Ide a legjobbak kellenek

A segítő foglalkozásúaknak a mindennapi rutinban kell megoldani a rászorulók, gondokkal küszködők ügyét, empátiával, türelemmel kell végezni munkájukat, miközben gyakran szembesülnek saját korlátaikkal is: hiába kellene egy albérlet vagy egy emelős ágy, nincs. A missziói és diakóniai munkatársak gyakran rivaldafény nélkül, a háttérben végzik elengedhetetlenül fontos szolgálatukat. Október 6. és 9. között négy napon át tanácskoztak Berekfürdőn. 

A magyar reformátusság társadalmi felelősségének ébresztése és a missziói elköteleződés megerősítése volt a célja a VII. Kárpát-medencei Missziói és Diakóniai Konferenciának. A négynapos berekfürdői tanácskozáson 250 segítő foglalkozású missziói és diakóniai munkatárs, valamint református lelkipásztor vett részt a közös gondolkodásban. Idén a fő üzenet a gyógyulás és gyógyítás volt.


Módszerek, technikák, gyógyulás
A Református Misszió Központ lelkész-igazgatója, Magyarné Balogh Erzsébet a konferencia kezdeteire utalva azt mondta: 2007-ben szervezték az első Kárpát-medencei tanácskozást, akkor még harmadennyi résztvevővel. Két évvel később a Magyar Református Szeretetszolgálat is bekapcsolódott a szervezésbe, így a misszió mellett a diakóniával bővült a sor.
– Ebben az évben a központi üzenetünk: a gyógyulás és gyógyítás. Azért választottuk ezt a témát, mert szeretnénk nyíltan beszélni azokról a nehézségekről és problémákról, amelyek az egyházban jelentkeznek. A különböző módszerek és technikák kevésnek bizonyulnak, hogy orvosoljuk a nehézségeket. Ki kell mondanunk, hogy a gyógyuláshoz Jézus érintésére van szükségünk. Közösségeinkben akkor indulhat el a gyógyulási folyamat, ha magunk is gyógyulunk. Mindannyian gyógyulunk akkor, ha egymás elfogadását másságaink ellenére is Krisztus elhívásában nézzük, mert az elhívó Isten mindenkit másként használ, de ugyanazzal a céllal – fogalmazott a lelkész-igazgató.

 Itt meghallgathatja a Magyarné Balogh Erzsébettel készült teljes interjút.

Nem kell megválogatni az időt
Nincs időszerűbb és szükségesebb dolog, mint az igehirdetés, ezért is fontos a misszió és diakónia – hangsúlyozta a nyitó istentiszteleten Halász Béla, a Szerbiai Keresztyén Egyház püspöke.
– Az egyháznak nem az a fő feladata, hogy tele kasszája és anyagi fedezete legyen az egyházi életre, hanem az igehirdetés. Gyakran azt gondolják a gyülekezetekben, a gondnoknak, lelkésznek, a presbitereknek, azaz a gyülekezet elöljáróinak a dolga, hogy dolgozzanak a misszióban. Pedig ez mindannyiunk feladata, akár villanyszerelő, akár tisztviselő valaki, mert a bizonyságtétel Jézusról elengedhetetlen része keresztyén életünknek. Nálunk, Szerbiában a sok szép beszédet a politikusok tartják, és ez tetszik az embereknek, tapsolnak nekik, ezrek mennek el a nagy meetingekre. Nekünk azonban nem olyan beszédeket kell tartani, amik megfelelnek az embereknek, hanem az egyetlen igazságot, Isten igéjét kell hirdetni, akár alkalmasnak, akár alkalmatlannak gondoljuk erre az időt. Nem nekünk kell megválogatni az időt.

Két évtized után is
A Református Misszió Központ és a Magyar Református Szeretetszolgálat közös konferenciájának workshopjain idén először dolgoztak együtt a diakóniai és a missziói területek munkatársai közös munkacsoportokban, ez lehetőséget adott arra, hogy mélyebben megismerhessék egymás munkáját.
– Fontos, hogy megfogalmazhatjuk problémáinkat és nyíltan beszélhetünk, már önmagában ez is felszabadító érzés – mondta érdeklődésünkre Gál Judit, a kórházlelkészi szolgálat vezetője.
– Két évtizedes szolgálat után is vannak olyan témakörök, amelyek rendszeresen felvetődnek: a kórházlelkészek helye az egészségügyi rendszerben, a haldoklók kísérése, valamint az, hogyan lehet magunk mögött hagyni sok szenvedést és sírást.

