Ajándék. Mit jelent ez? Egy kívánatos tárgy? Egy kézzelfogható eszköz? Egy meghitt, alapvetően rövid, de annál intimebb minőségi idő a szeretteinkkel? Valami akciós termék megvásárlása? Kézzel készített meglepetés? Mézes-mázas hangulat? Egy frázis, amit ezerszer elmondtak már? Különleges vacsora? Szerelmes csók? Simogatás? A szeretet kifejezése? Ha egy ünnepet kell kiemelni, ami az ún. fejlett országokat (és köztük Magyarországot is) jellemzi, és ami a legtöbb profitot termeli, akkor ez az ünnep a karácsony. A szeretet ünnepe. A szereteté, amiben a stresszé, a megsértődésé, a rohanásé, a tárgyé, a pénzé a főszerep. Ahol a családok sokat költenek arra, hogy idegesek legyenek. Amikor az eredeti üzenetet teljesen felváltja valami sajátosan tárgyi valóság: az ajándék. Ahol sokszor a főszerep a kötelező rítusoké. Amivel kompenzálni próbáljuk a nem létező családi összetartást és kapcsolatápolást. Eszköz arra, hogy a végletesen szeretethiányos lelkünket egy kis időre finom vacsorával, kis teljesítményű égőkkel, díszes csomagolópapírral nyugtatgassuk. Amikor a januári fizetésünket előre megkapva tudunk tervezni valami erőltetetten nagyot, hogy így nem hétköznapit adjunk a másiknak.

Higgyük el ugyanakkor, hogy nem a csomagolással van a probléma. Nem a frázissal, amit elsütöttek, nem az izgalommal, ami Szenteste előtt alakul ki. Ahogy nem is a sürgés-forgásban a hiba, vagy a szándékkal, hogy meglepjük a családot. A probléma ott van, amikor tárgyakat helyezünk előtérbe Isten szeretete helyett. Amikor a karácsonyi születést túlromantikázzuk, és azt gondoljuk, hogy a Világosság megszületése hasonlatos egy XIX. századbeli romantikus színdarabhoz, amiben a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jók pedig boldogan élnek, míg meg nem halnak. Amikor azt gondoljuk, hogy a tehenek melegítő lehelete, Mária tiszta alázatossága, a pásztorok dicsérete mind-mind természetes velejáró folyamata a dolgoknak. Amikor meghittnek hisszük a valóságos Isten földre jöttét, hiszen minden képeslap, facebook-bejegyzés ezt közli, ez konzerválódik a múltból – ez amolyan édeskés vagy békétlen, de hihetőnek tűnő gyógyszer az év végi rohanásra.

Bár nem hangzik szépen, de a karácsony harcos környezetben jött létre. Pontosabban: Krisztus születését a világ nem akarta. A világ nem fogadta és fogadja be a Fényt, a mennyei Igazságot, a valódi szeretetet: Istent. Harcolt és harcol ellene. Nem akarja a saját tárgyiasult lelkét felváltani, megtagadni, hogy befogadja a nem embertől származó, valódi szeretetet. A karácsony egy harc győztes eredménye, ahol a sátáni gonoszság csatát vesztett a tökéletes szeretettel szemben. Ez túl sok a mai világnak, hogy elfogadja. Születés történt az állandó halál helyett! Ajándék adatott Istentől – a legtökéletesebb ajándékot kapta az ember úgy, hogy közben ezt folyamatosan tagadni akarja. Új lehetőséget kaptunk Isten Világosságának a befogadására! Hát nem nagyszerű ez? Új lehetőség arra, hogy elismerjük: Ádám miatt halottak vagyunk, de azzal a döntéssel, hogy Isten szereti az embert, újból elfogadhatjuk Isten országát, a mennyei fényt! „Mert Ádámban meghaltunk, de jön Krisztus, mi Urunk, ki által ismét feltámadunk" – énekeljük a 319. dicséretben, vagy az Zengjen Hálaének 125. énekében.

Kívánom, hogy minden szeretetteljes ajándékunkat a valódi, Istentől jövő Szeretet nevében adjuk át azoknak, akiket lelkileg szeretnénk kiemelni a világ sötétségéből! Isten adjon ehhez bibliai útmutatást! Őt keressük, hogy megértsük a karácsony valódi lényegét: az Istentől jövő ajándék elfogadásának lehetőségét!

Somogyi Csaba