Szeretnél minél többet kihozni a nyárból? Akkor készülj fel, kedves olvasó, mert nagy utazásra hívlak. Ha velem tartasz, helyezkedj el kényelmesen és ne felejtsd el bekötni magad. De vigyázat, nem szokványos útra indulunk! Ebben az írásban nem lesz szó sem lélegzetelállító hegycsúcsról, sem forró tengerparti homokról. Kimarad belőle a naplemente éppúgy, mint a nyüzsgő nagyvárosi éjszakai élet, a csoki bőrű lányok, a vízimentő külsejű fiúk, vagy épp az „érintetlen természeti környezetben" történő oroszlánvadászat.  Nem kétlem, mi több, biztos vagyok abban, hogy az ilyen és hasonló helyek, helyzetek némelyike igen élvezetes sőt, olykor kifejezetten izgalmas is lehet. Az az út azonban, amelyre most én hívlak, garantáltan legalább ennyire izgalmas. No és persze, pláne gazdasági válság idején, az sem mellékes, hogy sokkal olcsóbb. Tekintve, hogy nem kell hozzá más, mint egy lazításra alkalmas hely, némi idő, és sok-sok nyitottság, vállalkozó kedv, még több őszinteség, és mindenekelőtt rengeteg kíváncsiság önmagadra. Az útícél ugyanis te magad vagy. Pontosabban a gondolataid, céljaid, vágyaid, viszonyulásod az előtted álló időhöz. A lépések tehát, amelyek ezen az úton előbbre visznek, szerintem a következők: először is miután befejezted az olvasást, szánj magadra egy kis időt és kérdezd, meg magadtól: mit szeretnék ettől a nyártól? Van már tervem, mit csinálok, vagy még végig sem gondoltam, és hagyom kifolyni a kezemből a drága, szabadságra szánt időt? Tervezés közben eszembe jutottak a körülöttem lévők? És egyáltalán, elég időt szántam kikapcsolódásra? Az egészet be kell tábláznom, vagy jut majd időm némi spontaneitásra is? Tudok-e spontán lenni? Vagy mindig mindent meg kell terveznem? Ha igen, gondoltam-e már rá, hogy miért? Lehet-e, hogy azért, mert félek valamitől? Ha igen, mitől és miért? És főleg mit tehetek, hogy elmúljon ez a félelem?   Tudok-e tervezni, vagy minden csak úgy, „ahogy esik, úgy puffan" módra történik velem?  Ha igen, miért? Vajon nyernék-e valamit, s ha igen, mi mindent, ha sikerülne ezen változtatni? Szeretném-e igazán megnyerni ezeket a dolgokat?

Talán már látod, kedves olvasó, hogy ha jól utazol - azaz, ha sikerül kicsit ellazulnod és közben az ilyen és az útközben felmerülő hasonló kérdéseket őszintén feltenni magadnak, és alaposan végiggondolva, őszintén válaszolni rájuk - nos, akkor nem csak a nyárból hozhatsz ki többet...

Persze, mint minden utazás, ez is akkor a legélménydúsabb, ha sikerül megtalálnunk az egyensúlyt a tervezés és a laza bevállalás között, s  így igazán önfeledten élvezhetjük.  És akkor marad meg a legélesebben bennünk, akkor a leghasznosabb, ha hazaérve feldolgozzuk. Azaz sorba rakjuk a képeket, összerendezzük a szerzett tapasztalatokat, levonjuk a tanulságokat.

Ebben az utazásban persze nem mellesleg az is jó, hogy bármikor, bárhol és bármennyiszer megismételhető. Akár egymás után többször is. Más kérdések, más tájak. Szerintem megunhatatlan. Száz szónak is egy a vége: csak bátran!

Mindent bele! Ne nézz vissza! Jó utat kívánok!