Ilyen nincs és mégis van!
A jó ajándék személyes, névre szóló, egyedi, értékes, odaillő, használható, de szép is, tartós és nem megy ki a divatból, meglepő és mégis vágyott. Van egyáltalán olyan ajándék, ami mindezeknek megfelel, és ennyi mindent tud? – teszi fel a kérdést Szabó György a közelmúltban megjelent Kincsek és kacatok című könyvében. A háromgyermekes keresztyén édesapával és feleségével, Szabóné László Lilla református lelkipásztorral beszélgettünk arról, hogyan telik családjuk adventje, karácsonya, miként lehet megbirkózni a megszaporodott feladatokkal, közben pedig elcsendesedni és várni az ünnepet.

Csend és tisztulás
Lilla arról mesél elsőként, hogy az advent két ellentétes síkon zajlik náluk, hiszen csakúgy, mint más gyerekes családnak, számos feladat nyomaszó terhét kell viselniük: fehéring-vasalás, néptáncosszoknya-keményítés, fellépések, gyerekműsorok, bevásárlás, ajándékkészítés. Ennek ellenére keresik a csendet, az advent üzenetét és a közösen megélhető rítusokat.
– Nagyon sokat jelentenek számomra az adventi vasárnapok, amelyeknek külön liturgiája van a családunkban. Nemcsak adventi koszorút készítünk, hanem esténként egyre több karácsonyi novellát és történetet olvasunk. Most is böngészem a karácsonyi üzeneteket a Parókia portálon, keresgetem azokat, amelyek az idén megszólítanak. Kézműveskedünk, közösen készítjük az ajándékokat. A csend háziasszonyként nekem sokszor a lakás lépésről-lépésre való kitakarítását jelenti, és ahogy tisztul a lakás, valahogy úgy tisztul közben a lelkem is.

Ajándék gyűrű
Beszélgetésünk közben mintha csak anyja szavait szeretné nyomatékosítani, Csoma az anyjához szalad, és egy saját kezűleg alkotott gyűrűt húz a kezére, majd továbbsiet.
– Az ajándékkészítés, valamint maga az ajándékozás jó érzés, mégis azt gondolom, hogy mindannyian a legnagyobb ajándékra várunk, amikor Jézust megismerhetjük – folytatja gondolatait Lilla.

Jelen
A református lelkész szerint a gyerekek másként gondolkodnak Istenről a hitükről, lelkükről, mint a felnőttek.
– Anyaságom tíz éve alatt arra jutottam, hogy nem annyira a beszéddel, mint inkább az életnek az Istennel való élésével lehet hitre nevelni a gyerekeket. Isten jelen van köztünk, amikor este bocsánatot kérünk egymástól vagy hálát adunk valamiért. Adventkor az a szokás nálunk, hogy egy hatodik tányért is teszünk az asztalra, jelezve, hogy várjuk Jézust, sőt karácsonykor Neki készítünk tortát.

Két születésnap
Lilla egy hat évvel ezelőtti karácsonyról mesél, amikor élete legemlékezetesebb ünnepéről kérdezem.
– December 23-án születtem, ezt gyerekkoromban nem szerettem, mert gyakran elfeledkeztek a szülinapomról a nagy karácsonyi készülődésben. Aztán abban a kegyelemben volt részem, hogy a harmadik gyerekünk éppen december 23-án született meg, a huszonnyolcadik születésnapomra. Izgultam, hogy milyen lesz távol a családomtól, egyedül egy budapesti kórházban, miközben a férjem és a gyerekek Veszprémben karácsonyoznak. Mégis a legáldottabb karácsony lett: ott álltam anyaként egy újszülött gyermekkel, akivel közösen ünnepeltük a születésnapunkat, és ketten ünnepeltük a karácsonyt is. Különleges csendben voltunk a szülészeten és ez kiemelte ezt a karácsonyt minden eddigi közül. Kongott a klinika hatalmas épülete az ürességtől, amikor estefelé egyszer csak kopogtattak és egy kedves budafoki család jött be hozzánk látogatóba. Négy gyerekükkel rázendítettek a református énekekre, csak úgy visszhangzott a kórház – emlékezik vissza Lilla.

