CERN - az egyik genfi villamoson olvasható felirat a világhírű európai részecskefizikai központ közelségét hirdeti a városba látogatóknak. Genfben vannak utak, amelyek a legmodernebb technológiához vezetnek el, de olyanok is, amelyek a legfájdalmasabb küzdelmekhez. Ilyen az ENSZ európai központjának épülete is, amely előtt egy monumentális, törött lábú szék emlékeztet a taposóaknák használatát tiltó egyezmény betartásának szükségességére. Itt található többek között az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak a központja is. De nemcsak távoli nemzetek, hanem távoli korok összekötő kapcsa is a város: egyebek közt itt született a felvilágosodás kori filozófus, Rousseau és a Vöröskeresztet alapító Henry Dunant is. Magyar reformátusok számára pedig különös jelentőséggel bír, hogy a Genfi-tó partján lett merénylet áldozata Magyarország királynéja, Sissy, és Svájc második legnagyobb lélekszámú városa rejti Kálvin János jeltelen sírját.

A genfi Szent Péter-katedrális, ahol Kálvin prédikált

A francia származású svájci reformátor hatása máig gyűrűzik, az előbb vallástanítóként, majd genfi prédikátorként tevékenykedő Kálvin szervezte meg az istenfélő város prototípusát - az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához.
Kálvin etikájára pedig világszerte úgy tekintenek, mint ami a nyugati kapitalizmus fejlődéséhez nyújtott ideológiai alapot. Különös, hogy éppen az erős svájci frank alapú devizahitel törlesztése okoz komoly nehézséget a kapitalista országok számos polgárának. És az is, hogy Kálvin városának protestáns magyar gyülekezete jó néhány évtizede állandó lelkipásztor nélküli közösség. Pontosabban: olyan gyülekezet, amely áldozatvállalásával biztosítja, hogy a leendő magyar református lelkipásztorok a kálvinizmus bölcsőjében készülhessenek fel szolgálatukra.

Mindezt az 1981-ben megalakult Bethlen Gábor Ösztöndíj Alapítvány tette lehetővé, amely a szállás és a tandíj költségeinek fedezésével évente biztosítja egy franciául beszélő magyar teológushallgató számára, hogy a genfi protestáns teológián tölthessen két szemesztert.
- A Bethlen-ösztöndíj magában foglalja havi két istentisztelet és bibliaóra megtartását, valamint s kereszteléseket, esketéseket és temetéseket - ismertette kérdésünkre Teleki Gábor, a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet gondnoka. - Általában két-három hónapig tart, míg a gyülekezet és a mindenkori teológus megszokja egymást. Ehhez persze megvan a jóakarat mindkét részről, a baj csak az, hogy mire igazán összeszokunk, a teológusnak lejár az ösztöndíja.

Genfben egyébként már a 16. század óta tanulnak magyar diákok a Kálvin János alapította Genfi Akadémián. 1956 ősze azonban robbanásszerű változást eredményezett Genfben is. Svájc több mint tizenegyezer magyar menekültet fogadott be, közülük több mint félezer magyar diák iratkozott be az ország egyetemeire. Ma becslések szerint két-háromezer magyar is élhet a városban, persze, a magyarok száma folyamatosan változik.
- A lelkésztől függ, mennyire tudja bevonni az ideiglenesen itt lévő fiatalokat - állítja Teleki Gábor. - Mivel fontos, hogy a gyülekezetünk lelkipásztorának legyen egy kis tapasztalata a prédikálásban és a kapcsolatteremtésben, megszabtuk, hogy legalább harmadéves pályázzon az ösztöndíjra. A jelenlegi teológushallgatónak a helyi néptánccsoport tagjaként sikerült hatnia a fiatalokra, és jó kapcsolatot ápol a ferences papokkal is, akik Budapestről járnak misézni a genfi magyar katolikusokhoz. A nagy nemzeti ünnepeket együtt ünneplik a genfi magyarok, ilyenkor ökumenikus istentiszteleteket tartunk, ahol mindig a református lelkész prédikál.

A budapesti református teológia hallgatóinak szolgálata a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezetben

- Minden egyes ösztöndíjassal más öröm költözik a gyülekezet életébe, és más értékeket is hoznak - fogalmazott portálunk mikrofonja előtt Takácsné Kalmár Csilla.
- Volt, aki nagyon jól értett az idősekhez, a jelenlegi lelkészünk pedig lendületet hozott, amellyel a fiatalokat vette le a lábáról. Bevezette a gitáros istentiszteletet, ami sokkal családiasabb hangulatot teremt az együttléteinknek, és már nemcsak havonta, hanem kéthetente találkozunk. A gyülekezet sokunknak nyújt lelki támaszt, számomra egyenesen életmentő.

