Vélemény

Kollégiumbúcsúztató

Van, ami túlél tűzvészt, bontást, és visszavonhatatlanul velünk marad. A Ráday utcai kollégium lebontott épületére emlékezik négy egykori lakója négy különböző évtizedből.

Önmagam

Furcsa, amikor szembejössz magaddal az úton. Velem már megesett.

Úrvacsora: félelmetes és felszabadító

Milyen vacsora az úrvacsora? Mit jelent őszinte bűnbánattal venni a bort és a kenyeret? Miért jó emlékeznünk Krisztus áldozatára? Vélemény.

„Ökumenéni”

Esténként, vándorutamról hazatérve kis zsákfalumba, kitöltök egy pohár bort, megtömöm a pipám, meggyújtom a mécsest égi és földi szeretteinkért, leteszem a kalapom. Elszámolok magammal, a feleségemmel és a Produceremmel, felnézve a csillagos égre...

Autómentő angyalok

Van, aki csodás véletlennek, van, aki óriási mázlinak hívja az események mozgatóerejét. Én így nevezem: gondviselés.

Mi újság?

Ahogyan tudatosul az idő egyirányú, szakadatlan mozgása, úgy érzem, valamit tennem kellene ellene.

Evangéliumi hit a politikai keresztyénség korában

Hogyan viszonyuljunk hívő emberként a politikai keresztyénséghez? Miért nem vesznek részt a pártpolitizálásban evangéliumi keresztyének? Miért aggasztó a keresztyének számára, hogy az állam támogatja az egyházakat? Az idei Evangéliumi Fórum egyik kerekasztalbeszélgetésének kérdésfelvetéseiből tallóztunk.

Asztalközösségben

Akkor maradunk hűek Luther asztali beszélgetéseinek szellemiségéhez, ha egy egyszerű emlékvacsora megtartása helyett a ma aktuális kérdései kerülnek elő az asztalközösségünkben. Ha elhangzanak olyan gondolatok is, amelyek érdemesek a megjegyzésre vagy a lejegyzésre.

Szabadságunk Krisztushoz való kötöttségünkből következik

A politikai közbeszéd a maga eszköztárába különösebb fenntartás nélkül emel be kifejezéseket, fogalmakat, amelyeket ideig-óráig használ, majd pedig átlép rajtuk. Olykor megtörténik azonban, hogy olyan fogalom kerül elő, amely egy közösséget, nevezetesen az egyházat közvetlenül érinti.

Szemüveg és zsebkendő

Miközben elemelkedik a zengő érc és pengő cimbalom világába, nem feledkezik el test és vér valójáról. Látásának tökéletlenségére fekete szemüvege, a munka verejtékére pedig hófehér zsebkendője emlékezteti minduntalan.

Megragadni a megragadhatatlant

A J. R. R. Tolkien fiatalkorát bemutató film a külföldi keresztény kritikák célpontjává vált. De mit kezdhet egy rendező a hit ábrázolásával, mitől lesz keresztény egy film vagy egy szereplője, és mindez hol kérhető számon egy alkotáson?

A gyümölcs ideje

Kevés olyan megrázó Igét ismerek, mint azok, amelyekkel Jézus a gyümölcsöt nem hozó szőlővesszők példájával figyelmeztet, hogy azokat a gazda lemetszi és tűzre veti. Vagy amikor megátkozza a fügefát,...

De közöttetek ne így legyen

„…hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” (Máté evangéliuma 20. rész, 26. vers)

Szabadság a spirituális rabszolgaságból

Egy jamaikai barátom Bob Marleyt idézve beszélt nekem először a mentális rabszolgaságról. Az egykori angol gyarmaton élők nyilván sokat tudnak nemcsak az elnyomásról, hanem arról is, hogy annak milyen utóhatásai vannak. Persze, nekünk, magyaroknak sem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy elnyomásról vagy annak hatásairól beszélhessünk.

Személyes szabadság a politikai szabadság hiányában

„A magyar református egyházat szolgálni nem rózsalevélen járást jelent.”

Döntéseink szabadsága

A szabadság valójában csak egy röpke pillanatig áll fent, a döntés előtti pillanatban.

Púpba csomagolt szárnyak

A bátyáim nem kedveltek különösebben, amikor kicsi voltam. Megértem, szerintem is idegesítő kisgyerek voltam. Élesen él bennem a pillanatok emléke, amikor sóvárgok azután, hogy részese lehessek mindazoknak a mókáknak, amelyekből kiközösítettek.

Rácsok a hallgatag cella fölött

A szabadság terhe és lehetősége – gondolatfutam irodalmi betétekkel.

A múltamon, falaimon túl

Van mesterem, tanítvány vagyok. Egyedi teremtmény, aki jól öltözötten próbálja eltakarni a benne dolgozó hatásokat, de reménységgel tekint a jövőbe. Félve néztem a tükörbe, amelyet a Művészetek Völgyében tartottak elém.

Szent pillanat a komfortzónán kívül

El kell hagynunk elefántcsonttornyunkat keresztyénként – szólt a felhívás az egyik rendezvényen. Volt olyan az életemben, amikor valóban kiléptem a megszokott környezetből, de ehhez Isten egészen más helyre küldött, mint ahol a mondat elhangzott.