Nem csak a Balaton közelsége vonzza a fiatalokat az augusztus közepén megrendezett REFISZ-táborba - erről személyesen is meggyőződhettünk rövid látogatásunk alkalmával. Az egyik táborozó, Roth Anthea elmesélte, balatoni nyaralásából csöppent a táborba még évekkel ezelőtt, és azóta is visszajár.
- Szerettem volna táborozni valahol, és hogy ne kelljen hazamenni, az édesapám, aki magyar, keresett nekem egy tábort itt, a Balaton mellett. Nagyon feltöltődtem itt, a többiek befogadtak, és sok ismeretséget kötöttem magyar fiatalokkal, amire korábban nem nagyon volt lehetőségem.

- Boldoggá tesz, hogy itt nem én vagyok az egyedüli fiatal, aki hívő - ezt már a tizenöt éves Helmeczi Bence mondta. Esténként szívesen ült össze a többi táborozóval, akikkel lelki dolgokról is beszélgethettek, árulta el. A REFISZ-tábor idei témája az imádság volt.
- Ez a hét ráébresztett, hogy többször is imádkozhatnék, több időt fordítva az imádságra, és félrevonulva a belső szobába, mert így még közelebb kerülhetnék Istenhez - fogalmazott.

Az imádságra hangoló reggeli áhítatok magvas gondolatait a táborozó fiatalok kiscsoportokban bontották ki, megosztva egymással, mit is jelentenek azok számukra, mire motiválják őket. Az imaösvény szintén az elmélyülést szolgálta, ahogy a láthatatlan színház is, amelynek nézői csakhamar főszerepben találták magukat - ekkor már a legkevésbé sem illett rájuk a néző szó. A csak bibliai szövegrészleteket felhasználó láthatatlan színházban ugyanis bekötik a nézők szemét.
- Az alapvető érzékszervek közül ezzel éppen azt iktatjuk ki, amelyik a legnagyobb mértékben befolyásolja az észlelést. Bekötik a szemed, ami a fejeden van, aminek az impulzusait az agyaddal fogod fel, így minden lejjebb kerül egy szinttel - vagyis minden a szívedben, a lelkedben történik - magyarázta Borbiró Judit műhelyvezető. A műhely résztvevői az életutat feldolgozó darab előadását tanulták meg, amelyen egyesével vezették végig a többi táborozót.
- Ahogy telnek a napok, egyre lelkesebbek a résztvevők, szeretnék minél több helyre elvinni a darabot. Jó látni, hogy koncentrálnak, nemcsak a darabra és egymásra, hanem Istenre is. Sok vándor görcsösen indult el és ellazult, mire végigvezették az állomásokon, mások, akik unottan vágtak bele, zokogva jöttek ki. Isten munkálkodik.

Nemcsak a dráma, de a zene is közvetítő közege lehet az Istennel való találkozásnak - erről Valóczki Éva, a tábor dicsőítő csapatának furulyása beszélt nekünk.
- Koncertet adni mentem néhány zenésztársammal a REFISZ néhány évvel ezelőtti nyári táborába, de maradtam néhány napot. Annyira megfogott a tábor lelkisége, a tartalma, hogy a műhelyeken, az áhítatokon és az esti evangelizáción is részt akartam venni. Azóta minden évben visszajövök ide és zenélek is.

Bár korábban is volt kapcsolata az egyházzal, a hit itt lett a mindennapjai része - tette hozzá.
- Kiskoromban a nagymamám magával vitt a templomba, és konfirmáltam is, de csak a nagy ünnepeken mentem el az istentiszteletekre. A hitélet nekem mindig a templom falain belüli világhoz kötődött, de itt tapasztaltam meg, hogy az Istennel való kapcsolatot bárhol meg lehet élni. Megtaláltam a hidat a templom és a mindennapok között.

