Puritán és minőségi
Dobos Ágoston nemcsak szellemi, de tárgyi örökséget is magáénak tudhat nagyapja hagyatékából. Beszélgetésünk elején rögtön Dobos Károly Dann & Co márkájú szövetkabátját említi első példaként, amelyben erre az interjúra is érkezett.
– Ez a kabát olyan a maga kategóriájában, mint egy oldtimer Mercedes, valódi időtálló darab. Sokat jelent nekem, hiszen nagyapámra emlékeztet és arra a spiritualitásra, amit ő képviselt: puritán, ugyanakkor minőségi életvezetés. Ha van ételünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele – ez a bibliai ige nagyon is jellemző volt nagyapámra. Ahogy az ötezer ember megvendégelése után is összegyűjtötték a maradék ételt, ehhez hasonlóan igyekezett ő is a maradékok megbecsülésére. Ugyanakkor tudott minőségi is lenni, tudott az Isten ügyére gálánsan adakozni és nem sajnálni anyagi és más áldozatokat – mondja a békésszentandrási lelkipásztor. Dobos Ágoston elárulja, benne is az a bibliai vágy él, mint Elizeus prófétában, aki azt kérte, hogy hadd legyen benne Illés próféta lelkéből kétszeres rész.
– Merjünk vágyakozni arra, hogy a krisztusi életnek minél nagyobb mértéke lakozzék bennünk.
Szent, jó, igaz élet és lélek. Ha valaki igyekszik a szent és jobb felé, az jobb érzéssel tölti el, mert Isten ad belső bizonyosságot, békességet. A lelkiismeret is Isten ajándéka, azon keresztül is szól hozzánk Ő, ha a szentet, a jót, az Isten szerintit választjuk, akkor nagyobb a békesség bennünk, mintha ellene mozdulunk.

Református cigányprímás
– A jó sáfár az értékekkel gazdálkodik – mondja Dobos Ágoston, aki régi gyermekhegedűjével a kezében meséli, hogyan vonta be már egészen fiatal korától fogva Dobos Károly a gyülekezeti szolgálatba unokáját.
– Ő zsoltárokat szerető ember volt. Ráillett a szolgálataira is az a bibliai felszólítás, hogy dicsérjétek az Urat.
Előttem van, ahogy az istentiszteleteken kiállt, mosolygósan körülnézett és örömmel hívta az embereket énekelni. Többször megkért engem arra fiatalkoromban, hogy a délutáni missziós istentiszteleteken legyek hegedűs kántor.

Akkor szembesültem azzal, hogy egészen más egy gyülekezeti alkalmon hegedülni, mint amikor a zeneiskolában odaállítanak a kotta elé, hiszen a nénik nem azon a hangon akarják énekelni a zsoltárokat, mint ahogy az a kottában van. Így alakult ki bennem az a készség, hogy hallom, milyen hangon akarja énekelni a gyülekezet a dicséreteket, és mint egy cigányprímás, alkalmazkodom az éneklőkhöz. Egyfajta tehetséggondozás volt ez nagyapám részéről, másféle sáfárkodás, hiszen nem csak az anyagiakkal kell tudnunk jól gazdálkodni, hanem a belső talentumokkal is.

Bibliai érintőképernyő
A harmadik tárgy, amit Dobos Ágoston magával hozott: egy flanelterítő néhány színes képpel.
– Nagyapám nagy gyerekmunkás is volt. Őtőle láttam és tanultam, hogy a gyerekeknek flanelre tehető képek segítségével magyarázta el a bibliai történeteket. Bár sokan mondják, hogy ennek a módszernek az ideje lejárt, én inkább bibliai érintőképernyőnek szoktam nevezni. Amikor ezt kiterítem a gyerekeknek a hittanra, és felteszem a képeket, akkor a gyerekek izgágasága rögötn tíz fokot süllyed, és ha valaki érdekesen tud mesélni, akkor ez a módszer még mindig működik.

Távol és közel
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket – ez nagyapám egyik fő igéje volt, a másik, hogy tegyetek tanítvánnyá minden népeket. Nemcsak Ázsiára, Afrikára értette ezt a parancsot, hanem tudott a saját családjában gondolkozni, a rokonmissziót is a szívünkre helyezte. Ezt úgy gyakorolta, hogy gyerekkoromban nagyon sokszor meglátogatott és személy szerint nekem egyedül, vagy a húgommal együtt, unokatestvérekkel együtt nagyobb unokakörben fogta, kiterítette a flanelt, elmondta a bibliai történetet. Ez mindig nagy élményként éltük meg családi körben csakúgy, mint a gyermek-istentiszteleteken. Az a mód is bennem él, ahogy ő magyarázott, gesztikulált. Természetesen mozgott közöttünk, tudott játékos lenni, meg tudta nevettetni a gyerekeket.

