Bevallom, kissé furdalt a lelkiismeret, hogy honnan vagy kitől veszem el az időt az olvasásra. Aztán jobban átgondolva a helyzetet és főként a könyv hatása miatt elillant a lelkifurdalás és egyszerűen csak azt éreztem, hogy jó egy saját magam által elképzelt világban barangolni.

Kislányom keresztelőjére a lelkipásztortól kaptuk ajándékba a könyvet. Hallottam már erről a meséről, de még nem olvastam. A neten rákerestem mit írnak róla - milyen butaság, hisz a 30 oldalt, amelyből 15 lapon olvasható csak szöveg hamarabb elolvastam volna, mint a meséről szóló kommentek tömkelegét -, és akkor láttam, hogy a könyv kiadója a mai napig minden évben ebből a könyvéből ad el legtöbbet. Bstseller - gondoltam magamban, majd gyorsan nekikezdtem. Először, bevallom, meghökkentett az illusztráció, hiába lapoztam át több alkalommal, még mindig barátkoznom kell vele, de ez a történet mellett eltörpül.

Az apró, fából készült emberkék, a foltmanók nap mint nap ugyanazt teszik: arany csillagokat vagy szürke pontokat ragasztgatnak egymásra. Max Lucado szívet melengető meséjében Éli, a fafaragómester segítségével Pancsinelló rájön, hogy mi kell ahhoz, hogy a matricák ne tapadjanak rá.

Billogok, amelyeket nap mint nap kapunk. Mennyire aktuális, élethelyzettől függetlenül. Legyen szó öltözködésről, gyereknevelésről, munkáról vagy hobbiról. Mit fognak szólni mások? Talán azért is talált szíven ez a történet, mert épp azzal küzdöttem magamban, hogy mennyien szólják meg azt, hogyan neveljük kislányunkat. (Vannak apró szabályok, amelyeket kérünk, hogy tartsanak be a rokonok, barátok. Férjemmel egyetértésben úgy véljük, hogy ha a gyermek még kicsi az üléshez vagy álláshoz, akkor ne ültessék, ne állítsák a lábára, vagy ebéd közben ne adják neki elő a muppet show-t).

Persze az ilyen szituációk többnyire azzal járnak, hogy viseljük a szúrós tekinteteket és grimaszokat. Szürke pontokat kapunk, és ami a legnagyobb baj, hogy nem pereg le rólunk, hanem ott "ékeskedik" ruhánkon, mint Pancsinellónak. Hiába határozom el, hogy nem érdekel, mit szólnak mások, ott a kétely bennem, hogy hátha öntelt lettem és már nem elég nyitott, hogy befogadjam mások véleményét.

Kételyekkel, bizonytalanságokkal teli helyzetben elérkezett a keresztelő és megkaptuk az „Értékes vagy” című könyvet. Pancsinelló története örök érvényű igazságra mutat rá: "Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál." (Példabeszédek 29,25)

Dobos Zita