Az új élethelyzet is épp elég kihívást jelent, hát még az előre kiszámíthatatlan nehézségek - folytatta a családanya. Svájcban az életszínvonaluk nem, az életminőségük azonban változott: miközben a drága bérleti díjak miatt kisebb lakásba költöztek családjával, a nyelvismeret hiányában kevésbé élhetnek társasági életet, hiányolják otthoni barátaikat. Úgy véli, az emberek is zárkózottabbak:
- A közvetlen szomszédasszonyunkkal egy időben szálltunk be a liftbe. Három év együttlakás után megkérdezte, hányadik emeleti gombot nyomjon meg...

- Genf gyönyörű, még ennyi év után is elkápráztat - ezt már Bognár Irén mondja. A gyülekezet presbitere nevelőnőként dolgozik két magyar családnál.
- Összesen öt gyermeket nevelek, a cél az, hogy a gyerekek megtartsák a magyarságukat. Úgy tűnik, ez sikerül is: bár sem ők, sem a szüleik nem éltek soha Magyarországon, tökéletesen beszélik a magyar nyelvet. Mivel nem családnál lakom, vendégül tudom látni néha a gyülekezeti tagokat. Ez a református közösség egyben baráti közösség is, sőt, olyanok lettünk, mint a testvérek. A bibliaóráinkat is nagyon élvezem, az utóbbi hetekben az istenképűségünkről beszélgettünk. A lelkészünk nagyon jól elénk tudja tárni, miért érdemes ezt ízlelgetni, miben vagyunk egyek és miben különbözőek.

Szorosabban véve mintegy húsz-harminc család alkotja a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezetet. Ahogy maga a város is a számos nemzetközi intézmény miatt, úgy a gyülekezet is átjáróháznak számít. Míg az 1956-ban emigrált gyülekezetalapító magyarok egy életre elköteleződtek a közösség iránt, ma már gyakran előfordul, hogy legfeljebb három-négy évig tart a fiatalok kiküldetése, akik tanulmányaik vagy munkájuk miatt kerülnek Genfbe. Lőrincz Ágnes, a gyülekezet kántora komolyzenei tanulmányokat folytatott Svájcban, jelenleg a genfi Kodály Stúdió zenetanára. Tavaly konfirmált több más felnőttel együtt.
- Nagy a fluktuáció a genfi magyarok körében, nem feltétlenül a gyülekezet hibája vagy erénye, hogy hányan vannak éppen, hiszen ez attól is függ, hogy hány magyar van Genfben és nekik mik a prioritásaik. Az biztos, hogy egyfajta biztonságot keres mindenki. A fiataloknak manapság ez fokozottan fontos lehet, mert az életükben túlságosan is jelen van a bizonytalanság az álláskeresésben és a családok széthúzása miatt. Isten és a gyülekezet viszont elvehetetlen biztonságot tud adni - fogalmazott.

Átjáróház helyett menedékházról beszél Koncz Hunor Attila, a genfi magyar gyülekezet jelenlegi ösztöndíjas lelkipásztora.
- Az itteniek nem mennek haza, amint vége az istentiszteletnek, hanem együtt maradnak még beszélgetni, ez az ajándéka az emigráns létnek. Itt azt is megélem, hogy lelkipásztorként egy vagyok közülük, együtt imádkozhatunk a gyülekezeti tagokkal. Kihívás volt közéjük jönni, emlékszem, eleinte kiszáradt a szám prédikáció közben. Kevésbé az egyetem, inkább a gyülekezet az, amibe több energiát fektettem, ezáltal sokat tanultam mindarról, amire a teológia nem készít fel. Diákként is befogadtak a genfi magyarok, és a prédikációról is rendszeresen adtak visszajelzést, aminek köszönhetően sokat fejlődhettem. Az ösztöndíjat mindazoknak ajánlom, akik keresik Istent, az identitásukat, a helyüket a szolgálatban, és akik hajlandók tanulni - mondta a budapesti teológus.

A genfi protestáns magyarok kettős gyökérzetükkel abba a hitbe kapaszkodnak, amely évszázadokkal ezelőtt jelenlegi életük helyszínén karakterizálódott, ugyanakkor magyarságtudatukra építik identitásukat. A nemrégiben tartott teológusnapon a jövendő lelkipásztorok számára is egyértelművé vált, hogy az idő és a távolság kirostálja mindazt, ami nem fontos, és megerősíti, ami igazán értékessé teszi a közösség életét.
- A székely himnusz eléneklésekor éreztem, hogy ezeknek az embereknek mennyire fontos a magyarságuk. Ez a himnusz köti őket a szülőföldjükhöz és a nemzethez is. Biztosan sokan közülük jól beszélnek franciául, eljárhatnának másik gyülekezetbe is, nekik mégis fontos, hogy távol a hazájuktól egymással legyenek közösségben - jegyezte meg Nagy Levente teológus.
- A szolgálattal kicsit talán megerősítettük és bátorítottuk őket: bár egy társunknak hamarosan véget ér a szolgálata közöttük, mi mégis számon tartjuk őket. Ebből pedig reményt meríthetnek arra nézve, hogy mindig lesz, aki vállalja a lelkipásztori szolgálatot a genfi magyar reformátusok között.

Jakus Ágnes

Képek: Bölcsföldi András