„Schweitzer József főrabbi magyar ember, igazi patrióta, kitűnő tudós, és mondhatom büszkeséggel: jó barát - és igen, zsidó ember. Akkor is az volt, amikor sokan a zsidók rettentő sorsa miatt inkább a sorstalanságot választották. Soha nem tagadta meg a hitét, soha nem hallgatta el, de nem is nőttette tragédiáit, és mellesleg szíve tágasságában mindenki elfért, tudósként pedig az egész ország hírnevét öregbítette" – írta róla korábban Bogárdi Szabó István református püspök.

A Wikipédia információi szerint Schweitzer József Veszprémben született Schweitzer Sándor jogász és Hoffer Friderika gyermekeként. Csecsemő volt, amikor édesanyját elveszítette. Anyai nagyapja Hoffer Ármin szentesi, majd veszprémi rabbi. Kisgyerekként került Budapestre, itt kezdte az elemi iskolát. 1940-ben a Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában érettségizett. A II. világháború idején munkaszolgálatra hívták be, majd Budapesten bujkált. 1946-ban szerzett bölcsészdoktori diplomát az akkori Pázmány Péter, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1947-ben avatták rabbivá. 1948 és 1981 között Pécsett volt főrabbi. 1981-ben a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbijává hívták meg, e tisztséget 1985-ig töltötte be. Ekkor az Országos Rabbiképző Intézet igazgatói tisztségére nyert kinevezést, e minőségében teljesített szolgálatot 1997-ig. Felekezete a neológ hitközségek országos főrabbijává választotta. 

Schweitzer József a Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora, és a sárospataki református teológia tiszteletbeli tanára volt.

Fotó: MTI