Most így, utazva a buszon rájövök arra, mennyire különbözőek vagyunk. Külsőleg és belsőleg. Akár stílusilag is, sőt talán úgy a legerősebben. Vannak közöttünk olyanok, akik számára a szépség, a burok, a csomagolás az, ami értelmet ad a mindennapjainak. És vannak, akiknek az öltözködés nem válik életük fétisévé.
Az engem körülvevő emberek között is van kiegyensúlyozott és lázadó is, aki pont önmagát keresi, a határait szeretné megszabni, de még nem járt sikerrel.
Vagy van olyan, aki figyelemfelkeltően van felöltözve. A külsejük változatosabbnál változatosabb üzenetet továbbít felém.

Elgondolkodom azon, mit is rejthet ez a fedő. Tudjátok, egy könyv lényege sem az, hogy milyen a borítója, a kötése, milyen színű vagy típusú betűkkel van írva a címe. A lényeg a belsejében, a tartalmában van. Így vagyunk vele mi is, emberek. Gyakran ítélünk meg külső alapján, lehetőséget sem adva önmagunknak, hogy meglássuk a másik ember igazi szépségét.

Közben eszembe jut régi életem, régi tartalmam, Krisztus nélküli napjaim.
Az önmagammal való elégedetlenség, gyenge énem folyamatos gyepálása és az, hogy ilyenkor önmagamat a külsőm által próbáltam elfogadtatni. Mindig több és szebb ruhát kerestem, hogy az emberek csodáljanak, vegyenek észre. Talán voltak ilyenek, de nem emlékszem rájuk. Arra viszont emlékszem, hogy minden egyes újabb ruhadarabban az elfogadtatás ajándékát kerestem.
A buszban épp most almát kínálgatnak. Én is ilyen voltam. Alma, amely érettnek és szépnek néz ki, belül viszont rothadt és romlott.

Mit rejt magában a külsőnk? Mi az, amit próbálunk eltakarni az emberek elől? Ki az, akire hasonlítani szeretnénk? „ Ha divatos cuccokba bújsz sem leszel más, csupán másnak látszol.”

Elgondolkodtató. Én vagy akár te, aki most ezt a cikket olvasod, az vagy, akinek látszol? Vagy álarcok, inkább álruhák mögé bújsz? A külsőd által akarsz több lenni? Akkor tudom, mi vár rád. Ráeszmélsz arra, amire én: a csomagolás nem ér semmit. Az igazi ajándék a dobozban van, igen, abban a kis dobozban, ami ott zakatol benned. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” 1 Sámuel 16:7

Egy keresztyénnek lehet stílusa, sőt minden keresztyén barátom stílusát csodálom. Miért? Mert egyedi, mert a legfontosabb célja nem az igazi én elrejtése. Pont azért egyedi: Krisztus alkotásainak sokszínűségét tükrözi.

A legfontosabb öltözködési területünk pedig a lélek felöltözése. A léleknek mint Isten templomának a feldíszítése. 

„ Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak. Nem vagy szép, nem vagy a szó szoros értelmében szép. A lelked az, fájdalmasan. „ (Rakovszky Zsuzsa)

Engem a lelkem által szépnek ítélnének-e? Azt hiszem, ha igen, akkor megtaláltam az igazi szépségem. Nem nézve az apró bőrhibáimra, a szemeimre, amelyekkel sosem voltam megelégedve, az alakomra. A lelkem Krisztust tükrözi és ezért szép. Így én is azzá válok. A külsőm és a belsőm egyaránt. És akkor a külsőm által nem rejtegetem azt, ami bennem van, hanem sugárzom mások felé a szeretetet. És ez gyönyörű.

„ Minden szép számomra, ami szeretetet sugároz felém.”  (Simon András)
Ha te most itt lennél velem a buszban, mit sugározna felém a külsőd?

A külsőm természetes. Ahogy egy ismerősöm mondta: kiegyensúlyozott. Megtaláltam a lelkem egyensúlyát és ezt mutatja a külsőm is.

„ Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel.”  (Simon András) A kérdés a mai napon tehát ez: mered-e felvállalni önmagadat? Mersz nemet mondani az álarcoknak és az álruháknak?