Ebben segítik a fiatalokat a tábor esti vendégei is, akik életükről, megtérésükről, a hivatásukban megélt Krisztus-követésről mesélnek a fiataloknak. Az ő bizonyságtételeik tették a legnagyobb hatást Nemes Vitoldra is, aki a REFISZ egy korábbi nyári táborában tért meg. Ma már teológushallgató.
- Ez a tábor sokkal őszintébb része ez az egyháznak, mint ami az intézményekben tapasztalható. Bár református iskolákban nevelkedtem, Isten közelebb tudott hozzám kerülni egy fiatalabb fiú bizonyságtételén keresztül, mint a tanáraim vagy az iskolatársaim szavain át. Hálás vagyok Istennek, hogy ide vezetett. Azóta sokak bizonyságtételét hallottam itt, köztük börtönviselt vagy a politika világából kiszakadt emberekét, akik elmondták, hogy ők Isten miatt állnak meg a lábukon, nem pedig a hírnév vagy a pénz miatt, amit korábban becstelen módon szereztek meg. A példájuk engem is megerősített abban, hogy ne adjam fel a hitemet, a becsületemet a jobb létért, a megélhetésért. Hozzájuk hasonlóan szeretnék én is olyasvalakivé válni, aki Isten szolgálatában állva segíti az embereket.

A REFISZ célja kezdettől fogva az, hogy a kamaszokat Istenhez vezesse - mondta érdeklődésünkre Somogyi Csaba, a szervezet munkatársa.
- Az evangelizációk, a kiscsoportok, a műhelyfoglalkozások, egyszóval minden azért van a táborban, hogy a kiformálódó istenképet - ami minden fiatalban alakulóban van, aki igent mondott Istenre - személyessé tegyék. Ez a kiinduló pont, és folytatás is kell, hogy legyen, az pedig a gyülekezeti szolgálat, amelyben megtalálhatják a helyüket a fiatalok.

- Ha az imádságban elmélyülünk, akkor az Istennel való kapcsolatunk is elmélyül, ez az idei tábor alapgondolata - számolt be Veres Péter lelkipásztor, táborszervező.
- Próbáljuk hangsúlyozni, hogy az imádság nemcsak egy felsorolás, amit benyújthatunk Istennek, mint a Mikulásnak az ajándéklistát, hanem az Istennel való kapcsolatunk alapja, ami pedig az életünket határozza meg. A táborban megpróbálunk az imádság gyökereiig visszamenni: nemcsak arról beszélünk, hogy van bűnvalló, hálaadó vagy dicsőítő imádság, hanem arról is, hogy egyáltalán mi az imádság. Milyen nehézségek adódhatnak benne, milyen kísértéseink lehetnek közben és mégis hogyan teljesedhet ki ez a tevékenység az életünkben. Minél jobban szeretünk valakit, annál több időt töltünk vele. Istennel is akkor mélyül el a kapcsolatunk, ha nemcsak kipipáljuk a vasárnapi istentiszteletre szánt órát vagy a reggeli tízpercet, míg egy kicsit Bibliát olvasunk és felsoroljuk Istennek a kéréseinket. Több időre van ahhoz szükség, hogy ráhangolódjunk az Istennel való beszélgetésre, hogy megosszuk vele a gondolatainkat, a terveinket, a vágyainkat vagy éppen a bűneinket. Vagyis ahhoz is, hogy megnyíljunk előtte és engedjük, hogy Isten átformáljon minket ez idő alatt. Minél jobban ráhangolódunk, annál jobban harmonizál mindaz, amit Isten ad és az, amilyenné válhatunk az által, amit ad. Igaz, hogy a fiataloknak ma már nehezebb koncentrálni, túlfeszített az időbeosztásuk, vagy hogy fél éjszakákat a számítógép előtt töltenek, de a döntés az ő kezükben van, a mi dolgunk pedig az, hogy ezt felismerjék. Az esti evangelizációkon épp a döntésekről esik szó, legfőképpen az Isten melletti döntésről, és ennek a következménye még sok más döntés, amelyekre szükség van annak érdekében, hogy az életük megváltozzon.

