Sok szülő határozott elképzelésekkel rendelkezik a születendő gyermek nevéről, mások pedig hónapokat vitatkoznak azon, hogyan hívják a család új tagját. Korábbi hagyományok szerint az elsőszülött fiú továbbviszi a családfő nevét, ezzel ma már csak elvétve találkozhatunk. Több országban az is elfogadott, hogy a csecsemőt születése után néhány héttel nevezik el, ám Magyarországon ez egyelőre nem lehetséges. Milyen aktuális „trendek” befolyásolják a névhasználatot? Melyek a leggyakoribb bibliai nevek, és milyen szempontok alapján döntenek a szülők? Riportunkban névadási szokásainknak jártunk utána.

A XVIII-XIX. században a felekezeti hovatartozás elsődleges szempont volt a születendő gyermek elnevezésénél, így alapvetően a bibliai nevek uralták a névhasználatot – meséli dr. Kecskés Judit a magyar névtan szakértője, aki egyebek mellett a keresztnév-használatának felekezeti jellegzetességeit kutatja. Később a különböző divatirányzatok, illetve a nemzeti és társadalmi hovatartozás kifejezése játszott meghatározó szerepet; napjainkban pedig a dél-amerikai szappanoperák világa indított el „latin lavinát”. Minden bizonnyal tágra nyílt szemekkel fogadták a közelmúltban azt a kérelmet is, amikor egy várandós anyuka – felteszem az amerikai színészpár magyarországi tartózkodásának sokkoló hatására – Angelina Jolie-nak nevezte volna születendő gyermekét. A nyelvész megnyugtat: az utóbbi trendek nem okoztak gyökeres változást névhasználatunkban.

A Bence, a Máté, a Levente, az Ádám, a Dávid és a Balázs bebetonozódtak társadalmunkba, és mind a mai napig őrzik vezető helyüket a fiú keresztnevek körében. A lányoknál jelenleg a Hanna, az Anna, a Jázmin, a Nóra, a Zsófia, és a Lili állnak az élen. Kecskés Judit azt mondja, mostanság új tendenciák is megfigyelhetőek. Ilyen például a nagyszülő nevének átörökítése, melynek következtében egyre több Ilona vagy Katalin látja meg a napvilágot. Ez egyébként a középkori hagyománynak újabb megjelenése, igaz, más formában. Ugyanis régen a szülő nevének átadása, különösen a férfiaknál, tradíció volt, amivel ma már csak elvétve találkozhatunk. Pár évvel ezelőtt rendkívül népszerűek voltak a magyar eredetű nevek is: a Zsombor, a Csanád, a Botond, a Csenge vagy a Réka, ezek jelenleg a középmezőnyben foglalnak helyet.

A nyelvész szerint a szülők előszeretettel választanak a Bibliából ismert nevekből is. A legkedveltebbek között például a Péter, a Tamás, a Dávid, és a Máté szerepel, de sokan szimpatizálnak a Dániellel is. Ez utóbbit a Magyarországon élő külföldiek is gyakran használják egyrészt hangzása, másrészt pedig a hozzá kapcsolódó történet miatt. A lányok körében többnyire a Sára, az Éva és a Klára iránt éreznek rokonszenvet. Kecskés Judit érdekességképpen elárulta, hogy szinte minden korban az Ádám és az Éva az egyik legnépszerűbb párnak ígérkezett az ikrek névadása során, ma sincs ez másként. A leendő anyukák és apukák tehát több ezer keresztnév közül választhatnak, de milyen szempontok alapján teszik mindezt?

Almási Beatrix ötödik hónapban lévő kismama. Azt mondja, nemcsak a név hangzása, hanem annak jelentése is befolyásolta őket a választásban. Bár még mindig nem tudják, hogy néhány hét múlva kisfiú vagy kislány jön a világra, ők már eldöntötték: Lilinek (jelentése Liliom) vagy Nimródnak (jelentése vadász) fogják hívni az újszülöttet. Beatrix szerint korántsem egyszerű feladat a névválasztás. Bár náluk nem okozott különösebb fejtörést, több olyan esettel is találkoztak, amikor vitába torkollott a „névadási ceremónia”. A fő nehézséget abban látja, hogy úgy kell nevet választani a babának, hogy nem tudják, milyen lesz valójában, maximum elképzeléseik, vágyaik vannak a személyével kapcsolatban. Erre kínálnak megoldást több olyan országban, ahol elfogadott, hogy a csecsemőt a születése után néhány héttel nevezik el, (talán) megkönnyítve ezzel a szülők dolgát. Magyarországon erre egyelőre nincs lehetőség, legfeljebb a későbbi névmódosítással élhetnek a szülők.

Szilágyi Zoltán református lelkipásztor és felesége hat gyermeket nevelnek: Áront, Kristófot, Debórát, Márkot, Boglárkát, és Rékát. Minden esetben törekedtek arra, hogy olyan nevet válasszanak, amelyek kevésbé népszerűek, és nem divatosak. – A magunk nevét nem akartuk adni, mert úgy gondoljuk, hogy minden személy sajátos és egyéni. Egy új név új személyiségre utal, ahogyan Isten választottai is új nevet kaptak a Bibliában: Ábrámból lett Ábrahám, Jákóbból Izrael, Simonból Péter vagy Saulból Pál – fogalmaz. A házaspár elárulja: a névválasztás során keresztyén-magyar nemzeti gyökereiket, illetve egy nagyobb közösséghez való tartozásukat szerették volna érzékeltetni.

A név funkciója az ősi kortól kezdve alapvetően az, hogy meghatározza az embert. Nomen est omen, azaz névben a végzet – mondták az ókori rómaiak. Mi persze követhetünk ideiglenes trendeket, vagy ragaszkodhatunk több száz éves hagyományokhoz. Átrághatjuk magunkat a keresztnevek jelentésén, és figyelhetünk annak csengésére is. Kifejezhetjük vele egy közösséghez való tartozásunkat, sőt hordozhatja reményünket egy elképzelt személyiségre. Azt, hogy valójában milyen „kapcsolat” lesz a név és viselője között előre nem lehet megmondani. Fogjuk fel úgy, hogy a név lehetőség: egyedül a viselőjétől függ, hogyan és mire használja élete során.