Gyermekáldás

„Szabadon akarok élni, úgy, ahogy Isten is akarja!"

Vajon mennyire kell megfelelnünk a külvilág elvárásainak ahhoz, hogy elfogadjanak bennünket? Miért hisszük, hogy csak így élhetünk Istennek tetsző, boldog életet?

A történet a múlt század végén játszódik, a mai Szerbia területén. A Djordjevic házaspárnak ismét lánya születik. A kis adriai falura súlyként nehezedik a hagyománnyá vált babona: átok ül azon a családon, ahol a harmadik lány után sem fogant fiú. Így lesz a gyermekáldás átok, amely felemészti a termést, az állatokat, és végül az embereket is.

Egy megoldás létezett: ha az egyik gyermeket fiúként nevelték, a család védőszentje megbékélt, a család pedig nem veszett éhen. Ő lett a virgina.

A vallás a legegyszerűbb, ősi formában volt jelen az itt élők életében; a paraszti világ hiedelmei keveredtek a keresztény értékekkel. Ebben az archaikus világban az elhallgatás, a félreértés és a szégyentől, megvetéstől való félelem írta az emberek életét.

A családfő fél az éhségtől és Szent György, a család védőszentjének haragjától.

Feláldozná lányát, de inkább úgy dönt: virginának neveli. Mikor megnő, megesketi lányát a templomban egy ikon előtt, hogy sem Szent Györgynek, sem az embereknek nem beszél a valóságról.

Stevan, a virgina serdülni kezd. Követ hord, fát vág, pipázik. Megküzd társával és erősebbnek bizonyul, a család büszke rá. Apjához hasonlóan ő maga is elhiszi, hogy talán fiú. De ahogy serdülni kezd, nem tud többé parancsolni az érzelmeinek. Hiába igyekszik megfelelni apja és a család súlyos elvárásának, titkon lányként érez. Anyja nyugtatni próbálja, hiszen ebben a világban könnyebb férfiként élni:„ Jobb egy napig kakasnak lenni, mint egy életen át tyúknak." Mikor Stevan egyre gyakrabban elszökik otthonról, a szegénység újra pusztítani kezdi szerény javaikat. Apja a család utolsó falat kenyerét neki adja, míg ő maga inkább fakérget rág.

A termés és az állatok mégis pusztulnak. Az utolsó reménysugár a születendő gyermek. Várakozással telik minden percük. Szent György napján búcsút tartanak és úrvacsorát vesznek. Imádsággal kérik a szentet, hogy adjon esőt és fiúgyermeket. Igyekeznek szépen élni, tisztán, mert úgy hiszik, így lehet csak boldog az életük. De a sok elfojtás és a hazugság megfertőzi az életüket és elveszi a legutolsó esélyüket is, hogy nyugodtan éljenek.

Mikor anyja meghal, Stevan nem bírja tovább és úgy dönt, új életet kezd máshol, saját, női mivoltában. Apja, ki ekkor újra lánya ellen fordulna, csak halála pillanatában érti meg, hogy olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akinél jobbat sosem kaphatott volna.

 

 

Információk a filmről:

Virdzina
színes magyarul beszélő jugoszláv filmdráma, 101 perc, 1991


rendező: Srdjan Karanovic
forgatókönyvíró: Srdjan Karanovic
zeneszerző: Zoran Simjanovic
operatőr: Slobodan Trninić
vágó: Branka Ceperac

szereplő(k):
Marta Keler (Stevan)
Miodrag Krivokapić (Timotije)
Ina Gogalova (Dostana)
Sladjana Bebic
Igor Bjelan
Nada Gačešić-Livaković
Vjenceslav Kapural

Vissza a tartalomjegyzékhez