A fenti kérdést többször is feltettem magamnak életem során.
Először álmodozó kamaszként azt gondoltam, hogy a nem túl szép, nem túl kedvelt szeplős képemet azért mégiscsak megpillantja majd valaki, aki csak erre vágyott világéletében, s persze én is viszont őrá. Aztán teltek az évek, s egyre inkább nem gondoltam, hogy lenne ilyen, mert persze nem jelentkezett senki azzal, hogy ő életem nagy szerelme, sőt örök társam.
Lassanként elveszítettem a nagy Ő-be vetett hitemet.
Keresztény közegbe kerülve aztán azt vettem észre, hogy a lányok nagy része mégis hisz ebben a dologban, márpedig ők voltak többen az ifjúsági csoportban. Elbizonytalanodtam - most akkor ha jó keresztény vagyok, bár férfi, nekem is hinnem kell ezt? Sőt, több helyről is jöttek az utalások: meg kell találni, akit az Úr szánt nekünk. Hű, lehet, hogy egyenesen rossz keresztény vagyok? Sürgősen el kell kezdenem hinni ebben! De nem ment.
Aztán egyetemen arra lettem figyelmes, hogy az általam ismert lányok egy része mintha megtalálta volna azt a bizonyos egyetlent. Gondolkodóba estem - lehet, hogy valakinek van, valakinek meg nincsen nagy Ő? Mert a fiúk között például nem fedeztem fel hasonló gondolatokat. Szóval akkor a nők várják a nagy Ő-t, aki el is jön egy férfi képében, aki viszont egyáltalán nincs ennek tudatában? Ez lenne az igazi csavar, az Úrnak nagyon jó a humora!
A kérdésemre a mai napig nem tudom a választ biztosan. Nem látom át a dolgot teljesen, de azért magamnak leszűrtem egy-két tanulságot.
Létezhet a klasszikus nagy Ő, de nem nekem. Szerintem rengeteg nő alkalmas arra, hogy leéljek vele egy életet, s én sem csak egyhez passzolhatok. Persze választottam, s választottak, hisz házas ember vagyok, de nem éreztem soha, hogy a feleségem lenne az egyetlen, akit az Úr nekem szánt és soha senki más nem jöhetett volna szóba. Szerintem a férfi mellé az Úr a nőt adta. Ezen túl nem érzek külön meghatározást egyedekre nézve, magamra nézve sem, szabadságot viszont igen.
Ám ha a kérdést úgy teszem fel, hogy a társam lehet-e számomra nagy Ő-vé, akkor a válaszom határozott igen! Sőt, azzá is kell lennie - egyetlenné, aki mellé vagy éppen aki helyett nem választok mást.
Tehát számomra is van nagy Ő, csak épp nem Noszály Sándor vagy Molnár Anikó mintájára gondolom el, s nem is a „kiolvasom a Bibliából, hogy József az" típusú módon jelenik meg lelki szemeim előtt. Ám valóságos, s de jó is tudni azt, hogy az a nő, akit választottam, az én nagy Ő-m!