Egész egyszerűen megtiltotta, hogy Barbie-babát vegyenek a kislányának. Akkoriban viszonylag sokat cikkeztek külföldön is, meg már itthon is arról, hogy milyen következménnyel járhat, ha kultikus kedvenccé válik ez az irreális alakú, rózsaszín világba burkolt, hagyományos értelemben egyáltalán nem babás baba. Szóval - gondolta az asszony - ő nem pláza-mama, hát Boriból, a lányából sem fog pláza-cicát nevelni senki!

Csakhogy valahányszor olyan ismerőshöz mentek látogatóba, ahol fellelhető volt - akár csak egyetlenegy - Barbie- vagy Cindy-baba, Bori átszellemült arccal átölelte, simogatta, s úgy tartotta magánál, időnként olyan görcsösen fogta, mint aki el sem tudja soha többé engedni! Valósággal elvarázsolta a kicsi lányt az otthonról kitiltott baba.

Az első alkalommal még túl nagy jelentőséget nem tulajdonított ennek az asszony. De amikor már harmadszor is megismétlődött a jelenet, megadta magát. Rájött, hogy már most nem egyedül csak az ő hatáskörében nevelődik a lánya. S hogy esetleg nagyobb kárt okoz a gyerekének száz szexis, hegyes mellű, szőkenős Barbie-nál az, ha fixálódik s elhatalmasodik benne az utána való vágyakozás. Így hát, nem nagy örömmel ugyan, de megvette a következő karácsonyra Bori első Barbie-babáját. Hosszú, szivárványos báli ruhájút, kis diadémmal a fején...

S a szentestén, hiába volt a sok betanult vers és ének, látszólag abszolút nem fogta a kicsi lány, hogy tulajdonképpen mit is ünnepel a templomban a gyülekezet és otthon a család. Borit csak egyetlen dolog érdekelte végtelen nagy boldogságában. Az ő estjének Barbie lett az egyetlen fénypontja, és valóságos, kizárólagos sztárja.

Másnap délután, már kicsit lehiggadva, szépen csöndben, eljátszotta magának a kicsi lány a karácsonyi történetet. Egy kétes tisztaságú mini pólya - belőle a baba rég' elveszett - lett a kis Jézus, a játék macik meg nyuszik juhokká és tehenekké változtak.

S átalakult a Barbie-baba is. Ő lett szűz Mária!