A tábornak már hetek óta vége, nekem mégsem akaródzik levetni és még mindig ott lefeg a bal csuklómon a tábori karszalag, rajta a szöveggel: 7. SÓFÁR - REFORMÁTUS DICSŐÍTŐ ISKOLA 2014 KISKUNFÉLEGYHÁZA. Pedig azóta annyi minden történt - szétázós családi nyaralás, megannyi találkozás, utazás, kaland, de az idei Sófár élményei, emlékei, üzenetei, megtapasztalásai azóta sem halványodnak. Sőt. Még mindig a fülemben cseng kedvenc dalaimnak egy-egy sora, refrénje, s ha dúdolni kezdem magamban, vagy a szomszéd szobából felhangzik nagylányom gitárján néhány akkordja, jönnek sorra a képek, a hangok, az emlékek. Olyannyira, hogy a nyaralásról hazaérkező barátaimmal beszélgetve pár mondat után minduntalan rátérek a "lényegre": az idei "Sófárra".

Hogy melyik a legemlékezetesebb élményem? Próbálok rendet tenni a fejemben... Talán az...

...ahogy két nap (és fél év) megfeszített munka után elkészült a helyszín, minden a helyére került: hang- és fénytechnika, helyben rögtönzött díszletek, bútorok, zsibongó és teaház.

...vagy amikor megérkeztek az első résztvevők, és egyszeriben mindez megtelt élettel: zenével, játékkal, beszélgetéssel, esténként dicsőítéssel, imával, igével.

...vagy az a pillanat, amikor a helyiek dicsőítő csapata ,,Félegyházáért" imádkozott egy dalban, s a fuvolista - tán csak én vettem észre - egy könnycseppet dörzsölt el a szeme sarkában.

...vagy amikor felszabadultan nevettünk magunkon - esendő, Jézust követni próbáló tanítványokon - a drámások előadása alatt.

...vagy a csütörtök esti gyermekdicsőítés, melyet az apukák és anyukák zenekara kísért.

...vagy egy másik, amikor az egész tábor táncra perdült, hogy úgy ujjongjon együtt Isten előtt.

...vagy amikor festeni is lehetett a dicsőítés alatt, és a sok kis keresztből összeállt a nagy, az Ő teste, a Mi testünk, az Egyház.

...esetleg Járay Marci, idei igehirdetőnk egy-egy találó megjegyzése, megrendítő bizonyságtétele, vagy kijózanító felismerése, amit később még napokig emlegettünk, emésztettünk.

...vagy a zuhanykórus, mely kizárólag férfiakból verbuválódott a koleszos zuhanyzó különleges akusztikája ihletésére.

...vagy az esti táncház, a mesejáték, a képmeditáció, a kiscsoportos beszélgetések, a teaházak hangulata, az utcai dicsőítés, az imaszoba kreatív installációi, a tanárok odaadó lelkesedése...

Bármeddig sorolom a tábor megannyi katartikus átélését, egyre kevésbé tudok dönteni, hogy melyik a győztes!

Két hét távlatából úgy látom, a legnagyobb csoda maga az Úr volt, az Ő jelenléte. Ahogy Lelkével megelevenített annyi dalt, imát, igét, mozdulatot, beszélgetést. Ahogy szinte kitapinthatóan ott volt köztünk és bennünk. Ahogy annyi különböző generációt, műfajt, látást és szándékot egy csodálatos egésszé szervezett! Ahogy Ő a fény, mi színei! Mi a zenészek, Ő a zene! Mi a festők, Ő a látás! Mi a táncosok, Ő a mozdulat!

Valóban Mester-kurzus volt. No nem azért, mert nem vagyunk már kezdők - hét éve működik a Sófár Iskola, évről évre egyre gazdagabb tartalommal és egyre több résztvevővel -, hanem mert a Mestertől tanulhattunk egy héten át! Hála érte Neki!

S. D. G.

Képek és szöveg: Szabó György 

Videó: Sófár