Hit és egység a címe a nemzetközi találkozónak, amelyen a 2013-as Közép-Európa évében, Magyarország Visegrádi 4-ek elnöksége idején mintegy száz lengyel, cseh, szlovák és magyar fiatal tanácskozik Budapesten. Az egyedülálló kezdeményezést a fiatalok szervezték, hogy megmutathassák: a szeretet és a nyitottság nagyon fontos, de még lényegesebb, hogy ez ne szavakban és frázisokban, hanem tettekben jelenjen meg. A magyar szervezőbizottság tagjai azt vallják: nem az a fontos, ki honnan jön és hogyan imádkozik, hanem az, hogy mindannyian emberek vagyunk.

Tisztelettudás, kedvesség, elfogadás
A rendezvénynek otthont adó budapesti Baár-Madas Református Gimnázium diákja azt mondja: azért fontos a konferencia, mert az ifjúság tudja megváltoztatni a jövőt. Barta Ákos úgy fogalmaz, fontos, hogy már most az együttműködést képviseljék, hiszen rövidesen felnőttek és az ország irányítói lesznek.
– Változásra van szükség a világban, az egyházak közötti kommunikáció nem minden esetben működik jól, bár vannak erre kezdeményezések, mégis jóval többet kellene kommunikálni. Nekünk, fiataloknak példát kell mutatnunk, de nemcsak a kortársainknak, hanem a pozíciókban lévő idősebbeknek is. A konferencia üzenet, hogy legbelül mindannyian szeretetre vágyunk. Az ökumené a nyitottságunkban fejeződik ki, de ez egyáltalán nem liberalizmust jelent, hanem tisztelettudást, kedvességet és más gondolatok elfogadását. Éltem Németországban és Amerikában rövid ideig, ezért van rálátásom más nemzetekre. Talán valóban zárkózottabbak vagyunk mi, magyarok, de egyáltalán nem olyan mértékben, mint ahogy ezt szeretik hangoztatni. Persze nem ideális világban élünk, hiszen a bűn itt van, de a konfliktusokat is kezelhetjük tisztelettel, és a nézeteltérés esetén is gondoljunk arra, hogy a szeretet a legfontosabb.

Nem életforma, hanem útmutatás
Atzél Dániel, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke azt mondja, azért vesz részt a kezdeményezésben, mert fontosnak tartja kifejezni, hogy senki sem más attól, hogy másként imádkozik vagy másként tartja az ünnepeit.
– Szeretném megmutatni, hogy a zsidók is nyitott emberek. Az előítéletek nem biztos, hogy megállják a helyüket, egyáltalán nem biztos, hogy egy zsidó ember például pénzéhes. Az egyént kell megismerni, nem pedig általánosítani. A vallás erkölcsi útmutatást ad azoknak a fiataloknak is akik nem találnak fogódzókat a mindennapokban. A vallás nem életforma, hanem útmutatás az élethez. A hit és egység konferencia üzenete az is, hogy ugyanolyanok vagyunk, mégis minimálisan mások, és ezt a keveset tanuljuk meg egymásról – teszi hozzá Atzél Dániel.

Ugyanazt a hegyet másszuk
Benne van az összetartás a judeo-keresztyén vonalban és szükségünk is van a közösségre – véli Feldmayer Máté, a Mazsihisz ifjúsági csoportjának rendezvényszervezője.
– Fontos, hogy most minden történelmi egyház képviselteti magát. Nagyon sok munkánk van az alulról szerveződő konferenciában. Talán a fiatalok kevésbé érdeklődnek ma a vallás iránt, mint korábban, de mi azt szeretnék elérni, hogy akik mégis nyitottá válnak, azoknak az életében fontos szerepet töltsön be a hit – teszi hozzá.
A konferenciára készülve közös tréningen vettek részt a szervezőbizottság tagjai, ahol sok falat bontottunk le – mondja Huszár András, a Mazsihisz ifjúsági csoportjának vezetője.
– A mostani kezdeményezés pont arról szól, hogy ismerjük meg egymást, hiszen ugyanazt a hegyet másszuk, csak más oldalról.

