Mikor legyen munkaszüneti nap?

Pár napja olvastam, hogy az országgyűlés elé kerülhet egy törvényjavaslat, mely szerint augusztus 15. - Mária mennybemenetelének napja - legyen munkaszüneti nap.

Tudom, nem feltétlenül hasznos politikusok javaslataiba beleszólni, főleg ha ünnepnapokról és munkaszüneti napokról van szó, mert egyrészt úgy szokott az lenni, hogy a politikai eltökéltség előbb-utóbb célba ér, másrészt pedig a mi ünneptelen országunkban bármilyen ünnepre vonatkozó javaslat már önmagában is kockáztatás. Mindazáltal, éppen az utóbbira való tekintettel, hadd tegyek néhány szerény megfontolást. Természetesen munkaszüneti napok dolgában én nem tudok gazdaságossági számításokat, munkaszervezési irányelveket és szociológiai érveket felhozni. Javaslataim egyszerű, keresztyéni megfontolásból fakadnak.

Jó lenne, ha nagypéntek újra munkaszüneti nap lehetne. Mert annak a ténynek, hogy Magyarországon a húsvét ünneplését - azt ugyanis, hogy ekkor Krisztus feltámadását ünnepeljük - újra meg újra fejtegetni kell, az a legfőbb magyarázata, hogy nagypéntek három nemzedék óta nem ünnep. Jézus kereszthalálának napja kikerült a munkaszüneti napok közül, és amolyan  nyugdíjas ünneppé vált - a legtöbb gyülekezetben meg sem kísérelnek ezen a napon délelőtti ünnepi istentiszteletet tartani.

Jó lenne, ha áldozócsütörtök ünnep lenne újra. Ez Jézus mennybemenetelének ünnepe, pünkösd előtt tíz nappal. Ekkor ünnepeljük azt, hogy a mi örök Közbenjárónk és hűséges Kezesünk halála és feltámadása után a mennyei Atya jobbjára ült - ez Krisztus dicsőségének napja, annak a megdicsőült Krisztusnak az ünnepe, Aki végérvényesen megnyitotta számunkra az utat az istenihez.

Mindkét nap egyetemes és döntő keresztyén ünnepnap, ilyenkor a világban minden Krisztust követő ember felekezeti hovatartozás nélkül együtt ünnepelheti az isteni üdvözítés egy-egy nagy titkát. Sajnos ezek a napok  fájdalmasan elszürkültek a kommunizmus idején, de az elmúlt 20 esztendő szekularizációja is megtette a hatását. Mégis, ha ezeken is ünnepelhetnénk, akkor mélyebben megértenénk, hogy a megfeszített, feltámadott és megdicsőült Krisztus nélkül egyetlen közbenjáró imádságunk sem lehet hathatós. Ezekben az ünnepekben azt éljük meg, amit költői egyszerűséggel és igazsággal Arany János szép verssora fejez ki: „Jézusa  kezében kész a kegyelem: egyenest oda fog folyamodni."

2011. május 8.