Isten-keresés
Soha életében nem találkozott leprással, mégis Dobos Károly indította el negyven évvel ezelőtt, 1974-ben a hazai lepramissziót. A szolgálat különlegessége, hogy mivel indulásakor nem volt lehetőség hazánkból pénzadományokat külföldre küldeni, ezért a misszió középpontjában keresztyén gyülekezetek asszonyainak a fekélyes sebek kötözésére alkalmas fáslikötögetése állt.
– Amikor nyugdíjba kellett mennie, érezte, hogy Isten jó egészséggel áldotta meg, és szeretett volna tenni még valami jót Isten dicsőségére. Sokat hangoztatta azt a bibliai parancsot, hogy poklosokat tisztítsatok, betegeket gyógyítsatok (Máté evangéliuma 10. rész,7-8. versek). Szíven találta őt, hogy külön ki van emelve: a leprásokat tisztítsátok. Így miközben kutatta, mi lenne Isten számára kedves szolgálat, adódott valaki, akin keresztül megismerte a nemzetközi lepramisszió ügyét. Ebben látott fantáziát, tudniillik hogy a gyülekezet idős tagjait is sikerülhet ezzel mozgósítani, szolgálatba állítani, és akkor így, kicsiről ment az egyre nagyobb felé – mondja Dobos Ágoston. Bár mára a fáslikötés megszűnt a kötszerek költséges külföldre való szállítása miatt, korábban 16 ország 30 leprakórházába, illetve lepratelepére küldték a fáslikat, fehér és színes lepedőket, takarókat, törölközőket, szúnyoghálót, az ápolók részére fehér köpenyt, leprás gyerekeknek játékot, néhány kórház konyhakertje részére kerti veteménymagvakat.
– Ez a szolgálat nem attól lett nagy, hogy ő nagyot álmodott, hanem Isten-keresésből indult, és aztán Isten nagyot hozott ki belőle. Inkább az volt benne, hogy légy hű a kevesen, és ezt a keveset Isten megáldotta – magyarázza a lelkipásztor unokája.

102 év „titka"
Tíz évvel ezelőtt, 2004 januárjában 102 évesen hunyt el Dobos Károly.
– Ha azt kérdezzük, mi volt a hosszú élet titka, tőle egyrészt azt láttam, hogy nem haragudott, nem mérgeskedett. Sosem láttam idegesnek. Sokszor nekem esett rosszul , ahogy egyik másik ember viselkedett vele, talán én megsértődtem volna, szomorú lettem volna, vagy úgy éreztem volna, hogy most engem megaláztak, de őrajta ilyesmit abszolút nem láttam.

Ennek biztos a Krisztussal való élő közösség volt az oka. Sokszor láttam bibliát olvasni, például amikor vonatra ültünk, elővette a bibliáját, tanulmányozta, aláhúzogatta a számára fontos igehelyeket. Tehát élő közössége volt az Atyával a bibliaolvasásban, imádkozásban. Nyugdíjas lelkész korában is nagyon fontosnak tartotta, hogy a helyi gyülekezet imaórájára eljárjon, és nekem is a szívemre helyezte, hogy az én gyülekezetemben is legyen egy imádkozó mag – meséli Ágoston.
– Az egészséges élethez, idegrendszeri normalitáshoz biztosan az is hozzátartozott, hogy fizikailag mozgó ember volt. Egy példa erre, hogy kilencven is elmúlt talán, amikor együtt mentünk haza egy gyülekezeti alkalomról. Már este volt, leszálltunk a villamosról és azt mondta: Ágoston, ma még nem kocogtam - ezért úgy, ahogy volt, ünneplő kabátban, öltönyben, nyakkendővel, aktatáskával a villamosmegállótól hazáig kocogtunk. De még 100 éves korában is mindig kiment a kertbe gyomlálni, és tornázott reggel és este.

Életpélda
Bár felmenői között több lelkipásztor is volt, Ágoston mégsem annyira nagyapja buzdítására, mint inkább példájára lett szintén lelkipásztor.
– Sokszor tudtam vele élni és szolgálni, és ez az, ami leginkább formáló volt. Ahogy Jézussal is vele éltek a tanítványok, úgy én is sok időt töltöttem nagyapámmal együtt a leghétköznapibb és legszentebb dolgokban is. Mi is, ha Jézussal és Jézust követő emberekkel vagyunk együtt – és ha a Jézust követő emberek törekednek arra, hogy lehessen velük időt tölteni – akkor ez ránk igazi jó, átformáló hatással lesz.

Dobó Márti

Dobos Károly református lelkészről a Pest megyei Nagykovácsiban 2013. október 27-én teret neveztek el. Erről szóló cikkünket itt olvashatják:

Mintalelkész 

Fáradhatatlan, elhívott, erős hitű, gyakorlatias, engedelmes lelkipásztor volt, aki Isten dicsőségére és embertársai javára élt. A kitelepítésben templomot épített. Félelem nélkül élt, még akkor is, amikor üldözötteket bújtatott, vagy őt magát hurcolták meg. Teret neveztek el Dobos Károly református lelkészről a Pest megyei Nagykovácsiban vasárnap.