A mezsgye mindig két világ határán van: egyikhez sem tartozik igazán, vagy mindegyikhez lazán, mindkettőből át lehet és vissza is lehet lépni. A mezsgye az a terület, ahol még szabad vagyok, amikor még van opció, amikor még választhatok. Vissza is térhetek a pályára és el is hagyhatom. Gondolhatunk valami konkrét területre is: egy telek határára, árokpartra, focipálya szélére. 

Az egyház, a Magyar Református Egyház mezsgyéjén is sokan vannak. Főképp fiatalok, akik beleszülettek vagy bekerültek az egyház kötelékeibe – ha így fogalmazzuk – és még benne vannak, valami laza szál még kapcsolja őket az „öreg” egyházhoz, ami valamiképpen a megbízhatóságot is jelenti, az állandóságot, a hitvallást. De egyszersmind elegük van a tartalmatlan tradíciókból, a számukra ósdi liturgiából, a véget nem érő prédikációkból, az egyház szövevényes viszonyrendszeréből, a fekete énekeskönyvből, a fekete (egyébként gyász-halál) szimbolikus színéből, a képmutatásból és általában az egyházi közegből. És menekülnének, lelépnének, mennének tovább, de maradnának is, nem mozdulnak, de folyamatosan mozognak föl s alá, ezért vannak a mezsgyén. Formailag talán még tartoznak gyülekezethez, de lelkileg már régen nem. Sokkal inkább vonzó számukra egy kisegyház vagy egy külföldi típusú gyülekezet csillogó-villogó élet-világa. Nem hitvallási alapon döntetek, hanem inkább az érzésekre hagyatkoznak (hol érzem jól magam, mi jó nekem), s ragaszkodnak a saját nézeteikhez, hitükhöz. 

Mit kezdtünk, mit kezdünk velük? Felismerjük-e őket egyáltalán? Lehetetlen statisztálni ahhoz a jelenséghez, hogy ha egy ificsoportnak megromlik a kapcsolata a lelkésszel, akkor elmennek egy kisegyházba, gyülekezetbe, akár csoportosan, akár egyénileg (volt rá példa). A legtöbb lelkész, egyházi funkcionárius szemet huny efölött. Maga az egyház is. Maradjanak az egyházban! Maradjanak az ifiben! Járjanak templomba! Ragaszkodjanak a konfirmációi fogadalmukhoz! Maradjanak hűségesek! Ennyi telik tőlünk? 

A mezsgye mindig a jelenlegi problémákra hívja fel a figyelmet. Miért vágyódnak el a fiatalok tőlünk? Vannak, akik ennél radikálisabban is fogalmaznak: miért űzi el a református egyház a fiataljait a szekták karmaiba? Súlyos mondat, a súlyát különösen meghatározza a keserűség, a tehetetlenség és a megoldás hiánya. És itt nem arra kell gondolni, hogy az egyházunk kollektíve ilyen, de ez a jelenség is megtalálható benne. Vannak olyan helyek, ahonnan nem vágynak el a fiatalok. Ahol a fészek elég meleg. Ahol érezni az otthon ízét. Ahol megélhető a keresztyénség eredeti formája. És még talán többen azt is mondhatják, hogy mindez városi, esetleg csak fővárosi jelenség. 

De létezik mezsgye, és léteznek fiatalok a lét és nemlét, a jelenlét és a jelen nem lét, az odatartozás és elhúzódás területén. Ahol az idegenség, a más kultúra, a más kegyesség erős vonzása mindenképpen azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Ki fogja fel végre a jeleket? Amikor eltűnik egy-egy ifis a padból, egy-egy ifjú pár az istentiszteletről, egy-egy jól megszokott arc a gyülekezetből. Lehet, hogy hónapok múlva vesszük észre, vagy akkor sem, hacsak valaki fel nem hívja rá a figyelmet, valakinek feltűnik, hogy kimaradt egy névsorból. Esetleg nem fizette be az egyházfenntartói járulékot. Eltűnt a gyereke a hittanról, ifiből, bibliakörből, református egyházunkból. Az adminisztrációból derül ki. 

Mi az, ami itt tart, ami erősít és mi az, ami taszít és elválaszt? 

A mezsgye-kérdés első lépése, hogy beismerjük, hogy van ilyen. Én sok ilyen fiatalt ismerek. Személyesen. Beszélgetek velük. Csodálkozom és rácsodálkozom arra, ami velük, velünk történik.
A második, hogy akarjuk-e őket bevonzani, visszaszeretgetni az egyházba? Hogy tényleg akarjuk-e? Hogy semmiképpen nem akarjuk őket elengedni. Hogy utánamegyünk az elveszetteknek. Van valami ilyesmi a Bibliában is.
A harmadik, hogy magunk is hozzájárulunk, hozzátesszük a magunkét, hogy javítsuk az egyház pályáját. Szedjük össze a szemetet, szórjunk fűmagot, nyírjuk a füvet, és öntözzünk, öntözzünk! Műveljük a kertet! Hogy vonzó legyen a pálya. Hogy bejöjjenek a fiatalok, hogy itt maradjanak, fussanak körbe, eddzenek és játsszanak. Hogy egészségesek legyenek.
A negyedik, hogy…