátusok 1907-ben észlelték, hogy a templom három harangjából kettőt újra kell öntetni. Erre szintén 1908-ban került sor. A középső 145 kilós harang költségeit Dinnyés Zsigmondné vállalta magára, míg a kisebbik harang öntését 25 birtokos adományából fedezték. Ezt a harangot a legrégebbi dabasi harang adományozói, Halász Imre és Hermina nevére öntették
Walter Ferenc öntőmester műhelyében. A sikeres gyűjtésbôl még az orgona felújítására és a temetőhöz vezetô út fásítására
is futotta (Czagányi, 1993). A három dabasi harang története adta
az ihletet Gyóni Géza "A dabasi új harangok- című verséhez, mely először a "Dabas és Vidéke- hetilap március 15-i számában jelent meg. A költő az 1848-as forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára több verset is írt, melyeket az alsódabasi és gyóni ünnepségeken nagy sikerrel szavalt el.
A rímekbe foglalt jóslat hamarosan valósággá vált: a 20. század két világégést is hozott. A poéta az első világháború áldozata lett és a dabasi harangokat is gyakran utolérte a harangsors. A mai nyolc torony városának közösségei azonban mindig
fontosnak tartották, hogy a harang szóljon, amikor kell. Pótlásukra mindig megvolt az összefogás és az adományozás, mi
több, még új templomok is épültek. A közelmúltban pedig egy szép haranglábbal és annak avató élményével gazdagodtunk.
Az idén a dabasi harangok szava erről is szól, a száz évvel ezeltt történtekre emlékeztetve bennünket.

Valentyik Ferenc

presbiter cikke megjelent a Dabasi Újság 2008.márciusi számában

GYÓNI GÉZA
A dabasi új harangok
"Voltunk valaha Piski mellett
A Gábor Áron ércbikái...
S most idehoztak jámbor lelkek
Párnák közt halót parentálni.
A bömbölésünk mellett akkor
Fél Európa fulladt harcba...
Most lányok mennek a templomba
Bazsalikomot szagolgatva...
Sebaj, no! Kint a nagyvilágban
Vörös viharmadár barangol...
Leszünk mi még majd, érctestvérek,
Leszünk még egyszer vészharangok!-
(1908. március 15.)