Meseszerű
Szabó György, az építész férj már a beszélgetésünk elején leszögezi, hogy nem tökéletes apuka, nem is akar annak látszani. A családja átlagos magyar keresztyén család. Nem jobb vagy több, hanem ugyanolyan botladozó, mint bárki más. A most hatéves Zselyke születésére ő is pontosan emlékezik.
– Szinte meseszerű, hogy van egy feleségem, aki december 23-án született, majd a lányunk csaknem harminc évre rá, ugyanazon a napon, miközben a család másik fele otthon várta a karácsonyt. A két nagyobbik gyerekkel voltam otthon, majd bementünk a kihalt szülészetre, és ott volt a feleségem, karján a harmadik babánkkal. Természetesen kaptak szülinapi tortát is, akkor debütáltam tortasütésben – teszi hozzá mosolyogva.

A díszlet eltakar?
Az édesapa azt mondja, volt idő, amikor nem szerette a karácsonyhoz kötődő megszokásokat, mert úgy érezte, hogy a külsőségek eltakarják az advent és karácsony igazi lényegét.
– Ahelyett, hogy Jézusra fókuszálnánk, inkább figyelünk a karácsonyfára, égősorokra, mikulásokra, ajándékokra és díszletekre? Haragudtam a nagy felhajtás miatt, de mióta apa lettem, visszataláltam a gyerekkoromhoz, és tudom, hogy a gyerekek számára üzenethordozók ezek a kellékek is. Olyan dolgok, amelyek alkalmat adhatnak számunkra is, hogy beszélhessünk a gyerekeknek a karácsony valódi üzenetéről.

Miért? Miért? És miért?
A gyerekek persze kérdeznek is, ha akarjuk, ha nem. Hanga, Csoma és Zselyke nem mindig érik be egyetlen miérttel. Mindig jön a következő kérdés is.
– Jó rácsodálkozni a gyerekekre, mert nem a megszokott sablonokban kérdeznek, és ez felfrissít minket, felnőtteket, mozgósítja a hitünket. Megdöbbentő élmény volt számomra, amikor az egyik gyerekkel a közelünkben lévő keresztútnál jártunk, ahol Jézus megfeszítve szenved a keresztfán. Persze rákérdezett, hogy ki ez? Nem mertem neki azt mondani, hogy Jézus, mert ő azt a kisbabát ismeri „Jézuskának", akit karácsonykor megjelenítünk a betlehemben. Azt válaszoltam, hogy ő Krisztus. A gyerek nem elégedett meg ennyivel, és döbbent csend volt, amikor rájött, hogy „Jézuska" ugyanaz, mint Krisztus, csak már felnőtt. Nehéz megfogalmazni és választ adni a gyereknek arra a kérdésére, hogy miért ölték meg. Nem akarok neki frázisokat mondani.

Nyitva hagyták
A Szabó családba karácsonykor az „angyalok" viszik a fenyőfát. Igaz, ezt elég nehéz technikailag kivitelezni a szülőknek.
– Minden szülőnek megvan erre a maga módszere. Mi a gyerekek csendes pihenője alatt díszítjük a fát, majd az egész család elmegy a templomba. Amikor onnan hazatérünk, sziporkázóan feldíszített fa fogadja a gyerekeket. Három évvel ezelőtt azonban hiba csúszott a számításba. Annyira siettünk, hogy nyitva felejtettük a ház ajtaját. Mire megérkeztünk az istentiszteletről volt ugyan karácsonyfa, ajándék és gyertyafény, de hideg és kitárt ajtó fogadott minket.

Mit mondhat ilyenkor egy szülő? Ki tudja? A gyerekek azonban megoldják a legmegoldhatatlanabbnak tűnő helyzetet is.

– A kislányom felkiáltott: nézd, úgy siettek az angyalok, hogy nyitva hagyták az ajtót!
Jó, hogy a gyerekek ennyire szeretnek hinni...

Fekete Zsuzsa
kép: Füle Tamás, Bölcsföldi András és családi archívum

Egy kisgyermekes apuka hétköznapjai bőven kínálnak szokatlan, izgalmas és humoros eseményeket. Szabó György azonban nem csak ezeket osztja meg eleven, játékos, szórakoztató stílusban a közelmúltban megjelent Kincsek és kacatok című könyvében. Továbbgondolja a mindennapok élményeit, és engedi, hogy a mennyei Atya formálja, vezesse, elgondolkodtassa és néha felrázza a családi élet tapasztalatain keresztül. A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent könyvet megvásárolhatja a Bibliás Könyvesboltban is.