Egy lány, aki leszereli a fiúkat a teológusfocin. Egy lelkészjelölt, aki feladta addigi elképzeléseit a jövőjéről, hogy kövesse az elhívását. De vajon merre vezet a labda útja? És a hité? Minderről Zoltán Bettinával beszélgettünk.
Számos helyen járt már a világban, de úgy érzi, Isten Baranyába hívta el. Vallja, hogy a hivatali feladatokat bárki elvégezheti, ehhez nem kell esperessé válni. Annál fontosabb feladatnak tartja a lelkészek pásztorolását. Másokat is hív megyéjébe, ahol a sok nehézség ellenére hűséges, kitartó lelkészek és gyülekezeti tagok vannak.
Fontosnak tartja a lelkészek meghallgatását, és azt, hogy a gyülekezeti tagok nagyobb áldozatot hozzanak a közösségeikért. Megyéjét rendezettnek, jól működőnek tartja, de tisztában van a hagyományokkal is, amelyek a lelki megújulást sokszor megnehezítik. Ezzel együtt látja az ébredést is megyéjében.
A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, azért imádkozzunk, hogy a lelkészek őszinte, hiteles életet éljenek. Szívesen bevon tanácsadókat munkájába, nem akar mindent azonnal és egyedül megoldani.
Kritikusan látja az egyházat, mert nagyon félti azt. Az egyházmegyét családnak szeretné látni, szerinte a rendszerváltás előtt megsérült bizalom csak így tud gyógyulni a lelkészeknél. Falakat próbál lebontani a gyülekezetek között, miközben nagy mélységeket és magasságokat lát megyéjében.
Vallja, hogy nyitottság és egymás elfogadása nélkül nem lehet jól szolgálni az egyházban. Miközben számos építkezés zajlik a fővárosban, az igazi épülést a kölcsönös bizalomtól és a belső békességtől várja. Esperesként nem a hatalom embere, hanem a lelkészek „katalizátora” szeretne lenni.
Nem töri meg a fővárosban tapasztalható közömbösség, és vallja, hogy a keresztyéneknek minden pillanatban látszódniuk kell. Nem elég csak hittanórákat tartanunk, a szülőket is meg kell szólítanunk. Esperesként a hitben, lélekben erős közösségekben látja a megújulást.
Az esperesválasztási időszakban a másik jelölt őt ajánlotta a saját bemutatkozásában. Ígéretes kezdet ez, ha valakit fontos tisztségre jelölnek. Ám büszkeségnek, önteltségnek nyomát sem láttuk rajta. Mint mondta, inkább másokat szolgál vezetőként, minthogy méltatlanná váljon Krisztus követésére.
Még mindig tudja, mit lehetne tenni, csak már nincs annyi ereje hozzá – mondja a kilencvenegy éves Kovács Miklós. Ennek ellenére fiatalokat megszégyenítően lát munkához, hiszen dolga van: a műhely kulcsával együtt a szakma fortélyait is át kell adnia unokájának.
Tudatos jelenlétre, egymás felé fordulásra, és elérhetetlen vágyálmok hajszolása helyett tevékeny részvételre buzdít Vecsei H. Miklós. A Nemecsek Ernőt és József Attilát megformáló színész a Károli egyetem hallgatósága előtt beszélt hivatásáról és hitéről.
Az én vásznam a monitor, legyen épp csak annyi jel rajta, amennyi feltétlenül szükséges. Így kell hozzáállnom a képhez, melyet Votin Dóráról festek, fenntartva, amit ő mondott arról nekem, milyen egy jó portré: lehet kissé torz, színesebb vagy homogénebb, mint akit ábrázol, a lényeg, hogy tükrözze a karaktert. Erre teszek kísérletet a képzőművész budaörsi műtermében, ecsetvonások helyett kérdésekkel.
Egy megmaradt színházjegy változtatta meg az életét. Szinte a testvérei agyára ment, folyton énekelt, szavalt, és arról álmodott, egy nap színész lesz. A hívő, református fiatal álma teljesülni látszik: Takaró Kristóf színésznövendékként ma már közkedvelt prózai és zenés darabokban játszik.
Emberélet. Ki méri meg az árát? Fölfogjuk-e, hogy szavainkkal is ölünk? S hogyan lehet elviselni azt, ha valóságosan is egy másik ember halálát okozzuk?
„Ateistaként éltem az életem, amikor olyan mélységbe zuhantam az alkoholizmus következtében, amelyből nem találtam kiutat. Kilenc öngyilkossági kísérlet, számos pszichiátriai kezelés és elvonókúra után végképp élhetetlenné vált az életem” – mesélte a Parókia Portálnak Marosfalvi Ferencné Dóra.
Baksay Sándor azon szerzők közé tartozik, akiket bizony nehéz megismerni a fősodratú médiából. Mielőtt a neves lelkipásztor-író személyiségéről és munkásságáról szólnék, tegyünk egy kis kitérőt.
A szabadságharc tábori lelkésze, Petőfi és Arany barátja, költő. Nélkülöző diákként lopott tűzifát, majd egy verséért állt haditörvényszék előtt. Nem szerette a tisztségeivel járó feszengést, de kötelességét mindig maradéktalanul teljesítette, sőt, annál is többet tett. Verseinél talán csak közreadott imádságai lehettek népszerűbbek. Tompa Mihályra emlékezünk.
„Magyar ember nem hagyja el a hazáját! Még a bitófa alá is vasalt nadrággal megyek!” Ezek Gulyás Lajos feleségéhez intézett szavai. A lelkipásztor az 1956 utáni megtorló gépezet egyetlen olyan egyházi áldozata, akit jogerős bírósági ítélettel végeztek ki.
„Ha luxusnak tartod a rendszeres testmozgást, próbáld ki, milyen betegnek lenni” – vallja Ambruzs Dulcinea. A hívő személyi edző szerint keresztényként is egy élet áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy jól sáfárkodjunk az egészségünkkel. Az ő hivatása, hogy ebben segítsen az átlagembereknek.
Fotóművész, költő, orvos, rektorfeleség, négygyermekes anya. Hegedűs Gyöngyi elragadtatással mesél, élete bármelyik szívéhez közel álló területéről kérdezem. Mégis nehezen azonosul címeivel, nem mintha lázadna különböző szerepei ellen, csupán szeretné megőrizni saját karakterét. De mi a közös bennük, és kiben találkozhat a halál, az angyal és a félkegyelmű?
Az élet apró dolgainak is örül, rég elfogadta, hogy a hittan nem a legfontosabb tantárgy, megtalálja a hangot az „Al Caponékkal" is. Berkesi Gábor református lelkipásztor azt mondja, nem szolgál ki senkit, de befogad és elfogad. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével most kitüntetett lelkésszel beszélgettünk.