Éled vagy túléled az életed? – ez volt a központi kérdése a MEKDSZ legnagyobb éves találkozójának. Február első hétvégéjén mintegy három és félszáz egyetemista találkozott Siófokon, hogy az új szemeszter elején lelkileg feltöltődjön és felkészüljön keresztyén egyetemi diákkörével végzett szolgálatára.

Nemcsak túlélni
A kérdés megválaszolásakor a tábor főelőadója Jeremiás könyvének kijózanító fejezeteire támaszkodott.
„Amelyik hangra hallgatok, az határozza meg a valóságomat. A szombat megtartása eszköz, ami által közelebb kerülhetek a valósághoz, mivel rendszeresen megállok és Istenre hallgatok. Ilyenkor megkülönböztethetem az Ő hangját a saját szívemétől. Hogy a továbbiakban melyik hangra figyeljek, annak megértésében segít, ha megértettem az életem célját. Ha pedig a cél felé tartok, nem csak túlélem, hanem át is élhetem az életem" – fogalmazott Igors Rautmanis, az IFES (Nemzetközi Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) európai régiójának megbízott főtitkára.

Sok jelenlegi és végzett diák döntéshelyzet előtt állva vagy a körülményeknek való kiszolgáltatottság érzésével hallgatta az igemagyarázatot. A téli tábor résztvevői nemcsak a hivatásról gondolkodhattak el, de segítséget kaptak más kérdésekben is. A délutáni szemináriumokon szó esett a családi örökségről, az időbeosztásról, a diákmisszió és az értelmiségi keresztyének nyilvános szerepvállalásának lehetőségeiről, a pénzügyek kezeléséről és a párválasztásról is.

Talán az utolsó esély
Nem csak magyar diákok vettek részt a táborban. Harmincezer külföldi diák tanul hazánkban, és ez a szám a közeljövőben vélhetően a duplájára emelkedik majd. Az egyetemi missziós szervezet elérkezettnek látja az időt arra, hogy sokkal nagyobb figyelmet szenteljen a közöttük végzett szolgálatra.
Tapasztalataik szerint ugyanis az egyetemi évek alatt a legnyitottabbak a fiatalok, ilyenkor lehet őket leginkább megnyerni az evangéliummal. Különösen igaz ez azokra az egyetemistákra, akik kellően nyitottak voltak arra is, hogy felsőfokú tanulmányaikat idegen országban, eltérő kulturális környezetben kezdjék meg. Ez az élmény azonban nemcsak új kalandokkal kecsegtet, de kiszolgáltatottá is teszi őket, a külföldi diákoknak ugyanis nem állnak rendelkezésére azok az erőforrások, amelyek otthon igen: barátok, család, gyülekezet, helyismeret vagy nyelvismeret. A keresztyén diákkörök a nem hívők számára is megtartó közösséget jelenthetnek, a magyar fiatalok által nyújtott segítség pedig megkönnyítheti mindennapjaikat és beilleszkedésüket. Az sem utolsó szempont, hogy sokan közülük tanulmányaik végeztével visszatérnek hazájukba, ahol megeshet, hogy sosem találkoznak keresztyénekkel. Nálunk pedig befogadóbb, az itt élő külföldiekkel kapcsolatban helytálló ismeretekre és közvetlen tapasztalatokra alapozó értelmiségi társadalom formálódhat ennek hatására.

Új főtitkár
Az idei MEKDSZ téli tábor legnagyobb eseménye a főtitkárváltás volt. A diákszövetség eddigi főtitkára, Járay Márton még szolgálati ciklusa lejárta előtt leköszönt. A református lelkész portálunk kérdésére elmondta, úgy érzi, mindent megtett az általa vezetett nonprofit szervezetért, ám annak fejlődése érdekében gondoskodnia kellett olyan utódról, aki az övétől különböző vezetési stílussal bír, a váltással pedig érzése szerint nem lehetett várni.
„Amikor főtitkár lettem, többen tanácsolták, hogy már attól a ponttól keressem az utódomat, hogy elkezdem a munkát. Így is tettem, azután pedig évente feltettem a kérdést magamnak, mit ad az a MEKDSZ-nek, hogy én vagyok a vezető, milyen szükségletei vannak a szervezetnek, hogyan tudna növekedni" – árulta el Járay Márton. „Egy ponton úgy éreztem, elfáradtam, de a döntést nem akartam a mélyponton meghozni. Más szempontokat is megvizsgálva tényleg úgy tűnik, most már más típusú vezetőre van szüksége a diákszervezetnek ahhoz, hogy növekedni tudjon. Én inkább ötletelő, nagyokat álmodó és a kapcsolatokra hangsúlyt helyező vezető voltam. Az elmúlt kilenc évben megerősödött és újabb színekkel gazdagodott a MEKDSZ, de az újítást nem lehet évtizedekig vinni. Most a stabilizálás fázisa kell, hogy következzen, amikor egy konkrét irányba tehetünk lépéseket. Sikerült olyan embert találnom, aki képes következetesen felügyelni a MEKDSZ-stratégia megvalósulását."

