Azokban a közösségekben, melyek jelzik, hogy szívesen megismerkednének a teológushallgatókkal, a megbeszélt vasárnapon a diákok zenés-irodalmi műsorral, bizonyságtételekkel, a teológia egyik professzora pedig igehirdetéssel szolgál. Így volt ez a közelmúltban is, ezúttal az őrmezői református gyülekezetbe látogatott el a néhány fős küldöttség.

„Ha megvan az erő és a szeretet, akkor van közösség, ami mindig új kezdetet tud adni - egy lelki ház felépítéséhez is a lakótelep házai között" - fogalmazott a 62. zsoltár alapján elmondott igehirdetésében Karasszon István teológiai professzor. Az igehirdetést követően a leendő lelkipásztorok a budapesti teológián folytatott tanulmányaikról és a diákközösség életéről meséltek az őrmezői reformátusoknak. A gyülekezet elé tárták hallgatói kezdeményezésüket is: munkácsi református családoknak gyűjtenek pénzadományokat saját kezűleg gyártott, igés kártyák eladásából, hiszen az ukrán válság a külhoni magyarokat igen súlyosan érinti.

„Amikor ellátogatunk egy-egy gyülekezetbe, tradicionális, konzervatív közösségek működésébe éppúgy beleláthatunk, mint fiatal, missziói tudattal átitatott gyülekezetekébe, mint amilyen az őrmezői is. Így persze, mindannyian átgondoljuk már előre, ha Isten hasonló szolgálatra hívna el minket, hogyan reagálnánk egy effajta kihívásra" - mondta érdeklődésünkre Bobok Ágnes. A teológushallgatóval már a kis közösség gyülekezeti termében volt alkalmunk beszélgetni.
„Nagy szeretettel fogadnak minket a gyülekezetek, általában szeretetvendégséget is rendeznek a tiszteletünkre. Ilyenkor nagyon szép életutakról hallhatunk idős néniktől, bácsiktól, akik arról mesélnek, hogyan segítette meg őket Isten vagy éppen milyen mélységeket éltek át, amikor nem érezték, hogy kapcsolatban lennének vele. A hűségük miatt mégis kitartottak, míg újra meg nem szólította őket az Úr. A fiatalokban eközben ott buzog az energia - néha, amikor mi már lankadunk, jó látni, hogy ugyanilyenek voltunk, és lehetünk is. Az pedig reménnyel tölt el, mikor ott totyognak a gyerekek is az asztal körül, mert ha vannak, akik gyülekezeti közegben nőnek fel, akkor a szolgálatnak, amire készülünk, van jövője."

Minden egyházkerületbe és elszakított területre eljutottak már, évente egy-két alkalommal pedig valamelyik nyugat-európai magyar ajkú gyülekezetbe látogatnak el a budapesti teológusok. A távolabbi közösségek meglátogatása egy hétvégét igénybe vesz, ilyenkor a diákok együtt ebédelnek a gyülekezeti tagokkal, akik néha el is szállásolják őket.
A teológusok minden gyülekezetben tanulhatnak valamiről - számolt be portálunknak Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa. „Lehet, hogy lesznek köztük néhányan, akik hasonló helyzetben találják majd magukat néhány év múlva, mint ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora. Az őrmezői gyülekezet olyan kezdeményezés, amely kockázatvállalást és odaszánást igényel. Különleges a státusza, még nem is lehet igazán néven nevezni. Ha egy lelkész ráteszi az életét arra a bizalomra, hogy Isten gyűjti itt össze az embereket, az nagyon példamutató a jövő lelkipásztorai számára."

Ami a kis közösség növekedését illeti: reményre ad okot, hogy a gyülekezeti terem az őrmezői lakótelep kellős közepén van, sokan nap mint nap elhaladnak mellette a metróhoz sietve.
„Ezeken a nagy ablakokon át lehet látni a járókelőket, az autókból ki-beszállókat, a vásárolni indulókat, és ők is ugyanígy beláthatnak. Aki erre elhalad a sötét téli estéken, a ruháit összehúzva magán, érzi az ablakokon át ragyogó fény melegét. Ez a gyülekezet egy nagy mécses itt, a lakótelepen" - fogalmazott Bölcsföldi András.