Itt meghallgathatja, hogy miről beszélt még Gál Judit misszióvezető

Ide a legjobbak kellenek
A segítő foglalkozásúaknak a mindennapi rutinban kell megoldani a rászorulók, gondokkal küszködők ügyét, empátiával, türelemmel kell végezni munkájukat, miközben gyakran szembesülnek saját korlátaikkal is: hiába kellene albérlet vagy emelős ágy, nincs – fogalmazott Czibere Károly. A Szeretetszolgálati Iroda vezetője arról is beszélt, hogy a segítő munkatárs gyakran ugyanolyan gondokkal küszködik, mint a kliens, például a családsegítőben dolgozó szociális munkás ugyanúgy devizahitellel küzd, mint a rábízott család.
– Ezért is fontos, hogy segítsük egymást, sőt felhívjuk az egyházi fenntartók figyelmét, hogy becsüljük meg munkatársainkat. Az egészségügyi és a pedagógus béremelés hatására nagy tömegben kezdenek elvándorolni a szakképzett munkatársaink. Ha az egyházak nem képesek a saját régi hűséges munkatársaikat megtartani és engedik, hogy hasonló problémák alakuljanak ki náluk, mint a klienseknél, (a nettó fizetésük 100 ezer forint alatt van), akkor nagyon könnyen oda juthatunk, mint sok önkormányzati szervezet, hogy a nagy fluktuáció miatt romlik a szakmai minőség. Pedig valóban elhivatott munkatársakat rendkívül nehéz találni, hiszen ide a legjobbak kellenek, akik teljes személyiségükkel és hitükkel segítenek a rájuk bízottakon – tette hozzá a szakember.

Itt meghallgathatja, hogy mit mondott még Czibere Károly a segítő foglalkozásúakat érintő kérdésekről.

Rivaldafény nélkül
Az egyes társadalmi missziók munkája szinte sohasem kerül rivaldafénybe, az ott dolgozók tevékenysége elkerüli a nagy nyilvánosság és a sajtó figyelmét – vélte Bogárdi Szabó István. A dunamelléki református püspök szerint semmi értelme egymással rivalizálni és azon gondolkodni, hogy melyik missziónak lehet elsőbbsége, prioritása.
– Mindig voltak és lesznek is divatmissziók, amelyeknek – ironikusan mondom – érdekesebb a médiafelülete, jobban ki lehet tenni a spiccre, mutatósabb, és az egyházi brand fényesebben csillog tőle. Azonban vannak olyan missziók is, amelyek csendesen történnek: például egy telefonlelkigondozó munkatárs szolgálata, aki 15-20 éve minden héten egyszer leül a telefonkészülék mellé és meghallgat embereket (ami ráadásul gyónási titok alá esik), vajon mit lehet ebből megmutatni? Csupán egy számot lehet odaírni valahová, hogy húsz év alatt több ezer embert meghallgatott, és kész.

Csak közösen
Bogárdi Szabó István a konferencia címére utalva úgy fogalmazott: mindig Isten gyógyít, de emberi eszközökön keresztül.
– A keresztyén közösségek minden olyan mozdulata, amelynek iránya a gyógyítás felé tart, visszatükrözi az alapvető isteni szándékot. Egy-egy konferencia akár kimondatlanul is azt a célt szolgálja, hogy egymást erősítsék, együtt imádkozzanak, ezt csak közösen lehet megtenni.

Itt meghallgathatja, Bogárdi Szabó István a témához kapcsolódó további gondolatait.

Az október 6. és 9. között tartott Gyógyulás és gyógyítás című konferencián számos bizonyságtételt, hozzászólást, valamint előadásokat hallgathattak meg a résztvevők.A többi közt az Egyházi Jövőkép Bizottság vezetője, Harmathy András tartott beszámolót, majd kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a résztvevők a témát. Előadást tartott Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, Dani Eszter missziói irodavezető, valamint Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője.

Az összeállítást Fekete Zsuzsa készítette
Fotó: Füle Tamás 

A református egyház Jövőkép Bizottságának vezetője, Harmathy András előadását itt hallgathatja meg. 

A konferencia nyitó istentiszteletén Halász Béla püspök hirdetett igét, amit itt hallgathat meg. 

A konferencia záró istentiszteletén Bogárdi Szabó István püspök hirdetett igét, amit itt hallgathat meg.