A házasság egyik kritériuma évezredeken keresztül a szüzesség volt, legalábbis a lány részéről.
A huszadik század folyamán, mint sok minden más egyéb érték, ez is megkérdőjeleződött, majd szinte teljesen elveszítette jelentőségét. Mára azonban egyre többen vannak azok a fiatalok, akik úgy gondolják, szeretnének várni a szexszel a házasságig.

A szüzesség Ábrahám óta kincs volt, nem is akármilyen. Aranyban, ezüstben mérhető érték, amelyért fizetett a vőlegény. Ha kiderült, hogy a menyasszony már hált férfivel, nem csak a mátkapénzt kellett visszafizetni, hanem az esküvő is érvénytelennek minősült. Izreaelben annyira komolyan vették a lányok szüzességét, hogy halállal lakolt az, aki jegyben járó lányt csábított el.

Nincs ez ma sem másként az arab világban vagy az afrikai törzseknél. A híradások ritkán tudósítanak róla, ám a  nemzetközi gyermek- és nővédelmi szervezetek nem egy olyan esetről tudnak, hogy az apa saját kezével ölte meg a lányát, mert folt esett a becsületén. S ezek a gyilkosságok nem ezer éves történetek, hanem tegnap és ma, és nem a világ végén, hanem például Egyiptomban, Marokkóban.

Változó idők, változó erkölcsök

Éppen a nők egyenjogúsága és felszabadítása védelmében hirdette meg harcát a feminizmus a huszadik század elején, s szintén a humánumra hivatkozva indult el a hatvanas években a szexuális forradalom, amelyek következményeként mára a házasság előtti szex nem csak hogy természetessé, hanem szinte kötelezővé vált a fiatalok körében.

A huszadik század végére a keresztyén fiatalok közül is sokan elfogadhatónak, vagy részben elfogadhatónak tartják a házasság előtti szexuális kapcsolatot. Véleményüket éppen azzal indokolják, hogy a mózesi törvények több ezer éve születtek, s az adott kor társadalmi szokásait és erkölcsét tükrözik, amelyek nem vagy csak részben alkalmazhatóak a posztmodern világ emberére.

Való igaz, Ábrahám, Mózes, de még Jézus óta is igen sokat változott a világ. A Közel-Keleten ugyan ma sem ritka, hogy  a Biblia korához hasonlóan tizenkét évesen már férjhez adják a lányokat, ám nálunk, Európában a házasságkötés ideje erősen kitolódott. Anyáink idejében egy húszéves  lánynak már igencsak kellett igyekeznie, ha férjhez akart menni. A mai negyvenesek a házasságkötés előtt szakmát, diplomát szereztek, esetleg az egyetem utolsó éveiben vállaltak gyerekeket. A mai fiatalok számára viszont fontosabb a karrierépítés és biztos egzisztencia. Mivel a házasságot egyre kevesebben érzik kötelező szentségnek, ezért igen sokan élnek párkapcsolatban, sokszor hosszú évekig. Gyermeket pedig csak akkor kívánnak vállalni, amikor az anyagiakat is biztosítottnak látják.

A mai gazdasági viszonyok között ez bizony hosszú idő, így ma egyre több anyuka szüli első gyermekét közel a harminchoz. Igazat kell adnunk tehát azoknak a szexológusoknak és  teológusoknak, aki szerint a bibliai szüzességi törvények sokkal könnyebben betarthatóak voltak egy olyan korban és kultúrában, amikor a fiatalok házasságkötése a hormonális változásokkal egy időben történt. Normál esetben tehát a felnőtt nőknek és férfiaknak nem kellett hosszú évekig vagy több mint egy évtizedig  szüzességben élniük, mivel amint érettek lettek a szexuális kapcsolatra, hamarosan házasságra léptek, így törvényes keretek között hódolhattak a szexus élvezetének.

Változó gazdasági viszonyok

A családalapítás gazdasági feltételei valójában akkor sem voltak mások, mint amit ma a fiatalok elvárnak maguktól. Ahhoz, hogy egy férfi feleségül vegyen egy nőt, vagy megfelelő vagyonnal, vagy szakmával kellett rendelkeznie. Ezen túl az esküvő napja előtt meg kellett építenie (vagy építtetnie) a házat, amelyben majd eljövendő gyermekeit nevelni fogja. A zsidó fiúk férfivá avatás, a bar micvo tizenharmadik életévükben történt meg, s hamarosan valóban teljes jogú férfitagjai lehetettek a közösségnek. Tizenöt-tizenhat éves korukra már mesterei voltak valamilyen szakmának, hiszen az írás-olvasáshoz hasonlóan a szakmai fogásokat is hat-hét éves korban kezdték ellesni a zsidó gyerekek. A házépítés sem jelentett túl nagy terhet, hiszen az órabérben dolgozó kőműves brigádok helyett a kisközösség, a család és a barátok „dobták össze" a házat, amelyek természetes anyagokból épültek. Így a családi ház építéséhez sok esetben pénzre nem is volt szükség, csak munkás kezekre.

Azt hiszem, mindenki saját tapasztalatából tudja, hogy a családfő biztos keresete és saját otthon nélkül igen sebezhetővé válik  a család. A mai gazdasági viszonyok között szülői segítség nélkül néhány év alatt mindezeket képtelenség megteremteni. A szexuális érettség és a családalapítás potenciális lehetősége között ma egyre szélesedik a szakadék: a szerelmeseknek sok évet kell várniuk, míg gyermekük lehet.

Új paradigmák, régi értékek

Teljesen világos, hogy ilyen viszonyok között a fiatalok zöme él a kor és társadalom által nyújtott erkölcsi szabadság lehetőségével. Amerikában, Ausztráliában és a nyugati országokban azonban egyre többen vannak olyanok, akik családot akarnak majd alapítani, mégis szüzességi fogadalmat tesznek egy időre. Élik ugyan a hétköznapi diákéveiket, ám Isten előtt fogadalmat tesznek, hogy a házasságig nem élnek szexuális életet, s ezt sokszor egy gyűrűvel is megpecsételik, hiszen Isten törvényei nem hiábavalók ma sem.

A szexuális forradalom idején szabad és felelőtlen dolog volt a szex. Boldogan és felszabadultan élhetett vele mindenki, mindenkivel. Ám alig telt el néhány évtized, s felütötte fejét az AIDS, ez a jelen pillanatig gyógyíthatatlan, halálos betegség. A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a HIV vírus elsősorban nemi úton terjed, s a gyakori partnerváltások, a homo- és biszexuális kapcsolatok erősen fokozzák  a fertőzés veszélyét.

Meggyőződésem szerint azonban elsősorban nem a haláltól, a betegségtől való félelem motiválja a szüzességi fogadalmat tevő fiatalokat, hanem az a bizonyosság, hogy Isten törvényei ma is fontosak. Mögötte lehet az a tudat vagy megtapasztalás is, hogy a hívő családokban jóval kevesebb a válás, s bizony legtöbbször csak a halál választja el a házasfeleket.