Áhítat, 2017. február 9.

Róm 4,17-22
Szabó Ferenc esperes

17 Ő, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”, mindnyájunk atyja Isten színe előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. 1Móz 17,5 ; 5Móz 32,39 ; Ézs 48,13 ; 2Kor 1,9 

18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!” 1Móz 15,5 

19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. 1Móz 17,17 ; Zsid 11,11 

20Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, 

21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 

22 Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. 

Róm 4,17-22

Csatolt állományok