Milyen filmet nézzek?
Nem tudom.
Az Angyalok városa jó lesz.
Szép.

Mekkora érték embernek lenni!
Sokszor el is felejtem.
Semmi sem helyettesítheti az érintést.
Vagy az ízlelést.
Vagy a tapintást.
Vagy akár a szaglást.
Ha csak szavak vannak, megtapasztalás pedig nincs, semmik vagyunk.
Angyalok városa...
Angyaloké?!
Nem, nem azoké.
Embereké.
Mégis, mintha angyaloké lenne, akik pont, mert angyalok nem lehetnek részesei az emberinek.
De nem!!!
Ez nem is az angyaloké, hiszen nem azok, csupán emberek.
Imitátorok.
Vagy pont, hogy nem.
Bujkáló, dideregve félő, szorongó, és éppen ezért tehetetlen embereké.
Zárt helyiség, ahova alig jut be némi friss levegő.
„Emberbe városok.
Belőlem költöznek.
Úgy mennek el, hogy
Új lakók nem jönnek.
Nem jönnek.
Nem jönnek.

Városba emberek.
Többé már nem laknak.
Pakolok én is és itt hagylak.
Itt hagylak.
Itt hagylak.

Álmokba ragad a nagy élet.
Én sose éltem akkorába,
Hogy azt kéne most beletömni,
Más vánkosába." (30Y)

Igen, emberek, de idegenek.
Olyanok, akik azt hiszik igazi világot valami más épít, mint az érintés...
Pedig nem.
Megérinteni a másikat, és megérintődni a másiktől, valahol mélyen.
Ez az élet.
Ahogy az Isten is megérint.
Ez az élet.
Persze, a hibák és vétkek súlyával és megváltoztathatatlanságával ez egyre nehezebb.
Nem piszkálni.
Nem a hibáira felhívni a figyelmét.
Nem, nem és nem.
Segíteni élni.
Elfogadni, hogy az élet ilyen, de így a miénk és így a szép.
Mert nekünk kell megtalálni benne a szépet.
A sok randa dolgot könnyű.
A kincsekért küzdeni, ásni és megdolgozni kell.
Nem csak a poklot készítjük magunknak az életünk során, hanem a mennyet is....

„Ó, Istenem látom, hogy minden rohan a folyó mélyébe
És nem tudom miért megyek az úton
Lefelé a folyóparton..." (Agnes Obél)

Miért megyünk?
Talán a végzet.
Talán a sors.
Talán, hogy elhisszük, hogy csak ennyi volt és ennyi is marad.
A saját poklunkat könnyen megépítjük.
A mennyet, a jót megépíteni és karban tartani már nehezebb.
De, hogy megérintsünk valakit, nem könnyű.
Az, meg, hogy ne pokolian égető legen ez az érintés, szinte már lehetetlen.
De lehetséges Istennek.
És így lehetslges nekünk is.
Így lehet angyali az érintés, emberkéz által.
Istentől.