Az említett különbségek és olykor ellentétes gondolatok, elsősorban az evangéliumok kapcsán, bennem azt a kérdést vetik fel, amiről már nagy sok könyv született: milyen volt valójában Jézus. Mit tanított? Mi az ami az övé, amiben újat hozott, és mi az, ami korának ragadmánya, mi az, amit a tanítványok emlékezete torzít, mi az, ami az első gyülekezetekben alakult ki?
Farkas József egyik prédikációjában az olvashatjuk, hogy amikor Jézus az elválásról tanít akkor a következőket akarja mondani: "a szeretet jegyében azt mondta, hogy ti, férfiak, ha az asszonyaitoknak nem engeditek meg, hogy elmenjenek, akkor ti se menjetek el tőlük". Szerinte ezt az evangéliumok megtoldják azzal a kivétellel, hogy a paráznaság okán el lehet válni (természetesen a nő paráznasága esetén a férj elbocsáthatja). Úgy nevezi ezt, hogy Jézus hangját csak visszhangokban halljuk, az újszövetség szerzőinek visszhangjában.
Nekünk tehát ezt a jézusi hangot kell keresnünk.
Na de szabad ilyet? Lehet ilyen formában kritikával élni az evangéliumokkal szemben?

Hozzászólás 19. számunk Segítség, kinek higgyek? című írásához.