Foci

„Állj be öt perce, mert nemcsak a csapat csetlik-botlik." 


Ha már a foci világbajnokság lázában ég a fél világ (a másik fele meg várja, hogy elmúljon ez a betegség), idézzük fel emlékezetünkben azt a most (is) aktuális Lázár Ervin-novellát, aminek címe: Foci.
Ennek az elején a gyermek egy átlagos estén megkérdezi az íróasztalnál dolgozó apját: „Apu, Isten szokott focizni?"
Azt már régóta tudjuk, hogy a gyermekek teszik fel a legjobb teológiai kérdéseket, melyekre vagy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet válaszolni. Azt is tudjuk, hogy az egyik kérdés csak előkészíti a másikat. És apuka itt is hosszasan gondolkozni kezd a dilemmán, majd fantáziál a magyar labdarúgás helyzetén, ugyanis ha igen a válasz, akkor segíthetne a magyar válogatotton is: mi lenne, ha Isten tényleg beállna a csapatba – még jól is játszana –, majd a történet imádságba csap át, melynek ez a vége: „Állj be öt perce, mert nemcsak a csapat csetlik-botlik." 
Így lesz az ártatlan esti kérdésből az életünket is befolyásoló, meghatározó közügy, országos kérés, így emelődik az egyszerű írás transzcendens dimenzióba.
A gyermek újabb húsba vágó kérdésével ér véget a novella, amikor az látja apja lehajtott fejét és motyogó ajkát: „Megígérte?"  

Bölcsföldi András