A hite és az esze
Ballagi Mór Bloch Móricként látta meg a napvilágot 1815. március 18-án a Zemplén megyei Inócon, tizenöt gyermekes zsidó családban. Teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára, a Dunamelléki Református Egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, de addig hosszú út vezetett. A Ballagi Mór tiszteletére rendezett konferencián dédunokája, Ballagi Farkas mesélt dédapja életéről a Parókia portál mikrofonja előtt.

„Dédapám nagyon szegény családban született, mai nyelven úgy mondják, hogy mélyszegénységben. Az biztos, hogy társadalmilag hátrányos helyzetben éltek, és az egészsége sem volt rendben. Vézna fiúcska volt, gyakran betegeskedett, sok időt töltött kórházban. A tálentuma azonban a hite és az esze volt. Bármit tett, azt mindig teljes odaadással, hittel csinálta. Az 1948-as szabadságharc egyik élharcosa volt, de fizikuma miatt nem a harcmezőn harcolt. Görgey és Aulich hadelnöki titkáraként szolgált.

Zsidóból protestáns
Ballagi Farkas elmesélte azt is, hogy Ballagi Mór Pápán került közel a protestantizmushoz, éppen akkor, amikor a Beit Hammidras iskolába járt, ahol rabbiképzés folyt. Az egyik teológus professzor fedezte fel tehetségét, éles eszét.
„Ballagi Mór hihetetlenül jó eszű volt, pillanatok alatt átlátta a helyzetet, széles látóköre volt, tankönyveket, szótárakat írt, s mivel tizenhat nyelven beszélt, igyekezett anyanyelvén szólni mindenkihez, akihez csak lehetett" – tette hozzá.

A visszapillantó tükör
Nyelvészként elsősorban nyelvtörténettel, jelentéstannal, összehasonlító nyelvészettel és etimológiával foglalkozott. Gyűjtötte a példabeszédeket és közmondásokat, összeállította a magyar nyelv „teljes szótárát", több német–magyar, illetve magyar–német szakszótárt szerkesztett, héber nyelvtankönyvet is írt. Feldolgozta a magyar nyelvfejlődés történetét. 1855-ben a Pesti Protestáns Teológiai Főiskola egyik alapító professzora volt. Nagyon fontosnak tartotta a magyarságot, ismerte Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Eötvös Józsefet. Ballagi Farkas jószívű emberként jellemezte dédapját.

„Időnként megindulással mondom, hogy jószívű, jóakaratú, önzetlen ember volt. Nyugdíjba vonulásakor azonnal alapítványt hozott létre, amivel a szegény tanulókat támogatta. Szóval használt visszapillantó tükröt, tudta mit jelent a szegénység, a hátratétel, és mindig segítette a rászoruló diákokat, sok hálás tanítványa volt."

Az ember tragédiája
A dédunoka kedves családi történettel is szolgált, amiről nem szólnak a tankönyvek.
„Egy nemes főúr, Szontágh Pál minden évben meghívta Nógrád megyei birtokára a teológiai professzorokat Török Pál vezetésével. Az egyik ilyen alkalommal a professzorokkal egyszerre volt vendég Madách Imre, Arany János és Ballagi Mór. Madách legújabb írását olvasta fel barátainak, a mű címe azonban még hiányzott. Eközben az én dédapám a ballagiakra jellemző izgágasággal egy rozoga csónakkal evezni indult a kastély melletti tóhoz, hiába próbálták lebeszélni erről a többiek. Természetesen beleborult a vízbe, majd sással a fején ballagott ki a többiek hahotázása közepette. Lassan, morogva jött ki a tóból és ezt kérdezte: Mit nevettek? Hát ez itt az ember tragédiája. Ekkor Madách Imre a fejéhez kapott, és azt mondta: Megvan a cím! Az ember tragédiája. Ez lett tehát híres művének címadója."

A magyarságról
Ballagi Farkas a család többi tagjáról szólva azt mondta, hogy bár Ballagi Mórnak 14 testvére volt, csak egynek a sorsáról, Ballagi Károlyról tudnak, aki szintén református hitre tért, és tanított. Ő írta az első magyar földrajzkönyvet, tanfelügyelő volt Sopron vármegyében, majd Miskolcon, ahol utcát is neveztek el róla. Ballagi Mór örökségéből sokat hordoz a mai napig is család.
„Szerénytelenül mondom, mindenki eszes ember lett a családban, legalább a doktori címig vitte. Ballagi Aladár a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyapám történész volt, a Pázmány-egyetem rektora, édesapám pedig bőrgyógyász egyetemi tanár volt. Én magam orvos lettem, érgyógyászattal foglalkozom, a fiam az informatikai tudományok doktora, a győri egyetemen adjunktus. A tudományos vonal végigvonul a családban, de talán ennél is fontosabb a keresztyén református hit, ami része a mindennapjainknak, valamint a hazaszeretet, a közügyekben való részvétel. Ballagi Mór bármikor elmehetett volna bármelyik előkelő egyetemre. Elment? Nem. Itthon maradt, mert zsidó származása ellenére is a magyarságot tartotta a legfontosabbnak, és mi, utódok is így vagyunk ezzel" - zárta gondolatait Ballagi Farkas.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás