Elhívásunk színtereiről, felelősségéről, nehézségeiről, kapaszkodóiról, valamint eredményességének mércéjéről is szó esett a szentendrei Ráday családi nap pódiumbeszélgetésén.
Kiszélesítette a horizontot a hit számára, ráirányította figyelmünket a perifériára, átértékelte az aszkézis fogalmát, és azt hirdette a szószékről, amit tanult és tanított. Vályi Nagy Ervinre emlékeztünk.
Egyetlen táborszervezési feladat vagy gyülekezeti szolgálat sem lehet annyira fontos, mint közösségben megélni a pillanatot azokkal, akikért dolgozunk.
Valóban más a felelős a jóllétemért? Isten, a szüleim, az egyházam, a főnököm, a kormány? Vagy az én kezemben van a döntés, melyik zóná(k)ban élem az életem?
Fellélegezni – naponta, hetente, évente, magányban, Istenben, közösségben… Velkey György János, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója hatalmas felelősséget hord a vállán – ezért rendszeresen és sokféle módon töltekezik.
Azt szokták mondani, hogy a szinkronúszás olyan, mintha 100 méter sprintet kellene futnod úgy, hogy közben nem vehetsz levegőt. Ráadásul még annak a látszatát is kell keltened, hogy ez meg se kottyan.
Nyolcórás, bár inkább örökös jelenű rugalmas munkaidő, hároméves gyermek, gyülekezeti élet. Mindez megspékelve az egzisztenciális szorongással a számlák és az élelmiszerárak vonatkozásában. Nagyszülők távol. Mit jelent egyáltalán kikapcsolni?
Református szemmel – Fábián Márton sorozatában ezúttal egy olyan országba kalauzol, ahol a reformáció alig tudott gyökeret verni, ám egy kis hajtása ma is él, zöldell és növekszik.
„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegénylegénynek utat mutassatok” – dúdolom házimunka közben, és a dallam felidéz bennem egy régi emléket. Egy táborban, a csillagos ég alatt zajlott beszélgetést.
A bizonyítvány nemcsak a diák teljesítményéről, de magáról a diákról is képet ad – legalábbis ezt kommunikáljuk a gyermekeink felé. De vajon jól van ez így?
A mesék – bár hosszú utat tettek meg a szóbeli hagyományoktól kezdve a gyűjteményes kiadásokon át a mai gyerekkönyvekig – mindig konkrét társadalmi és közösségi problémákra reflektálnak.