Az imádság mellett az igeolvasásra is ösztönöz a REFISZ.
- Csaknem húsz éve már, hogy először itt jártam, és már akkor is olyan befogadó református közösségre találtam, ahol az evangélium üzenetét a táborozók életkorának megfelelően tudták átadni - emlékezett Molnár Zoltán, a REFISZ elnöke.
- A gyülekezetekben is szól az Ige, csakhogy az szól az idősebbeknek és a középkorúaknak is. A REFISZ abban egyedi, hogy mindent annak rendelünk alá, hogy kik jönnek közénk. Az év közbeni konferenciáinkon, műhelyeinkben többek között a párválasztás és a hazaszeretet témakörei is előtérbe kerültek, és kiderült, hogy óriási küzdelmek, sérülések jellemzik a családi kapcsolatokat is, amelyeket igyekszünk gyógyítgatni. Nagy hangsúlyt fektetünk Isten Igéjére, van, hogy napokon keresztül boncolgatunk egy-egy rövid igeszakaszt, és a fiatalok megdöbbennek, hogy még ez az idő is kevés, annyira gazdag Isten Igéje. Ezek a közösségi alkalmak felkeltik az érdeklődésüket, hogy amikor hazamennek, folytassák az ige tanulmányozását.

A REFISZ nem konkurenciája a gyülekezeteknek, hanem segítője, amely csak egy darabig kíséri a fiatalokat - hangsúlyozta a civil szervezet elnöke.
- A REFISZ-tagság öt-tíz évre szól, a konferenciák, a középiskolákban tett látogatásaink pedig arra valók, hogy a fiatalok ezeken feltöltekezve a saját gyülekezetüket, ifijüket építsék. Sokan a REFISZ-ben kapták az elhívásukat is, belőlük hitoktatók, gondnokok, presbiterek, lelkipásztorok, különféle vezetők lettek. A fiatalok itt azt is kipróbálhatják, milyen valaminek a megszervezésében részt venni, egy-egy nyári táborban félszázan is szolgálnak, és sokan már tizenévesen kiscsoportokat vezetnek, ők akár ifivezetőkké is válhatnak otthon.

Nemcsak a technikai tudással, de a vezetés lelkületével is szolgálhatnak a fiatalok az egyházban - állítja Fodor Attila, korábbi REFISZ-elnök.

- Akárcsak egy presbiteri gyűlésen, a REFISZ vezetői találkozóin is élesen ütköznek a szándékok, vélemények, csakhogy ebben a szervezetben mindenki meg van róla győződve, hogy a másik is az Úr akaratát keresi. Amikor szavazunk, és végül eldől egy kérdés, akkor a legmélyebben hisszük, hogy az Úr akarata valósul meg. A presbiteri gyűlésekre is mindenki egy akarattal érkezik: a sajátjával, de hogy az Úristennek is van egy akarata, és azt keresnénk közösen - ilyen élményem ritkán volt, a REFISZ-ben viszont rendszeresen. Jó lenne, ha ezzel a hozzáállással vissza lehetne "fertőzni" a presbitériumokat, mert ez sokkal békességesebb és egyöntetűbb előrehaladást tenne lehetővé az egyház számára.

A leghosszabb távon is gyümölcsöző lehet a Református Fiatalok Szövetségéhez tartozni - fejtegette Fodor Attila.
- Amikor elkezdtem a kecskeméti gyülekezetbe járni, volt ott néhány néni, akik mindig mosolyogtak, mindig segítettek. Kiderült, hogy ők ifis korukban tértek meg, konferenciákon vettek részt, és ha valami ifjúsági mozgás kezdődött nálunk, ők mindig hozzátettek valamit, ha kellett, adakoztak vagy pogácsát sütöttek. Nem hunyt ki a tűz bennük, amit fiatalon kaptak. Annyira örülök azoknak a fiataloknak, akik itt vannak, és annyira szeretném azt látni húsz-harminc év múlva, hogy erős derékhadai lesznek az egyháznak. Ők tudni fogják, mi az, ami nekik drága és értékes volt, mi az, ami őket megváltoztatta, és hogyan találhatnak majd hangot a fiatalokkal.

Az interjúnak vége, Fodor Attilát és feleségét, Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztort az amfiteátrum színpadára várják. Az esti vendégek az imádsággal kapcsolatos tapasztalataikról beszélnek, őszintén, köntörfalazás nélkül. Későre jár, de a szemekben érdeklődés, az arcokon mosoly, a sorok között csend. Talán ezekben a percekben formálódnak azok az életre szóló döntések.

Jakus Ágnes
Képek: Beke Péter, Borbiró Judit, Roth Anthea