Az egyetemi missziós szervezet terveiről szólva Járay Márton elmondta, a MEKDSZ még idén szeretne egy, a külföldi diákok misszióját támogató munkatársat felvenni; hátteret biztosítani a következő tanévben egy esetleges nagyobb egyetemi evangelizációs projekthez; továbbá hangsúlyt fektetni a szeniorok erőforrásainak becsatornázására, akik eddig is kapcsolatban álltak a mindenkori egyetemistákkal: szakmai és egyfajta mentori támogatást nyújtva nekik.

Krisztus egyetemes
„Hisszük, hogy mindenkinek, aki ide csatlakozik, ugyanaz az álma. Olyan szervezet a MEKDSZ, ahol világos a közös cél. Sokfélék vagyunk, különböző felekezetekből és gyülekezetekből jöttünk, sok elképzelésünk van arról, hogyan lehet ezt a közös célt elérni. Jelmondatunk: Krisztus egyetemes. Elsősorban azt szeretnénk megérteni, mit jelent ez a magunk életére nézve, aztán pedig egyetemi közegben megfogalmazni – hirdetni az egyetem minden polgára számára, az oktatókat is beleértve. Végül, szeretnénk felmutatni, hogy Krisztus a tudományterületeknek és ennek az országnak is Ura" – fogalmazott.

Bizalmi légkör
„Aki a MEKDSZ-ben faladatot vállal, bizalmat kap. Bizalmi légkörben vezetni az együttgondolkodást nagyon felemelő volt" – folytatta Járay Márton. Diákok és szeniorok együttműködése jellemzi a diákszövetséget, mely egyebek közt szervezett már több egyetemet egyszerre megmozgató evangelizációs kampányt, lelkigondozói és hitvédelmi tanfolyamot, kortárs kivitelezésben adta ki Márk és János evangéliumát, meghonosította hazánkban a laikusok bevonásával megalkotott Márk drámát, elindított kávéházat és közéleti blogot, valamint egy rendszeres, végzős diákokat a pályakezdésre felkészítő hétvégét. A volt főtitkár elmondta, ideális helyzetben volt vezető, hiszen kreatív emberekkel dolgozhatott együtt, és azért is, mert mindenki véleménye egyformán számított, ezzel betekintést nyert az egyetemes papság működő modelljébe. Egy-egy projekt kivitelezése nem feltétlenül tükrözte a vezető véleményét, és ez, mint mondta, nem egyszer jót tett a diákszervezetnek.

Nem akar mindent jobban tudni
Az alulról szerveződés természetességét és a hierarchia hiányát jól tükrözi tábori belépője is. „Eljöttem a téli táborba, és az elsőéves egyetemisták a regisztrációnál megkérdezték, mi a nevem, szervező vagyok-e vagy résztvevő. Ez nagyon egészséges. Az, hogy elérkezettnek láttam az időt a főtitkári szolgálat átadására, annak éppen az az oka, hogy úgy érzem, a nevem kezdett nagyon összenőni a MEKDSZ-ével, és pont ez az, ami megöli a kreatív energiákat egy szervezeten belül. Nem szeretném, ha itt a vezető mondaná meg, ki mit hogyan csináljon, hanem azt remélem, továbbra is együtt ötletelünk, alakítjuk majd a diákmissziót."

Járay Márton református lelkész kilenc évi szolgálat után adta át a főtitkári tisztséget, utóda Bayer Áron, korábbi MEKDSZ-munkatárs lett, akit három évre választott meg a diákszövetség közgyűlése.

Jakus Ágnes

Képek: Capras Viktor