Szombat van, a nyugalom ideje. A Mindenható nyugalmába léphetek én is. Bárcsak senki ne szegné meg a szombatot! Ha mindenki betartaná, eljönne végre a Messiás. De ma rajtam nem múlik. Ma különösen is figyelek arra, hogy semmivel ne szegjem meg a szombat törvényét, rendelkezéseit. Számolom a lépéseimet, többet véletlenül sem teszek, mint lehet. A házamban sem dolgozik senki, feleségem sem gyújt tüzet, szolgáim sem mennek ma a mezőre. Ma nem. Ma semmiképpen. Hátha ma jön el a Messiás…

De mi ez a csoportosulás itt, a templom lépcsőjén? Jaj, már megint itt ez a vak koldus, többen állnak körülötte, beszélgetnek. Ott van az a názáreti rabbi is, most már látom, a tanítványaival együtt. Mostanában mindenhol ott vannak. Mindenfélét beszélnek róla, hogy tanít meg gyógyít, és sokan követik. De amikor mi jelet kértünk tőle, mert szerettük volna megvizsgálni, hogy milyen erő van benne, csak annyit mondott, hogy emlékezzünk Jónás jelére. Ez csak mellébeszélés, mert inkább ellenünk beszél. Persze, mert nem képes megtartani a törvényt. Hallottam, hogy szombaton is a tanítványaival kalászt tépett. Felháborító! Hát nem tudja rabbi létére, hogy az aratás is munka! Máskor meg valakit arra biztatott a Bethesda tavánál, hogy cipelje az ágyát szombaton. Azt is hallottam, hogy Simon nevű farizeus házában evett és hagyta, hogy egy bűnös nő megkenje olajjal a lábát – ha próféta lenne, felismerte volna, hogy kicsoda, és nem érintkezett volna tisztátalannal. A tanítványai sem mosnak kezet az étkezések előtt, ő meg kimentette őket, most is milyen piszkosak! Hogy lehet így templomba jönni? Én minden tisztasági törvényt betartok, nem érintkezem tisztátalannal. Ő meg múltkor egy vámszedő házába ment be, együtt evett vele. Hogy mondhatja magát rabbinak, ha még az alapvető rendelkezéseket sem tartja meg?

Megyek is imádkozni, még jó, hogy ott vannak, legalább nem kell látnom a vak koldust, nem kell adnom neki, többet adhatok a templomnak. Most sokan idenéznek, most dobom a perselybe, aztán előre megyek. Annak a vámszedőnek még van mersze bejönni ide? Rómaiaknak szedi a pénzt, idegen hatalomnak, mégis beteszi a lábát a templomba. Legalább nem jön ide mellém, hanem megáll a sarokban, legalább félrehúzódik. Nincs is semmi keresnivalója mellettem, mert én csak hálát adhatok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy olyan, mint ő. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, megtartom a szombatot. A szombatot… hogy eljöjjön a Messiás, hogy eljöjjön…

Ma reggel kaptam az üzenetet, hogy menjek a templomba, mert elénk vezetik a vak koldust, aki ott szokott ülni. Még szombaton is láttam, de most azt mondják, hogy már nem vak. És ráadásul szombaton gyógyult meg, mert állítólag a názáreti rabbi sarat kent a szemére, amit le kellett mosnia a Siloám tavában. Most már tudom, hogy ezért nem jött el a Messiás, mert már megint nem tartotta be valaki a szombatot. Nem lehet Istentől való az, aki megszegi a szombatot. Ha már eddig vak volt, nem ért volna rá még egy napot? Vagy lehet, hogy sosem volt vak? Pedig azt állítja, hogy születésétől fogva az. Biztos a szülei vétke miatt született vakon. De lehet, hogy ő a bűnös, amiért így sújtotta az Örökkévaló. Itt vannak a szülei is, mégsem beszélnek helyette, mert nagykorú. A vak szerint próféta, aki meggyógyította, és ha bűnös lenne, akkor nem tudott volna ilyen csodát tenni. Némelyek közülünk is hajlanak erre a véleményre. Még közöttünk is meghasonlás lesz a végén. Ez nem lehet, az ilyet ki kell zárni a zsinagógából. Nem lehet a közösségünk része. A vak éppen azt magyarázza, hogy nem tehet senki ilyen jeleket, ha csak nem Isten küldte. Honnan is tudhatná, hiszen tanulatlan, mindenestül bűnben született. Végre döntöttünk. Kiközösítettük. Nem fogja tovább veszélyeztetni a népünket, semmi keresnivalója itt. Még majd elterjed a szokás, hogy szombaton mindenféle dolgot lehet csinálni. Most csak egy kis gyógyítás, holnap egy kis tűzgyújtás, aztán meg eltűnik a nyugalom napja, a szombat…

A vak már megint a názáreti rabbival beszél. Leborul előtte. Hát kicsoda ő, hogy le kelljen borulni előtte? Én csak Isten előtt hajtok térdet. Még jó, hogy kiközösítettük, az ilyen istenkáromlásnak nincs helye közöttünk. Na, végre felállt. Beszélgetnek. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond neki. Közelebb megyek, hogy hallhassam. „Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” Azt értem, hogy a vak meggyógyult, és most újra lát, de milyen látókról beszél, akik vakká lesznek? Talán még én is vak lennék? Micsoda gondolat! Számon is kérem tőle, hogy mondhat ilyet. Ha vak volnék, nem volna bűnöm? Micsoda? Hiszen a betegség a bűn miatt van. Ez az ember is azért született vakon, mert ő bűnös, vagy a szülei. Én igenis látok. Mi az, hogy megmarad a bűnöm? Én nem szegem meg a törvényt, böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, megtartom a szombatot. A szombatot…

Hogy eljöjjön a Messiás…