Hejce English Bible Camp 2014

"Más itt az élet, ez egy egész más világ,
jöjj és érezd a szeretet hatalmát.
A hejcei táborban nem kell soha félned,
Jézus szíve vigyáz rád!"

Még táborozó koromban született az ének a hejcei táborról, ami összefoglalja mindannyiunk érzését, akik valaha jártunk ott.

Ahogy közeledünk az autóval Hejce felé, eltölt a nyugalom és jön az ismerős gondolat: hazaértem. Mintha tegnap lett volna, amikor három évvel ezelőtt utoljára itt jártam. Első alkalommal 2004-ben, akkor még táborozóként. Minden ugyanolyan. Jó, jó, már van angol WC és emeletes ágyak is, de a lényeg nem változik. Isti bácsit és Judit nénit kérdezem, hol is kezdődött ez a tábor.
- Tudod, a '70-es években kezdődtek az ifjúsági alkalmak minden év augusztus 20-án...

Ebben az évben 56 táborozó, 12 magyar és 7 skót vezető, valamint a háromfős konyhai személyzet közreműködésével valósult meg a HEBC (Hejce English Bible Camp).
A táborban egy héten keresztül minden nap négy angolóra, reggeli és esti áhítatok, valamint korosztály és nemek szerinti bontásban kiscsoportok alkották a program vázát. Az áhítatokon és bibliaórákon a Filippi levélről tanultak a táborozók. A délutáni hosszabb szabadidőben kézműves foglalkozáson, láthatatlan színházban, focibajnokságon, skót táncon és sorversenyeken vehettek részt.

- Azért jöttem Hejcére, hogy tanuljak, nekem nagyon tetszett ez a tábor - mondja Teofil, az idei egyik első táborozó.
- A legjobban a tábortűz tetszett, mert viccesek voltak az előadások. Sok új barátot szereztem, biztos, hogy jövök jövőre is.

Anna, Móni és Rebi sok éve járnak már a táborba:
- Amikor idejövök, olyan, mintha egy másik világban lennék, és akik itt vannak, megértenek engem, de akik nincsenek itt, ők nem. Ebből a táborból főként a kiscsoportokat viszem haza. Sokat tanultam ebben az évben, sok mindenre rájöttem, sokkal céltudatosabbnak érzem magam. Mindenképp szeretnék később vezetőként visszajönni ide - osztja meg velünk Rebi a táborral kapcsolatos érzéseit.

- A táborban a legtöbbet a bizonyságtételek jelentették nekem, nagyon jók voltak, lelkierőt adtak, hogy Isten mellettem van, akkor is, ha nincsen különleges megtéréstörténetem - Móni második családjaként tekint az itteni barátaira.
Itt minden évben közel kerülök Istenhez, és ezt próbálom megtartani egész évben, nagyon sokszor eszembe jutnak a dolgok, amikről itt beszélünk a tábor alatt - kapcsolódik Anna is a lányokhoz.

A magyar vezetők csapatát Tatai Eszter vezette, akinek kihívást jelentett a feladat:
- Öt éve járok a hejcei táborba, előtte azt sem tudtam, hogy létezik Hejce a térképen. Az első évtől kezdve nagyon megérintett a légkör, ami itt van. Akkor rögtön a mélyvízbe dobtak, egy kiscsoportot kellett vezetnem, nem gondoltam, hogy valaha képes lennék ehhez hasonló feladatra. Vezetőként csöppentem bele egy teljesen ismeretlen környezetbe, ahol Isten megmutatta, hogy olyan dolgokra is képes vagyok, amiket saját erőmből nem tudtam volna megoldani. Ez az élmény hoz ide vissza évről évre. A hejcei héten mindig annyit tanulok magamról és Istenről, ami az évem hátralévő részét meghatározza. Ahogy teltek az évek és növekedtem, én is meg a gyerekek is, eljutottunk ide, hogy idén már én lehetek a vezetője ennek a tábornak, habár most sem éreztem azt, hogy erre képes lennék vagy alkalmas, de Isten megmutatta, hogy Ő tud adni munkatársakat, nem vagyok egyedül, és nem kell mindenre képesnek lennem ahhoz, hogy ez a tábor működhessen. Egyszerűen bíznom kell Benne és kipótol engem. Ez most is így történt. Hálás vagyok azért, hogy idén is hét skót eljöhetett az EEFC (Eastern Europe For Christ = Kelet-Európa Krisztusért) által, akik segítségünkre vannak.

Máté tavaly még táborozó volt, idén már vezetőként jött vissza:
- Tavaly fogalmazódott meg bennem, hogy nem szeretném itthagyni a tábort, és kipróbálnám, milyen a másik oldalon. Kicsit fárasztó vezetőnek lenni, de szerintem megéri. Ha Isten is úgy akarja, szeretnék minél több táborba eljönni ezután is.

- A hejcei tábor előtt sok EEFC által szervezett táborban részt vettem, Hejcéről sok jót hallottam, pár évvel ezelőtt átutazóban jártam itt, és megfogott a légkör, szerettem volna visszajönni. Nagyszerű hét van mögöttünk, nagyon fárasztó, de nagyszerű hét. Jó volt megismerni a gyerekeket, a magyar vezetőket, együtt dicsérni Istent, Bibliát tanulmányozni, angolt tanítani. Az órákon kívül főleg az idősebbekkel volt lehetőségem beszélgetni (mivel ők tudtak angolul), megismerni őket valójában, ez sokat jelent nekem - meséli Joanne, a skót csapat egyik tagja.

Minden évben hihetetlenül gyorsan eltelik ez a hét nap. Ahogy a táborozók pakolnak, takarítanak, az egyre üresedő táborhelyet nézem. Isti bácsi jön fel terepszemlére, megkérdezem tőle:
- Hogy tetszik lenni?
Elmosolyodik, és azt válaszolja, amit évtizedek óta mindig:
- Mégis békességben.

Horváth Zsuzsanna
Fotók: Horváth Anna, Balogh Gergő, Boda Bence, Koba Máté