Kopeczky Péter repülésbiztonsági tiszt, a pápai katonai bázison teljesít szolgálatot századosi rangban. A földön dolgozik, de az égben lévőkért felelős.
Arról kérdeztem, milyen élményei vannak az ég és föld közötti létről.

Repülésbiztonsági tisztként dolgozol, úgymond a földön teljesítesz szolgálatot, de már többször repültél is. Milyen élmény számodra a repülés?
- Fentről látni az embereket, épületeket, a tájat, ez csodálatos. Az űrhajósok is ezt mondják, amikor először látják kintről a Földet, hogy milyen törékenynek tűnik. Tényleg máshogy látod, máshogy nézed azt, ami lent van. Nekem ez nagy rácsodálkozás volt.
Olyan, mint amikor az ember felmegy egy nagy hegycsúcsra és onnan körülnéz.
Maga a repülés, az nekem nem misztikum, nem csoda, mint egy egyszerű embernek. Én ezt tanultam, tudom az egészet, mi hogyan működik a repülőn. Tudom a fizikáját, ismerem a biztonságát, a legbiztonságosabb közlekedési forma. Azt nem tudom, Isten hogyan néz bennünket, biztos felülről is lát minket, de közöttünk is jelen van. Ahogy Jézus is mondja, ahol ketten vagy hárman összegyűlünk, ott közöttünk van.

Kérlek, mesélj arról a repülésedről, amely a legmeghatározóbb volt a számodra, amely valamiért megfogott, valamiért fontos neked!
- Az első élményem főiskolás koromban volt, mikor elvittek minket kiképző repülőgéppel repülni. A legmeghatározóbb a rám nehezedő erő volt. Az intenzív fordulások során az emberre a nehézségi erő többszöröse hat, amit személyszállító repülőgépen nem tapasztalunk meg. A kiképző gépen sem vitték túlzásba, nem volt olyan nagy ez az erő, mint a vadászgépeken, de itt is öt-hat G, a saját testsúlyodnak az öt-hatszorosa nehezedett rád. A pilóták közben mozgatják a kezüket, fejüket, nézik, hol van a másik repülő. Ez a része nagyon megfogott. Megtapasztalni azt, hogy ezek a gépek mire képesek. Ez nagy élmény volt.
A másik élményem, amikor utasszállítóval utaztam, és láttam a teljes Alpokat. Csodálatos látvány volt.

Milyen volt felülről látni az Alpokat?
- Nagyon szeretem a hegyeket. Megfogott, amikor kitisztultak a felhők, és láttam a csúcsokat, felismertem azokat, ahol már korábban jártam. Láttam a városokat, repülőtereket. Így még nem láttam korábban, és rácsodálkoztam az elém táruló látványra. Láttam, hogy Isten alkotása ez a teremtett világ, milyen csodálatos és szép. Nem a megszokott módon szép. Jó volt más nézőpontból látni.
Egy másik alkalommal pont itt Pápa fölött repültünk el, és be tudtam azonosítani a Balatont, a saját városomat, az is csodálatos volt.

Meghatározó élmények ezek számodra, látni felülről az országunkat, a városunkat, a Balatont, az Alpokat. Milyen érzés volt a repülés után a földi valóságba visszatérni?
- Nem volt különösebb élmény. Visszatértem a megszokott valóságba.

Ha számodra ilyen nagy élmény a repülés, miért nem pilóta lettél?
- Amikor választanom kellett, hogy merre menjek tovább, akkor a repülés nagyon érdekelt. De ha valaki pilóta, az teljes embert kíván. Sok lemondást kíván, főleg a családtól. Én nem akartam a családot feláldozni. És nagyon nehéz bekerülni a pilóták közé. De a fő motivációm az volt, hogy a család fontosabb számomra. Látom az idős pilótákon, hogy nehéz a családi életük, sokan elváltak.

Pilótának lenni több mint hivatás, inkább már szenvedély.
- Igen. Például akik huzamosabb ideig repültek, de nyugdíjasok vagy valamiért eltiltották őket a repüléstől, sokszor azt álmodják, hogy repülnek.

Megdöbbentő hallani, hogy a pilótáknak milyen nagy kudarc, ha abba kell hagyni a repülést.
- Látom az ilyen embereket, látom, hogy milyen nehéz a repülés nélküli élet számukra. Mindig oda fel vágynak. Ez tényleg szenvedély.