„Csókolom, Marika néni!" - Még ki sem nyitott Marika néni, de a vakáció előtti utolsó hét első reggelén a sietős léptek gazdái köszönnek be a nyitott ajtón, ahogy elhaladnak a kis üzlet előtt, a Marika néni kávézója felirat alatt. A tulajdonos nevét sok százan, ezren ismerik, és amikor népszerűségéről faggatom, nyugtázza: szerencsés természettel áldotta meg az Ég.
- Nagyon szeretem az embereket! Olyan helyet alakítottam ki itt, ahová mindenki hazajár. A vendégek is nagyon kedvesek, az elmúlt harminc évből nem tudnék öt embert mondani, akit ne várnék vissza. Az újaktól pedig meg szoktam kérdezni: tegyek mákot a zsebetekbe, hogy visszataláljatok? Ők meg mindig szabadkoznak: „nem, Marika néni, ide visszatalálunk anélkül is!"

Való igaz, aki egyszer kóstolta Marika néni hét méretben kapható hamburgereinek egyikét, az annak ellenére is visszavágyik, hogy a hamburgerkultúra ma már szétfeszítette a hagyományos kereteket, és a piacon megjelentek a legtrendibb, legkifinomultabb készítmények is. Marika néni hamburgere azonban mindmáig a legjobbak között van, talán azért is, mert nála nemcsak a sehol máshol nem kóstolható, akár óriás méretű hamburgerekkel, de a családias hangulattal is jól lehet lakni.

Nem csoda, hogy rendszeres vendégei rajongva beszélnek a hamburgerezőről. Sokan gyermekeikkel, unokáikkal térnek vissza fiatalkoruk meghatározó helyszínére, és nemcsak az idő nem fog a szép emlékeken, de a távolság sem: az egyik vendég elmondta, hogy egy Karib-tengeri hajóúton ajánlották neki a kis pesti hamburgerezőt.

Amikor belevágott vállalkozásába, nem is álmodta, hogy ez lesz belőle - árulja el Marika néni, aki szerint a siker titka csupán annyi, hogy lelkesen tette a dolgát nap mint nap. Még csak komolyabb üzleti tapasztalatai sem voltak, Pestre azért jött el gyermekkora és konfirmációja színhelyéről, a Bereg megyei Tarpáról, hogy az Iparművészeti Főiskolán folytathasson tanulmányokat. Terve azonban meghiúsult, statisztikus, majd felszolgáló lett egy belvárosi kávézóban.
- Ekkor kóstoltam bele, milyen nagyszerű emberekkel beszélgetni, kiszolgálni őket! Amikor bejönnek, teli vannak gonddal, de úgy mennek ki, mintha minden megoldódott volna, mert jó érzéssel tölti el őket, hogy kedvesen szolgáltam ki és visszavárom őket.

Éppen harminc éve már annak, hogy Marika néni megnyitotta saját hamburgerezőjét. A nyolcvanas évek elején kóstolta meg életében először a hamburgert, egy Kálvin téri hamburgerezőben. Az ötlettől el volt ragadtatva, a kivitelezés azonban nem nyerte el a tetszését, ezért döntött úgy, hogy saját vállalkozásba fog. Sokan nyitottak vele egy időben hamburgerezőt, ám ő volt az egyetlen, aki sima és sajtos hamburgeren kívül még tizenegyféle puffancsot árult. Kétszer kétméteres bódéjából instruálta a tanácsért hozzá forduló büféseket, új ötleteit sem sajnálta megosztani velük.

Az elmúlt harminc évben csaknem kilencvenféle hamburgert alkotott már meg Marika néni, vendégei ma is számos, hússal, zöldséggel, gyümölccsel gazdagon megrakott hamburger közül választhatnak. De olyan különlegességeket is meg lehet nála kóstolni, mint a szicíliai fagyis pufi, a csokoládés vagy a tízszemélyes születésnapi hamburger. Marika néninél a legegyszerűbb dolgok is verhetetlenek, teája és limonádéja a maga nemében páratlan.
- Ki van írva ide, hogy ha nem ízlik a hamburger, visszafizetem az árát. Az elmúlt harminc évben nyolcszor fordult elő ilyen, azt mondtam, ha ez tízszer megesik, akkor abba kell hagynom, mert már nem vagyok alkalmas rá, hogy tovább csináljam, bár nagyon szeretem. A Jóisten mellettem van, mert a legutóbbi eset kilenc évvel ezelőtt történt.

Egyre gyakrabban előfordul azonban, hogy egy hamburgert négyfelé kell vágnia, vagy hogy valaki úgy kuporgatja össze a hamburger árát, ezért Marika néni rendhagyó módon többször is kihirdette a századik vendéget, árulja el.

