Jeanne d'Arc a sötét középkorban lámpásként világított. 1413-ban született egy egyszerű, de mélyen vallásos paraszti családban. Champagne mellett éltek, Domrémyben. Ekkor zajlott a száz éves háború. Az erőszaknak és a gonoszságnak hamar szemtanúja lett; az állandó háborús vérengzés az ő faluját is érintette. A katonák portyázásainak, betöréseinek saját nővére is áldozatul esett.

A hatalmi harcok legfőbb kérdését a francia trón jelentette. VII. Károlyt, akit az angolok mesterkedése végül kizárt az öröklésből, Jeanne és a francia nép is egyetlen törvényes uralkodójának hitt.

Látomásai már gyermekkorában megkezdődtek. Nemcsak az Úr szólította meg, jelenéseinek szereplője volt Szent Mihály és Gábriel arkangyal, Alexandriai Szent Katalin és Antióchiai Szent Margit, két vértanú is. Bár írástudatlan volt, jámborsága nem szegte kedvét vallási buzgalmának. Naponta hallgatta a szentmisét, naponta gyónt és minden tettét Istennek tetszően cselekedte. Mikor egy pap egyszer azt kérdezte, miért jár ennyit a templomba, azt felelte, mert itt hallja igazán az Úr szavát.

Jeanne elmondásai szerint a szentek először jóra intették és Isten leányának nevezték. Mikor betöltötte a felnőtt kort, tudatták vele, mi is a feladata. Királyi székbe kell ültetnie VII. Károlyt, ki Jézus Krisztus szolgálatában az ország uralkodója lesz. Férfi ruhában járult a dauphinnhez, aki álcaként ruháját összecserélte egyik szolgálójával, így téve próbára Jeanne isteni sugallatát. A szűz azonban felismerte és közölte vele küldetését. Több esetben is vizsgálták szavahihetőségét, majd adtak neki egy kisebb csapatot, hogy Orléansba szállíthassa a harcoló katonák élelmiszer utánpótlását. Ekkor már mindenki hit Jeanneban, hiszen a csaták, melyekben részt vett sikerrel zárultak. Nemcsak mint zászlóvivő, hanem mint katona is jelen volt. Győzelmeit Isten kegyelmének eredményeként értékelte. Mégis vallotta, hogy igazi küldetése nem a harc, hanem békét hozni és segítséget nyújtani a szenvedőknek. Minden fontos csata előtt fölajánlotta ellenfelének a békekötést.

A koronázást követően Károly elfordult Jeannetól, aki rövid időn belül összeesküvés áldozataként angol fogságba került. Boszorkánysággal kezdték vádolni - így akarták érvényteleníteni a koronázást. Elítélték, először életfogytiglan tartó börtönre. Itt sem lelt nyugalmat. A fegyőrök zaklatásai és a további koncepciós perek végül megtörték és elismerte, hogy látomásai, melyek idáig vezették valójában csak képzelgések, melyek a sátántól valók.

Rouen piacterén máglyát állítottak a szűznek, kinek utolsó szava „Jézus!" volt.

1909-ben boldoggá, 1920-ban szentté avatták.

Szent Johanna életét több film is feldolgozta. A leghíresebb a francia Luc Besson féle adaptáció, de a per eseményeit filmre vitte Robert Bresson és Carl Theodor Dreyer is. Ingrid Bergman a szereplője mindkét Jeanne d' Arc filmnek, melyeket a két nagy rendező, Victor Fleming és Roberto Rosselini készített.

Számos helyen szerepel a szűz története az irodalomban is. Érthető, hiszen magával ragadó az a bátorság, mi Jeanne d' Arcot egy életen át hajtotta. Nem is a látomások valódisága a fontos, mert ha belegondolok, ilyen lelkierő és kitartás csakis az igaz hitből fakadhat. A tiszta, őszinte és igaz hit az, ami elszánttá és bátorrá tette az orleansi szüzet a maga korában, és azzá teheti bármelyikünket is a mi korunkban.