Az előítéletek és a rasszizmus ellen folytat elkötelezett küzdelmet a roma és nem roma önkéntesek, valamint önkéntesszervezetek hálózata, a Phiren Amenca. A szervezet koordinációs csapata az Európa Tanáccsal karöltve emberi jogi képzést tartott hazánkban a közelmúltban. A Roma Youth Action Plan (roma ifjúsági cselekvési terv) égisze alatt megrendezett eseményt a Budapesti Európai Ifjúsági Központban tartották.

A képzés egyik résztvevője, Lakatos Attila, a KRE-TFK elsőéves diakónus hallgatója portálunk érdeklődésére elmondta, két évvel ezelőtt szerzett tudomást a Phiren Amencáról, mialatt egy kőbányai hajléktalanszállón húzta meg magát.
- Általuk jutottam ki Németországba, az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) ösztöndíjával. Először egy nyári táborban dolgoztam, majd Berlinben arab és török gyermekeknek tanítottam, hogyan kell biciklit szerelni. Tavaly nyáron lejárt a szolgálatom, visszajöttem Magyarországra, azóta rendszeresen küldik a meghívókat a programjaikra. Fontosnak tartom, hogy tudjam képviselni a többi roma jogait, kiállni mellettük. Szentül hiszem és vallom, hogy ezeknek a problémáknak (diszkrimináció, egymás iránti gyűlölet) csakis Isten, Jézus Krisztus a legfőbb megoldása.

Hitéről szólva Attila elmesélte, hogy gyermekotthonban nőtt fel, ott tapasztalta meg először Isten szeretetét:
- Amikor Velencén voltam az intézetben, az akkori református lelkipásztor, Bölcsföldi László járt be hozzánk minden csütörtökön hittanórát tartani. Laci bácsi végtelenül bölcs volt, és ami engem megfogott, az az alázata volt. Nagyon szeretett minket, mindig csillogott a szeme. Járt be hozzánk minden hétvégén egy férfi Baracskáról is, a MÁV-nál volt mozdonyszerelő. Elvitt bennünket táborozni, túrázni a Duna-kanyarba, Pápára, Egerbe strandra, minden karácsonykor személyre szóló karácsonyi ajándékokat készített nekünk. Először általa éreztem Isten szeretetét, utána később egy amerikai misszionáriuson keresztül tapasztaltam meg ugyanezt. Tizenkét éves koromban történt az a nagyszerű és páratlan esemény, hogy újjászülethettem, elfogadhattam Jézust megváltómnak, azután rendszeresen jártam a helyi református templomba. Németországban több helyen jártam, leghosszabb ideig Berlinben éltem, ahol rengeteg mindent tanultam, de leginkább azt, hogy ne legyen csőlátásom, ehelyett toleránsnak kell lennem, vagyis elfogadnom és szeretnem az embereket.

 Attila sokszor tapasztalta meg személyesen, mit jelent a diszkrimináció, erről így mesélt:

- Amikor hátrányos megkülönböztetés ér, lenéznek az emberek, először düh, harag van bennem, de ilyenkor Isten mindig rámutat arra, hogy én sem vagyok különb. Bennem is vannak előítéletek másokkal szemben, ezért Isten azt mondja, bocsássam meg, engedjem el, hiszen Ő sokkal többet engedett el nekem. Sokkal többel tartozom Istennek, mint amennyit el kell engednem embertársaimnak. Ez az elengedés nem könnyű, de ha az ember nap mint nap megtapasztalja, hogy Isten megbocsátja a bűneit, akkor előbb vagy utóbb meg tud bocsátani.

Arra a kérdésre, milyen konkrét lépést látna szükségesnek a cigányok magyarországi helyzetének javítására, jó példát említett:
- Esztergomban a marista szerzetesrend megalapította a “Mi házunk” nevű helyet, ahol keresztyén nevelésben és oktatásban részesítik a helyi romákat. Meggyőződésem, hogy a keresztény szellemben történő oktatás jelenti a megoldást a romák helyzetére. Valamint, hogy a gyülekezeteknek kell imádkozni és a romák felé fordulni, felelősséget vállalni értük.

- Elsősorban az önkénteseinknek akartunk további képzéseket nyújtani különféle szemináriumokon, tréningeken, workshopokon, hogy minél inkább elkötelezetté váljanak a rasszizmus és előítéletek témakörében - mondta el az emberi jogi képzésről Herfort Marietta programkoordinátor. A Phiren Amenca számos nemzetközi szintű tanácskozásnak adott már teret: szóltak szemináriumok a cigányellenesség leküzdésének lehetőségeiről, a diszkrimináció, az előítéletek, a sztereotípiák leküzdésének lehetőségeiről, a roma történelemről és a roma holokausztról is. Egyre nagyobb az igény a hazai közönség számára meghirdetett szemináriumokra is. Az emberi jogi képzésen idén 30-an vettek részt, a legtöbben roma fiatalokkal foglalkoznak.

- A képzés fő célja az volt, hogy roma és nem roma fiatalok, képzett szakemberek vagy munkájukban fejlődni akarók találkozzanak, és különféle módszereket sajátítsanak el a nem formális oktatás terén. Ezek a módszerek hivatottak segíteni a rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet.

Egyelőre kevés emberi jogi képző van - tette hozzá Herfort Mária, ezért a Phiren Amenca célul tűzte ki a hálózatépítést is.

- Először szervezetek között igyekszünk kapcsolatot teremteni, hogy minél több emberi jogi képző dolgozzon roma és nem roma fiatalok között. Szeretnénk, ha a résztvevők megvalósítanának még az idén egy emberi jogi projektet, ami annyit jelent, hogy mindannyian tartanának egy legalább másfél órás foglalkozást annak alapján, amit itt láttak, a környezetükre adaptálva azt. Ezután visszajeleznének nekünk az eredményről, hiszen talán ez a legfontosabb: mindent adaptálni és újraértelmezni a saját környezetünkben.

Horváth Zsuzsanna