Áhítat, 2018. május 30.

Zsolt 62,2-13
Kovács Enikő

2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. 

4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! 

5Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.) 

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 

8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 

9 Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.) 

10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. 

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! Lk 12,15 ; 1Tim 6,17 

12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 

13 nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. Mt 16,27 ; Róm 2,6 ; Jel 20,12

Zsolt 62,2-13

Csatolt állományok