Pedig egy mindössze tizennégy fős önkéntes csoportból alakult az őrmezői gyülekezet az ezredfordulón. A kis közösség eleinte a külső-kelenföldi református gyülekezet prédikálóállomásaként működött. Négy éve annak, hogy a dunamelléki egyházkerület missziós gyülekezeti programja felkarolta a bontakozó gyülekezetet. A 8000 fős, szinte zsákfaluként funkcionáló lakótelep reformátusai eleinte egy iskolai könyvtárteremben találkoztak, majd a közösségi házban kaptak helyet. Idén tavasszal felújított bérleményükbe helyezték át a hétközi alkalmakat, a posta mellett található egykori üzlethelyiségben zajló összejövetelek egyre több helyi lakosnak feltűnnek. Faragó Dávid egyházmegyei missziós lelkészként szolgál az őrmezői közösségben, a külső-kelenföldi presbitérium jóváhagyásával. 

„Lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható a gyülekezetben" - árulta el Faragó Dávid. A lelkipásztor elmondta, az egyházi tisztújítás küszöbén a maroknyi közösség is megalakítja saját „árnyékpresbitériumát".
„Ugyan hivatalosan nem alakíthatunk presbitériumot, mégis szeretnénk előkészíteni a fejlődés következő lépcsőfokát, és egy kicsit beletanulni a gyülekezeti működésbe, így mire önállóbbak lehetünk, felkészült szolgáló presbitérium is lesz a közösség mellett" - fogalmazott.

Az őrmezői református gyülekezet akkor kaphat legalább missziói gyülekezeti státuszt, ha önálló kultuszhellyel rendelkezik, egyelőre azonban az önkormányzattól bérlik gyülekezeti termüket. Erre lehet is némi esélyük, hiszen a gyülekezeti élet a lakóközösség életét is pezsdíti. Bár a vasárnapi istentiszteleteket a közösségi házban tartják, a közelben lévő gyülekezeti terem mellett elhaladó járókelők bepillanthattak már bibliaórákba, gyermekprogramokba, kézműves foglalkozásokba, állatsimogatóba, háziszappanfőzésbe, teaestbe, önvédelmi tanfolyamba és egy internetbiztonságról szóló előadásba is. Jó néhányan be is léptek az ajtón. 
„Ha a közösségi programok nem mennek a lelki alkalmak rovására, nélkülözhetetlen funkciót tölthetnek be. Ezek mind kapualkalmak, amelyekre olyan emberek is ellátogatnak, akik egyébként az egyház szó hallatán bezárkóznak valamilyen rossz tapasztalat vagy beidegződés miatt" - magyarázta a lelkész.

A gyülekezet szolgálata a lakóközösség felé azért is lényeges, mert a zárt őrmezői közösségben kevés a közösségi tér. A nagyobb összejöveteleken azonban 60-80 ember is megfordul körükben. A gyülekezet a lakótelepre visszaköltözött lakosokat is vonzza, hiszen azok, akiket másik városba vagy városrészbe szólít a munkájuk, vasárnap a lakóhelyükön maradnak. Ők nehezebben épülnek be távolabbi gyülekezetekbe, a kis lakótelepi közösségben viszont családostul otthon érzik magukat.

„Ha a gyülekezeti tagok lemennek a játszótérre, beszélgetnek a bevásárló-központban, a liftben vagy a háziorvosnál, és elhívják az ismerőseiket a kapualkalmakra, akkor talán sokakban enyhíthetik azt az ellenállást, ami a történelmi egyházakkal szemben kialakult bennük. Ha jó szakembert keresnek, akkor is ahhoz fordulnak az emberek, akit szóban többen ajánlanak. Ha csak én ajánlom Jézus Krisztust, akkor azt mondják, nekem ez a dolgom, de ha egy mérnök, egy zongoraépítő mester vagy egy óvónő teszi, azon már elgondolkodnak. Talán egy idő után felfedezik, hogy olyan világosságot közvetíthet számukra ez a gyülekezet, amire ők maguk is vágyakoznak."

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás