Hogy elérje a lelkünket

A várakozás mindig izgalmakkal jár. Várakozni, elképzelni, hogyan lesz, vajon hogyan fogjuk megélni az év végi, szimbólumokkal teli napokat. Sokszor mire eljön a nagy nap, amire készülünk lelkileg és külsőségekkel, már alig tudjuk magunkat igazán beleélni.

 

Egy kedves zenésztársammal beszélgettem nemrégiben erről koncertre menet, hogy miért van ez így. Azt mondta, ha az ember görcsösen akar valamit, erőteljesen koncentrál, az bizony eltűnhet a szeme elől. Sokszor esünk ebbe a hibába. Próbáljuk utolérni magunkat a teendőkkel, próbálunk minél tökéletesebb ünnepi hangulatot előkészíteni, de amikor elmélyülnénk az ünnepben, az mégis elmarad. Ilyenkor érdemes művészi alkotásokat segítségül hívni.


Népi énekesként ebben az időszakban sok adventi, karácsonyi éneket hallgatok és dalolok, és sokat tanulok népszokásainkból. Télen megpihen a természet, a munka kevesebb, ahogy a természet, az emberek is lecsendesedtek. Időt szántak, hogy felkészüljenek lélekben a Megváltó eljövetelére. A régi hagyományos paraszti kultúrában mindennek megvolt a maga rendje, ideje. A téli népszokások pontosan rámutatnak arra, mennyire fontos a közösség összetartó ereje.

Van egy népszokás, ami megragadott. Az úgynevezett szentcsaládjárás alkalmával egymáshoz közel élő családok karácsony előtti kilenc estén átmentek egymáshoz. Minden este más családon volt a sor. Ekkor együtt énekeltek, imádkoztak, majd beszélgetés nélkül hazament mindenki tovább elmélkedni…

Adventi gyertyagyújtáskor igyekszem lecsendesedni, felkészíteni magam. Ez nagyon nehéz, hiszen már hetek óta megy a feszített munka. Koncertek, évzárás, diákok felkészítése, egyszóval elmélkedésre alig marad idő a nagy hajtásban. Ilyenkor igyekszem meghallgatni egy-egy gyönyörű népdalt, eldúdolom őket, ízlelem a dallamokat, rácsodálkozom gazdag szövegükre. Minden évben előkerülnek, mégis minden évben nagy hatást gyakorolnak rám. A Gyönyörű szép leány kezdetű éneket kislányként tanultam és azóta is az egyik kedvenc karácsonyi énekem. Szép képekben meséli el a születés pillanatát és az utána lévő eseményeket. A népdalokban többek között az egyszerűséget, a tartást, és a művészien fogalmazott gazdag tartalmat szeretem. Sokszor hajlamosak vagyunk mindent túlzsúfolni, giccsessé tenni, amitől számos dolog hamissá válhat. Számomra az advent egyszerű, mégis mély közlésről szól.

A neten böngésztem a napokban és karácsonyi zenéket hallgattam, amikor ráakadtam a Karácsony estéjén kezdetű ének feldolgozására, Sebestyén Márta előadásában. Ebben a dalban is megvan a lecsendesítő, békét árasztó hangulat, ami tulajdonképpen az ünnep maga. Napjainkban inkább a társadalmi szokások szerinti karácsonyokat éljük, nem a hittel telítettet. Eszeveszett módon hajkurászunk egy karácsonyi álmot, hogy milyennek is kéne lennie az ünnepnek. Legyen szép környezet, mézeskalács, bejgli, sok ajándék, fények, pompa. Ezek is hozzátartoznak az ünnepléshez, de milyen óriási dolog lenne, ha hagynánk magunknak időt arra, hogy meghalljuk a szép énekek üzenetét, elérje ne csak a fülünket, hanem a lelkünket is, és ezáltal varázsolnánk magunkat ünnepi hangulatba, méltóképpen felkészülve Krisztus születésére.

„Örvendezzünk, Betlehembe menjünk, ajándékokkal.

Megszületett Isten Fia egy kis gyermecske, atyáinktól régtől várva-várt kis dedecske.

Hideg istállóban, barmok jászolyikban, s ott fekszik Jézus.

Mezítelen testecskéje nincs bé rételve, hideg széltől fejecskéjét jaj, nincs ki féltse.

Jaj mint fázik, orcája is ázik sűrű cseppekkel.

Mennyi cseppek annyi gyöngyek, mind értünk hullnak, s ezek a mennyei vizek lelkünkre hatnak.

Jöjj el, édes Jézus, jöjj el, lelkünk készen vár!”

Timár Sára
Fotó: Füle Tamás