Családdal név is jár, családnév nélkül pedig lehetetlenség nyilvántartottként létezni. Ez amolyan kötelező jellegű, de vajon áldás vagy átok számunkra? 

Közvetlen környezetemben is nem egyszer voltam tanúja családnév adta előítéleteknek.
A gimnáziumi évek során jóban lettem egy évfolyamtársammal. Volt néhány közös óránk, de érdeklődési körünk is nagyon hasonló volt, így természetesen mindig jókat beszélgettünk. Annak ellenére, hogy rendkívül intelligens volt az élet szinte minden területén, a nagy átlaggal szemben ő egyáltalán nem volt felfuvalkodott vagy lenéző, kifejezetten kedves lánynak ismertem meg őt. Otthoni vacsorák alkalmával elkezdtem róla mesélni a családnak. Tesóim arca azonban hamar eltorzult, amikor kimondtam a lány vezetéknevét. Tudni kell ugyanis, hogy országunk egy nem túl közkedvelt, ám annál hírhedtebb politikusának a lányáról van szó. Innentől kezdve természetesen megállás nélkül folyt a sértő és lenéző szöveg. Az, hogy jövőre Anglia egyik legnevesebb egyetemén fog tanulni, csakis édesapja pénzének,  semmiképpen sem az ő képességeinek és szorgalmának a gyümölcse – gondolták ők. 

Hasonló, ám fordított kimenetelű helyzetben volt részem néhány hónappal ezelőtt. Egy ifjúsági fesztivál szervezésében vettem részt, s kezdetben bizony sok kérdés felvetődése során alakult ki meddő vita a főszervező és gyülekezetünk kis vezetőcsoportja között. A szervezési munkálatok azonban egyik percről a másikra felgyorsultak. A választóvonal egyik legjobb barátnőmnek „köszönhető”, akiről a főszervező megtudta, hogy gyülekezetünk egyik elöljárójának a lánya. Attól a pillanattól kezdve barátnőm maga is főszervezői státuszba lépett elő. 

A téma kapcsán érthető módon rögtön eszünkbe jutnak olyan híres famíliák, mint a Benedek fiak, a Brontë nővérek vagy a Sztankayak. A névváltoztatásnak köszönhetően továbbá valószínűleg sosem tudtuk volna meg, hogy Ganxsta Zolee rapper Kassai Ilona Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznőnk fia. Érdekes továbbá, hogy mára kiderült; Martin Van Buren kivételével az összes amerikai elnök egy őstől (Földnélküli János) származik. Az alábbi példák nyilvánvalóan nem véletlenek, sőt, még inkább „a név kötelez” klasszikust támasztják alá. 

Néha az ember eljátszik a gondolattal, hogy vajon milyen hatást válthat ki a friss ismerősök körében, ha Lamborghiniként vagy Vuittonként mutatkozik be. Nyilvánvalóan abszurd az elképzelés, de egyvalamire azért ráébreszti az embert. Nevünk nem csupán néhány véletlenszerűen egymás után pakolt betű, sokak számára információhalmazzal bír. Magában hordozza az identitásunkat, családunk gondolkodását, értékrendjét, így egyáltalán nem mindegy, hogy mihez adjuk a nevünket. Nevünk tehát – családtagjaink múltjából adódóan – jelenthet számunkra áldást és átkot egyaránt. Hogy ilyen módon céljaink elérésében részesülünk-e protekcióban, diszkriminációban, vagy aránylag „semlegesek” vagyunk, ez már igazán nem rajtunk múlik. Mi azonban bármilyen névvel szülessünk és éljünk is, tegyük azt úgy, hogy méltó legyen családunkhoz!