Az viszont csak egyszer történt meg, hogy valaki előre eldöntötte, hogy a hamburger nem fog ízleni.
- Még a kezdet kezdetén hallottam, hogy a gyerekek hárman megbeszélték az ablak előtt, hogy visszaadjuk Marika néninek a hamburgert és kapunk másikat vagy visszaadja a pénzt. Megcsináltam nekik a hamburgert, ki is adtam az ablakon keresztül, megvártam, míg kettőt beleharapnak, és persze láttam, hogy ízlik nekik. Mondom nekik: gyerekek, valamit kifelejtettem a hamburgerből, adjátok csak vissza. Odaadták, erre én visszaadtam a pénzt, és azt mondtam nekik, meg kell gondolni, mit mondok, mert annak a következményét is vállalni kell. És most az a következmény, hogy visszaadtam a hamburger árát, megehetitek a pénzt. Könyörögtek vagy félórát, de következetes voltam. A mai napig is mondják - azóta is ide járnak -, „Marika néni, majd belehaltunk!"

Tapasztalatok és szakmai fortélyok mellett elsősorban a szeretetre van szükség a jó vendéglátóhely kialakításához Marika néni szerint. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a temérdek fiatal, aki nap mint nap megfordul falatozójában. Marika néni meg is jegyzi, jobban szót ért velük, mint saját korosztályával, hiszen alaposabban ismeri az ő problémáikat. Nem is érti, miért vannak róluk általában rossz véleménnyel - hozzá rendes, türelmesek fiatalok járnak.
- Nagyon megértőek: csak a hamburgert kell elkészítenem, kiadnom és megszeretgetnem a vendéget, nekem más dolgom nincs. Az üdítővel kiszolgálják magukat, amikor pedig végeztek, szépen visszaraknak a helyére mindent.

Főleg egyetemisták fordulnak meg nála, már csak azért is, mert Marika néni kitalált egy játékot: a jelszavas hamburgert a titkos jelszóért cserébe eredeti ára kétharmadáért kérhetik a diákok. A jelszót csak hatan tudták az induláskor, ma már sok fiatalhoz eljutott a híre. Sokan keresik a kedvezményes burgert, mert ezer forintból ebédre és vacsorára is jut az óriás puffancsból. A jóízű ebéd mellett gyakran szó esik egy-egy vizsgáról is, Marika néni pedig rá is kérdez az eredményre, de néha még ennél fontosabb kérdésekben is szerep jut neki.
- Egyik alkalommal egy lány és egy fiú álltak a sorban. Mindketten hamburgert kértek, és amikor elkészültek, valamiért egy tasakba csomagoltam őket, mert ránézésre olyan egymásnak valónak látszottak. Erre mondják, hogy „de Marika néni, mi nem tartozunk össze" , „ja" - mondom -, „még most". Külön tettem nekik a hamburgert. Erre jó pár hónap múlva jönnek vissza azzal, hogy „Marika néni, most már egybe lehet csomagolni, mert bizony, össze fogunk házasodni". Valamelyik metróállomáson újra látták egymást, emlékeztek rá, mit mondtam, és összeismerkedtek.

Marika néni elismeri, a vendégek is nagy hatással vannak rá. Neki minden vendég különleges - mondja, mégis egy kivételes esetre a legbüszkébb.
- Egyszer bejött ide egy nyolcvanegy-két éves bácsi, és azt mondta: „ide figyeljen, én már annyit hallottam magáról, nem akarok úgy meghalni, hogy nem ettem hamburgert, csináljon nekem egyet!" Mondtam neki, na jó, csinálok egyet, de messze tetszik-e lakni. Mondta, hogy hát, nem közel, mondom, az baj, mert ha most én adok egy hamburgert, akkor holnap is jönni fog, úgyhogy nem biztos, hogy jó ötlet, ha megkóstolja. Nem jött másnap, az igaz, de nem tudom, hányszor hamburgerezett itt, én meg annyira örültem neki, mindig megkülönböztetett figyelemmel szolgáltam ki, olyan boldoggá tett!

Ez a vendégszeretet az, amiért a finom falatok mellett sokan hálásak Marika néninek is, és ezt szívesen ki is fejeznék, ám ő ennek is különleges módját találta meg.
- Soha nem fogadtam el borravalót, én inkább adni szeretek. Ha valaki mégis szeretné meghálálni a kiszolgálást, mindig mondom, azzal hálálják meg, ha legközelebb is eljönnek. Ha pedig valaki nagyon erősködik, akkor megkérem, hogy az aprót dobja be a perselybe, mert az éves borravalóból a rászoruló gyerekeket mikuláskor meghamburgereztetjük. Már negyvenöt nagy hamburgerre való pénz összejött idén. Azokat a gyerekeket szeretném meghívni ide, akik még nem hamburgereztek, és akik még megcsodálnak egy ekkora puffancsot. Ha száz hamburger ára összejön, az száz boldog gyermeket jelent!

Marika néni hamburgerezőjében lassan megindul az élet. Hamarosan érkezik a szállító a pékáruval, és szállingóznak az első vendégek is - legyen az bárki, Marika néni mindenkit úgy fogad, mintha mindig is ismerték volna egymást. A jó visszajelzésekből merít erőt minden naphoz, és végül mosolyogva jegyzi meg:
- Ha most elkészítenék egy hamburgert, ugyanolyan szeretettel csinálnám, mint 84-ben.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás 

Marika néni kávézójáról itt tudhat meg többet.