Szombaton immár 25. alkalommal zárta kapuit Tusványos. Amint arról már a bevezető írásunkban is megírtuk, az idei tábor mottója „Történetekből történelem" volt. Visszatekintve az elmúlt hét tusványosi eseményeire, talán nehéz megjósolni, hogy az idei történetek hogyan állnak majd össze történelemmé, de kétségtelen, hogy történetekből az idén sem volt hiány. Voltak vidám, felemelő, meghökkentő és személyes történetek éppen úgy, mint sajnos szomorúak és tragikusak is. Ezen történetek összessége adja a Tusványos összképét és hangulatát, melyből – a szubjektivizmusom szűrőjén keresztül - néhányat felidézek.

A tábor kettős arca rajzolódott ki a hét folyamán, melyben megfért egymás mellett a szabadegyetemi jelleg és a fesztiváli hangulat. Reggeltől késő délutánig 25 helyszínen (sátorban) zajlottak a programok, vitafórumok, beszélgetések, politikai, társadalmi, kulturális, oktatási, hitéleti és tudományos témákban. Este a nagyszínpad előtti tér telt meg a koncertekre érkező emberekkel. Talán mert az idén Erdélyben az ilyen volumenű másik fesztivál elmarad, az esti koncerteknek nem csupán a táborlakók voltak állandó résztvevői, hanem „külsősök" is érkeztek szép számmal. A fellépők között ott találtuk többek között a Kiscsillagot, a Quimbyt, Rúzsa Magdit, az Eddát, a Pannonia Allstars Ska Orchestrát, Baricz Gergőt és az idén huszonöt éves Tankcsapdát is.

A Keskeny út sátorról már egy korábbi írásomban beszámoltam, most azonban hadd említsek meg egy másik olyan helyszínt, mely talán szerényen húzódott meg a nagy sátrak árnyékában, mégis színvonalas előadásaival maradandó értéket nyújtott az érdeklődő közönségének. Ez az Erdély Café volt, amelyet az Élő Erdély Egyesület működtetett, és aminek célja az volt, hogy az erdélyi területfejlesztést promotálja. A sátor sajátossága, hogy egész héten olyan programokkal próbálta lefoglalni az érdeklődőket, amelyek Erdélyben aktuális témák voltak az év során, fotós pannókkal, babzsákokkal csalogatták az érdeklődőket, de volt termékkiállításuk és vásáruk is.

A tábor egyik legmeghökkentőbb szituációja akkor ért, amikor éppen az egyik helyszínről a másikra siettem egy előadásra. A sportcsarnok mellett elhaladva felülről szinte a nyakamba ereszkedett egy lány a kutyájával. Megálltam megnézni, mi is ez. Kiderült, hogy az Erdélyi Mentőcsoport egyik látványos bemutatójába csöppentem. Addig tátottam a számat a látványos akción, hogy szépen le is késtem az éppen aktuális előadás elejét. Egy másik látványos akció a Geneva Egyesület által elindított TutajON volt. A tábor előtti héten az egyesület tagjai megtisztították az Olt folyó Csíkszereda és Tusnádfürdő közti szakaszát. Az itt begyűjtött pillepalackokból tutajokat építettek, amelyen leereszkedtek a folyón. A közel hét órás tutajozás után szombaton 15 óra körül érkeztek be Tusványosra.
Sajnálatos módon két tragédia is beárnyékolta a tábort. Szerdáról csütörtökre virradóan eltűnt egy fiú, akit nem sikerült megtalálni, már országos szinten is keresik a hatóságok. A táborzárást követően vasárnap hajnalban egy férfit gázolt el a tábor mellett elhaladó vonat.

A komoly vitafórumok mellett volt humor is jócskán. Erről azonban nem csak a MISSZ sátorban fellépő Dumaszínházas humoristák gondoskodtak, hanem a táborlakók is. Az Infó-sátorhoz egyszer csak odalépett az egyik táborlakó és a következőt mondta: „Ha már ti tudtok minden információt, akkor kérlek, mondjátok meg, mikor lesz jó idő."
Történetekből tehát nem volt hiány az idei Tusványoson sem. Hogy ezekből lesz-e történelem, nem tudom. Az viszont tény hogy Tusványos ezután is lesz, amint a szervezők ígérték. Ez volt a huszonötödik Tusványos, számomra a tizedik, féléves fiam számára pedig az első. Reméljük, az ötvenediken majd együtt jubilálunk.

Juhász Ábel református lelkipásztor