Kicsit úgy éreztem magam a Csillagpont záró istentiszteletén, mint a filmbéli Amélie Poulain, amikor az apja érintésére (illetve a sztetoszkópéra, amivel az apja évente egyszer megvizsgálta) hevesen kezdett verni a szíve. Belőlem – számomra is meglepő módon – az édesapám érintése a sírást fakasztotta fel. Pedig nem volt a helyzetben semmi különös: a találkozó záró istentiszteletére eljöttek a szüleim, és a végén az édesapám leheletfinoman ráhelyezte a kezét a vállamra és az anyám vállára is. Atyai érintés, ég és föld verzió, mindkettő vége katarzis, megrendülés és megtisztulás. Mindez valóban apám érintésére történt?

Nincs két egyforma csók (jó esetben, mert ha van, akkor azok a csókok nem igaziak), és nincs két egyforma sírás sem. A két évvel ezelőtti Csillagpont végén is kibukott belőlem a sírás, tisztán él bennem az érzés emléke. Sírás és sírás, Csillagpont és Csillagpont között nem két év, hanem sokszázezer érzelmi fényév, térben és időben nem meghatározható távolság feszül. Az a sírás két éve olyan volt, mint amikor az utolsó pillanatig rettegve túlélni igyekvő hajótöröttek egyszer csak megérzik a talpuk alatt a vízfenék homokját. Akkor a sírásom a gőgös, hitetlen ember sírása volt, aki még nem helyezte bele magát teljesen az Isten békességébe. Pedig annak idején, két éve sokkal rózsásabb volt a helyzet – nem szakadt le az ég, nem voltak állóháborúk az egymás mellé rendelt munkatársak között, nem kellett ennyire sokat improvizálni szervezőként. De én sírtam, mert végig attól féltem, hogy hibázni fogok, és rajtam, egy szál egy magamon megbukik a Csillagpont, és sírva borultam a többiek nyakába, amikor bizonyossá vált: nem sikerült megbuktatnom az Isten ügyét.

A mostani Csillagpont egyetlen perce alatt sem éreztem félelmet. Pedig Isten ránk eresztette az óriási égi zuhét, a villámokat, a szelet és a megosztottságot, de mindannyian tudtuk: Urunk tervének mindez része, ő tudja, mit akar végbevinni. Ő pedig el akart minket juttatni addig a pontig, amit katarzisnak hívnak, ahol valami végérvényesen meghasad. Ahol, mint egy érvénytelenné vált halálos ítélet, amikor széttépik, meghasad Krisztus szíve miértünk ott a kereszten, hogy mi megtisztuljunk az örök életre.

Ugyan egyházunk rendje és szokása szerint nem volt egészen szabályos, de az úrvacsorakor úgy adódott, hogy a negyed kenyérből én magam téptem ki azt a falatot, amely az úrvacsorám volt. Most Krisztus testének szimbóluma nem egy falat Iglo-halrudacska volt, hanem én szakítottam ki a saját kezemmel Isten Fiából azt a falatot, amelynek érdemében részeltetett engem, bűnös szolgálóleányt. A helyzet adta így, a több száz ember okozta apró fejetlenség, de az élmény mégis megrázó volt. Magamnak tépni a kenyeret, és beleborzongani, mit jelent ez az érintés, mit jelent egyáltalán bárkit megérinteni, a lényére tapintani. Milyen érzés lehetett a vérfolyásos asszonynak tizenkét év után meggyógyulni, és újra érezni az érintést, amit hosszú évekig nem kaphatott meg. Beleborzongtam abba, ahogy apám átölelt anyámat és engem. Csak egy pillanat volt az egész, mint egy áldás, mint egy áramkör zárulása, amikor útjára indul és átjár minket valami fantasztikus energia. Boldog vagyok, hogy átélhettem Isten érintésének katarzisát. Meggyógyultak benne évek óta, talán pont tizenkét éve cipelt, fájdalmas érintéseim, az összes. Hogy lehet ezt állítani? Úgy, hogy visszakaptam az érintések örömét, hogy meg tudott érinteni a pillanat, amikor apám átölelt minket anyámmal, mert ez küszöb alatti, alig észrevehető csoda, de csoda.

Valami nagyon fontosat kaptam vissza attól, akiből magam téptem ki egy darabot. Visszakaptam tőle az érintés titkát és jelentőségét. Megteltek szeretettel a vállsimogatások, az ölelések, a szaladás közben a szervezőtársamnak adott, villanásnyi pacsik. Több az érintés, mint a szex és az érintőképernyős telefon. Azért több, mert Krisztus megtisztította őket. Túl misztikus ez így, nyájas Olvasóm? Olyan Jézus érintése, mint felébredni egy hosszú álomból. Ébredj, Csipkerózsika, több mint egy évtizedet töltöttél leszedálva. Ha kinyújtod érte a kezed, akkor új, gyógyult érintéseket kapsz, hogy ezentúl jól élj velük. Az érintés éltet, és az érted meghasadt Jézus-szív katarzisának hála, visszakaphatod annak csodáját, hogy soha többé ne legyenek egyforma, elpocsékolt érintéseid.