Persze magamnak nem adtam ilyen feladatot, úgyhogy most van mit bepótolni.

Bejglisütés közben anyukámmal háttér-televízióztunk. Épp olyan műsor ment, amiben más országokból származó, vagy legalábbis kultúrájukba bejáratos embereket szólaltattak meg, milyen karácsonyi hagyományok vannak Lengyel- és Oroszországban, Iránban vagy éppen Mexikóban.
Tetszett, hogy ketten is emlegettek egy olyan kulcsfontosságú részt az étkezésben, amikor mindenki vesz ugyanabból. Van, ahol egy nagyobb ostyaszerűség jár körbe, amelyből mindenki tör magának, máshol a mézes gabonakásából vett mindenki. Üzenete van az egy kenyérnek, az egy pohárnak vagy az egy tálnak, amiből mindenki vesz: a közösség és az együvé tartozás. Emlékeztet ez engem az úrvacsorára.

Persze, ha felvázolok magamnak egy egyszerű családi vacsorát, már azt is nehezen tudom elképzelni, hogy legyen olyan étel az asztalon, amelyet mindenki hajlandó megkóstolni. Tudom, hogy otthon hányfélét főztünk csak azért, hogy ne legyen, akinek nincs közte kedvére való. Disznó a papa kedvéért, hal az enyémért, csirke a többieknek, meg akkor már egy szaftos valami is legyen, és torta a furcsa helyi tortamánia miatt, méghozzá kettő, hogy mindenkinek tessék. Nehéz elgondolnom bármi olyat, amiből mindannyian vennénk, bár mi extrém, 12-13 fős szűk családi kör vagyunk.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: a sokféle tradíció közül mit akarok tovább vinni? A családomban nem voltak különösebb hagyományok azon kívül, hogy karácsonykor elmegyünk a templomba és aztán együtt a család. Nem ragaszkodtunk kötött menühöz, vagy ajándékátadási sorrendhez, nem volt fix ünnepi liturgia sem. Szóval tényleg ez a két hangsúly volt: a templom és a család. Ebből a két hangsúlyból a második a távolság és a szolgálatok miatt idén egész biztosan nem jöhet szóba. Szóval marad a templom.

A nagy fejtörésben azért találtam valamit, amit én is tovább vihetek. Ez is a templomhoz kötődik, azon belül is az ott kapott csomaghoz, és abban pedig egy darab süteményhez. Nem díszes mézeskalács, csak egy egyszerű omlós puszedli. Mindig gyermekkori lelkészem felesége, Gizike néni csinálta. Az utolsóra még emlékszem is: csillag alakú volt és a közepén dió feküdt. Ez minden évben benne volt az egyébként naranccsal, szaloncukorral és csokival gazdagon megrakott karácsonyi csomagban. És vártuk is. Csodával határos módon nem csak számomra volt jelentősége ennek a sütinek, mert valami úton-módon anyukámnak is megvolt a receptje. Így most továbbadhatom saját, új gyülekezetem kisgyerekeinek azt, amit én is kaptam. Persze ha sikerül a süti, amiért előre izgulok. Gizike néniféle omlós - idén ezt szeretném továbbadni. Egyelőre ez az egy valami legyen hagyománnyá. Aztán meglátjuk.

Gizike néniféle omlós mézes

2 tojás és 10 deka cukor habosra keverve
15 deka méz
2 evőkanál tejföl
40 deka liszt
1 kávéskanál szódabikarbóna 

Bella Violetta