Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Lk 10,38-39 

Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. Mt 26,7; Mk 14,3; Jn 12,3 

A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 

Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 

Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 

Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 

de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! 

A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? 

Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, 

de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. 

Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 

A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 

Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 

Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. 

Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! 

Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!

Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 

Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 

ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 

Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 

Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 

De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 

Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 

Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Dán 12,2; Jn 5,28-29 

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 

és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? Jn 5,24 

Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.Mt 16,16

Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. 

Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 

De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 

A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 

Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. 

Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 

Jézus könnyekre fakadt. 

A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! 

Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? 

Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 

Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. 

Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 

Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 

Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 

Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 

És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

Jn 11,1-44