Hiszünk benne, hogy jó
Csak akkor lehet hiteles a programunk, ha valóban a fiatalok önálló akaratát képviseli – véli Hegedűs János, a Baár-Madas Református Gimnázium diákja, a szervezőbizottság tagja.
- Ezt a konferenciát mi álmodtuk meg, mi találtuk ki, senkire nem erőszakolták rá, azért csináljuk, mert hiszünk benne, hogy ez jó, célja van és jövője. Az önkéntességnek számos formáját ismerjük, amit most teszünk, az egyik forma. Nekünk, keresztyéneknek példát kell mutatnunk, hiszen nem az a fontos, amit mondunk, hanem ahogyan élünk és cselekszünk. Szeretnénk felépíteni valamit egy olyan világban, ahol sokan csak a saját érdekeik érvényesítésére törekszenek. Együtt dolgozunk közös célokért, ami egységes európai összefogást hozhat létre. Észrevehetjük, hogy mennyien vannak körülöttünk, akik hasonlóan éreznek, gondolkodnak, mint mi. Együtt teszünk valamit meggyőződésből, hitből, ami mindennél többet ér. Nem azért jövünk most össze, hogy jól érezzük magunkat, hanem mert hisszük, hogy elindítottunk valamit, amivel jobbá tehetjük a világot.

Védett közegben
Kovács Viktor evangélikus lelkipásztor arról beszél, hogy az egyedülállóan izgalmas kezdeményezés jó beszélgetésekre és vitákra is alkalmat ad.
– Az a jó vita, ami építő és mindannyian tudunk belőle tanulni, ez nem ellenségességet jelent, hanem egyszerűen kicseréljük gondolatainkat és haladhatunk egy közös cél felé. A konferencia megpróbálja az egyén szintjére lebontani a kapcsolatokat. Nem szerződést írunk alá és nem magasröptű gondolatokat fogalmazunk meg, amivel aztán vagy foglalkoznak vagy nem, hanem az ember találkozik az emberrel, akinek más vallása, identitása van, és így tudunk egymáshoz csiszolódni. Szinte mindenkinek vannak sztereotípiái egy másik emberrel, nemzettel kapcsolatban; a konferenciánk olyan védett közeg, ahol ezek az előítéletek megszólalhatnak, megváltozhatnak. Finnországban tanultam ösztöndíjjal, ahol 250 külföldi hallgató volt az egyetemen. Jó volt megélni, hogy gyakran mennyire nincs alapja annak, amit a közbeszédben hallunk. Az ember-ember kapcsolatban csak az számít, hogy ki a másik, ki vagyok én, és hogyan tudunk egymás mellett élni. Bár a konferencia egyik helyszíne a parlament, nem az a célunk, hogy meggyőzzük a politikusokat, mi az embert próbáljuk megszólítani, mindegy, hogy mi a hivatása.

Egy lépés a világért
Már a konferencia előkészítő munkálatai is sokat jelentettek Fialovszky Dórának, aki a katolikus egyházat képviseli a nemzetközi találkozó szervezőbizottságában.
– Behatolhattam olyan világba, ami számomra eddig ismeretlen volt. Sokat jelentett a személyes ismeretségen keresztül megtapasztalni, hogy egy alapról indulunk és ugyanazok a célok is, amelyeket el szeretnénk érni. Lehet, hogy különbözőek az ünnepeink, a kulturális életünk, de az alapértékek ugyanazok. Ahhoz,hogy a szeretetet megélhessük nyitottság és elfogadás szükséges, de fontos, hogy ez ne csak szavakban és frázisokban nyilvánuljon meg, hanem a tetteinkben is. Nyitottá tenni nem lehet másokat, csak példát mutatni, és odaadni a gazdagságot, ami bennünk van, így mások is láthatják, hogy ez mekkora örömöt ad. Ettől a három naptól azt várom, hogy közösen tegyünk egy lépést a világért. 

Fekete Zsuzsa

A konferenciáról bővebben a sajtóanyagban olvashat.