Egészséges és beteg iskola?
Az egészség és betegség fogalmát általában egyének esetében használjuk.
Ugyanakkor egy intézmény életében is észrevehetünk olyan sajátosságokat, amelyek befolyásolják egészségi állapotunkat, pl. támogathatják az egyes szenvedélybetegségek megjelenését.
Ma már azt is egészen világosan látjuk, hogy milyen tényezők befolyásolják az egészségi állapotot általában (WHO, 2002). Azzal is tisztában vagyunk, milyen az iskoláskorúak egészségmagatartása (HBSC, 2003). Mégis, ez a két tudás nem egészíti ki egymást, nem válik cselekvéssé: minden megy úgy, ahogyan azelőtt. Miért?
Ha komolyan vesszük, egészséges iskolának az lenne nevezhető, amelyben az ott lévők jól érzik magukat testi állapotukban, lelkileg, sőt, társadalmi kapcsolataikat illetően is. Ezzel szemben végeláthatatlanul sorolhatnánk a példákat arra vonatkozólag, milyen légkör vesz is körbe bennünket a közoktatás mindennapjaiban. Az egyik legijesztőbb jel talán az a változás lehet, amely az első osztályosok életében figyelhető meg. Talán még nem is találkoztunk olyan óvodáskorú gyermekkel, aki ne úgy szívta magába a tudást, mint a szivacs a vizet. Ellenben tömegével ismerhetünk olyan hétéveseket, akik egy-két hét múlva (!) már utálnak tanulni…
Hány és hány olyan pedagógus él közöttünk, aki megfáradt, de kiégését senki nem vette észre idejében, vagy nem tudta kezelni! Hány pedagógus fekszik le esténként altató vagy nyugtató segítségével, hogy képes legyen mit kezdeni a rá zúduló feszültséggel! Kori sajátosság? Szellemileg elpuhult társadalom? Dilettáns szakma? Ilyen a világ?
Sajnos ezekben az esetekben nagy valószínűséggel fellelhető a háttérben egy olyan iskola is, amely valamilyen „titokzatos” okból kifolyólag nem az egészséges állapotot erősíti, hanem kifejezetten a betegségekhez visz közelebb bennünket – így pl. a szenvedélybetegségekhez.

A szenvedélybetegség iskolája
Hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, pillantsunk egy kissé mélyebbre! Elvárható-e egy „szenvedélybeteg országban”, hogy a társadalmi mintákra legfogékonyabb korosztályok ne kövessék a mintaadó felnőtt-társadalom probléma megoldási mintáit? Ismét fogalmazzuk meg: a szenvedélybetegségekben soha nem a drog a probléma, mindig az ember!

...

Mivel a tanulmány szétfeszíti magazinunk kereteit, ezért teljes terjedelmében csatoltan közöljük:

Ferenczi Zoltán: Szenvedélybetegséget támogató iskolák